Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-555
82 585. országos fllés 1900. märczitts 21-én, szerdán. és redukálja a tantárgyakat csupán azokra, a melyeknek legalább némi jogosultsága van. Még csak egy kérésem van a t. közoktatásügyi kormányhoz. Tekintve a mostani nagy közgazdasági dekadencziát, legyen azon, hogy a mennyiben tehetségében van, azt enyhítse. Megmondom, hol enyhítheti. Ott van a technika kérdése. A technikára vonatkozó összes tervek a teljes kivitelre készen vannak, e felett végérvényesen döntött a közoktatásügyi kormány, tehát semmisem áll útjában annak, hogy az építkezések azonnal megkezdessenek. Jelenleg több mint 40.000 forintot fizet a közoktatásügyi kormány bérelt helyiségekért, még pedig rossz, alkalmatlan bérhelyekért. Miért ne oldaná meg ezt a kérdést most? Ezzel óriásilag enyhítené az építkezési iparnál beköszöntött nagy dekadencziát, lehet mondani, krachot. Nagyon fontos dolognak tartanám tehát, hogy ezen kérdés rendkívüli hitel útján is mielőbb megoldás elé vitessék, mert ez nagyban enyhítené azokat a veszélyeket, a melyek elé nézhetünk Budapesten közgazdasági szempontból. Ezeket voltam bátor a t. szakminiszter úr figyelmébe ajánlani; különben, tekintve pártállásomat, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Dedovics György jegyző: Lázár György! Lázár György: T. ház! Egypár kérdésre óhajtom felhívni a t. ház és a kultuazkormány figyelmét akkor, midőn a kultuszköltségvetés általános tárgyalása alkalmával felszólalni bátorkodom. Tehettem volna ezt a részletes tárgyalás alkalmával is, mert észrevételeim a kultuszköltségvetésnek egyes külön tételeire fognak vonatkozni, azonban jobbnak láttam ezt mindjárt az általános tárgyalás alkalmával előadni, mert magam is óhajtandóriak taitom és bizonyára mindnyájan óhajtjuk, hogy a költségvetés a jövő hó végére befejeztessék és az erre vonatkozó törvény szentesíttessék. Mindenekelőtt két kijelentéssel tartozom. Legnagyobb elismerésemet kell nyilvánítanom a kultuszminiszter úrnak és általában a kultuszminisztériumnak azon körültekintő, hazafias, előrelátó tevékenységeért, a melyet sokoldalú tárczája körében több év óta kifejt. Másodsorban legnagyobb köszönetemet kell irányában nyilvánítanom kerületem, Szeged város részéről, a melynek úgy tanügyi, mint egyéb kulturális érdekeit a miniszter úr éveken keresztül jóakarólag támogatta azon költségek keretén belül, a melyeket a törvényhozás rendelkezésére bocsájtott. De tartozom még egy kijelentéssel. Rendkívüli módon sajnálom azt, hogy a kultuszminiszter úr nincs jelen, és sajnálom, hogy azon okból nincs jelen, a mely miatt ezidőszerint közöttünk nem időzhet. Ez azonban nem tartóztathat fel engem, hogy véleményemet, nézeteimet a költségvetés egyes részeire nézve el ne mondjam. Tartozóm én ezzel honorálni azon általánosan ismert verzátusságot, a melylyel a kultusztárczát ezidőszerint képviselő államtitkár úr a kultuszminisztériumnak úgy adminisztrácziónális, mint elvi kérdéseiben bir; de tartozom honorálni azon közéleti tevékenységet is, a melyet az államtitkár úr egy negyed század óta úgy a tudományos irodalom, mint a politika terén kifejt. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) . ; Most, t. ház, áttérve magára a költségvetésre, mindenekelőtt a legnagyobb megnyugvással fogadom és üdvözlöm azon új irányt, a mely a törvényhozás által a kultusztárcza részére megállapított szubszidiumok felhasználásának irányára nézve legutóbb nyilvánult. Még eddig mindezen szubszidiumok vagy ezekneklegalábbislegnagyobb része a nemzetiségi vidékek javára költetett el; a nemzetiségi vidékek javára horribilis összegek adattak ki, addig az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a kultuszkormány ezeketa szubszidiumokat azon vidékek számára fordítja, a hol az államfenntartó magyar faj nagy tömbökben él. Üdvözlöm ezen új irányt nemcsak azért, mert kulturailag erősíti a magyar fajt, hanem azért is, mert ezen irányt tartom a nemzetiségi kérdés egyedül helyes és törvényes megoldásának, a mely tudniillik abban áll, hogy a magyar fajnak erősítése által inponálóvá tegyük azt a nemzetiségek előtt, mert az erőszak időleges hatása az elnyomottakat megalázván, reakcziót szül, a kultúra azonban véglegesen hódít és magához emeli a meghódítottat. (Helyeslés jobbról.) Ezen újabb iránynak tulajdonítom én azon kerűlményt, hogy a kultuszminisztérium igyekezik államosítani az iskolákat oly vidékeken, a hol az államfentartó magyar faj n így tömbökben él. Én magának az államosításnak különös fontosságot kulturális tekintetben nem tulajdonítok azért, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy az iskolák jósága nem attól függ, hogy az állam, a felekezet, vagy község kezeli-e, hanem, hogy hogyan kezeltetik. Tudok az alvidéken városokat, a hol az iskola úgy a belterületen, mint a külterületen érdemileg oly jól kezeltetik, annyira szolgálja a közművelődés ügyét, hogy jobban nem szolgálhatná akkor sem, ha az állam átvenné. De fontosságot tulajdonítok az iskolának az állam által való átvételének a tekintetben, hogy, az állam ezáltal leveszi a községek válláról az iskolák jövő fejlesztésének térhét és tovább folytatja azon kulturális munkát, a melyet az egyes községek anyagi erejük végső megfeszítésével eddig a kultúra szolgálatában teljesítettek. Hallottam, olvastam is, az államosítás ellenében azon észrevételt, hogy államosítás esetében az iskoláknál a valláserkölcsi nevelésnek
