Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-555
585. országos Ülés 1900. márczfns 21-én, szerdán. Sí mat a közoktatásügyi kormány mielőbb vegye tekintetbe, a mit könnyen meg is tehet. Június végén ugyanis már készen kell, hogy legyen valamennyi középiskola statisztikájával. Ezek a kimutatások Julius 15-én már a közoktatásügyi kormánynál vannak, a melynek tehát módjában van, hogy e statisztikákat összegezze és augusztus közepén, tehát még jóval az egyetemi beiratkozások előtt és lehetőleg mindig egy fix napon közzétegye az újságokban, hogy az összes középiskoláktól hányan jelentkeztek jogra, hányan orvosi, gyógyszerészi, bölcsészeti, esetleg érdé «zeti, gazdasági és más pályára. Hozza ezt a nagyközönség tudomására, azzal a megtoldással, hogy tényleg azokból, a kik az előző évben egyik, vagy másik pályára jelentkeztek, tényleg hányan léptek a bejelentett pályára és miesoda változások történtek. Tájékoztassa a nagyközönséget, hogy melyek azok a pályák, amelyeken határozott nagy hiány mutatkozik és ezáltal figyelmessé tévén a szülőket, ezek könnyebben tudják majd elhatározni, — természetesen a fiuk egyéni hajlamait is figyelembe véve, — mily pályára adják a fiút. Ezt a praktikus követelményt ajánlom a t. államtitkár úr szíves figyelmébe. Most csak röviden akarok még szólni az orvosi egyetemről. A tavalyi költségvetési vita során volt alkalmam tüzetesen kitérni az orvosi egyetemnek úgy építkezésére, mint fejlődésére, s jelenleg csak ismételten felhívni óhajtom főleg az építkezésekre a t. kormány figyelmét. Konczendáltam, hogy nem a mostani kormány hibájából, de jelezhetem, hogy az orvosi egyetemek építkesése minden rendszer nélkül, Ötletszerűen vitetett keresztül, úgy, hogy egységet nem lehet ott találni seholsem. A mostani kormányzásnak csak a korrigálás jut; a mennyire tehát módjában van, korrigálnia kell a hibákat, hogy az orvosi egyetem egészséges fejlesztése az épűkezés és elhelyezés terén keresztül vitethessék. Ebben a tekintetben tavaly oly mozzanatot ajánlottam a kormányzat figyelmébe, hogy mivel a budapesti orvosi egyetemea majdnem minden szakmának parallel tanszéke van, kívánatos volna, hogy a mostani teleptől, a hol második számú tanszékek is helyeztetnek el, a hol pedig úgyis túltömöttség van, igyekezzenek áttenni a párhuzamos tanszékeket a botanikus kertbe, a hol már az egyik tanszék, a nőgyógyászati tanszék helyet foglal. A botanikus kert nagysága 24—26 hold, melyhez kombináczióba lehetne venni a a mellette levő »József fiárvaházat« és így a füvészkertnek frontját hatalmasan megnagyobbíthatnék. Nem különben kombinálni lehetne még hozzá a mellette levő gyermekkórházat is, és az így nyert hatalmas területen kellene a parallel klinikákat felállítani, esetleg KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. lehetne egy közkórházzal is kombinálni. Egyik részében ezen területnek lehetne az elméleti tan» tárgyakat csoportosítani, így az Eaterházy-utczában levő élettani és közegészségtani intézetet, mely a többitől egészen távol van, a kórboneztani-, kórvegytani- és Pasteur intézetet, melynek felépítése tovább nem halasztható, ezen intézkedés által lehetséges az egyöntetűséget az orvosi tudományfejlesztésben megóvni. Minthogy tehát már a füvészkert! telepen van egy intézet, szükségesnek látom, hogy egy tökéletes, egyöntetű terv készíttessék ezen terület felhasználása szempontjából az orvosi egyetem czéljaira. Nem mulaszthatom el, hogy ne figyelmeztessem a t. kormányt, hogy azon tanszékek, melyek még nincsenek betöltve, s a melyeknél csakugyan nincs indok, hogy ez tovább elhalasztassék, így például a gyermekgyógyászati, a bőr- és bujakórtani tanszék, betöltessék. Az egyetemről szólva, nem mulaszthatom el, hogy egy dologra szintén fel ne hívjam az igen tisztelt államtitkár úr figyelmét és ez az orvosi szigorlatok után következő vizsgálatok ügye. Ez a belügyi, igazságügyi és közoktatásügyi kor mányhoz tartozik, és szándékom van az igazságügyi tárcza költségvetésénél is erre vonatkozó megjegyzéseimet megtenni, de már most felhívom a közoktatásügyi kormány figyelmét — mert az inicziativának tőle kell kiindulni, — arra, hogy ezen vizsgák, a melyek most külön állapíttatnak meg, a törvényszéki és a tiszti orvosi vizsga azon alakban, melyben jelenleg van, úgyszólván, abszurdum, és tovább nem tűrhető, mert lealázása a doktori grádusnak. De különben is sehol az egész világon ilyen vizsgamegosztáanak párját nem lehet találni. Nagyon jól tudom, hogy ezen vizsgáknak ilyen beosztása nem a közoktatásügyi kormány bűne, hanem esetleg egyesek ambicziójának az eredménye. Hiszen, mikor az 1883:1. törvényczikk meghozatott, ennek nem volt az az intencziója, mert meghozatala előtt Tisza Kálmán kifejtette érveit, hogy neki az a czélja, hogy a bécsi Staatsprüfunghoz hasonló vizsga hozassék be, hogy az orvostudortól azon többletet is megkövetelje, a melyet az állam az orvostól megkíván. Ez volt a czél és nem az, hogy az orvosnövendékekkel egy egészen külön, lehet mondani, egy új egyetemi szigorlatot végig csináltassanak, mint a milyen az igazságügyi orvosoktól jelenleg kívántatik, hogy ugyanazokat kérdezik, a mikről az egyetemen vizsgázott. Lesz majd alkalmam az igazságügyi tárcza tárgyalásánál reámutatni, hogy milyen tökéletlen ezen vizsga és mennyire nem megfelelő. Idejét látom annak, hogy ez, a közoktatásügyi kormány a másik kormányokkal megbeszélve, korrigáltassák, és ha el nem törüli, legalább egyesítse ezt egy vizsgává, a mint van Németországban, Ausztriában,
