Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

80 555, országos ülés 1000. márczlns 21-én. szerdán. egyes, bár kivonatos, de azért az ügy lényegére nézve nem oly nagyon jelentékeny dolgokat, hogy ezen egységes megoldást minél előbb lehe­tővé tegyem, és erre nézve vagyok bátor oda formulázni előbbi kijelentéseimet, különösen a polgári iskoláknak mintegy feleslegessé tétele szempontjából is, hogy hozzuk be az első négy osztály teljes egységesítését. Ezen négy osztály­nak a tanterve legyen olyan, a melyből azután úgy a gimnáziális osztályokba, tehát a klasszi kus irányra, valamint a reális irányra, tehát a műegyetemi pályára, valamint más, például a kereskedelmi irányú középiskolákba át lehessen lépni és ezáltal részben lecsapolhatjuk a gim­názium és reáliskolák túltömöttségét, másrészről pedig nem vágjuk el senkitől sem az utat, a kit vele Született tehetsége és vénája a tudományos pályára hajt és ott, a hol csak polgári iskola van, a polgári iskolába kénytelen járni, abba az amphibiumszerü iskolába, a hova sehova sem tudja magát elhelyezni, hogy tudományos pá­lyára is léphesen. Azt hiszem, hogy ez igen fon­tos közeledés lenne az egészséges megoldáshoz. Korántsem szándékozom, még csak a megrovás árnyékával is illetni a polgári iskolai tanári kart, a kik inkább legnagyobb buzgalommal azon vannak, hogy a polgári iskolát középiskolává emeljék a saját maguk érdekében is, mivel mint tanárok* nem tudnak behelyezkedni a jelen szervezet mellett a középiskolai tanári karba. Azt nagyon jól tudja a közoktatásügyi kormány­zat és az igen tisztelt államtitkár úr is, hogy mégis a polgári iskolák jelen alakjukban és szer­vezetükben nem elégítik ki sem a közoktatásügyi kormányt, sem a szülőket, sem a növendékeket. Azért én azt a nagyon is könnyű' megoldási mó­dotajánlanám, miszerint legyen teljesen egységes az alsóaégy osztályban az oktatás; a tantervben—min­den esetre a nemzeti irányt kidomborítva, — a fel­sőbb tanulmányra előkészítés és a mindennapi élet elsőrendű követelései jussanak érvéuyre, bizonyos befejezettséggel. Azért is nagyon fontosnak tar­tom a középiskolák alsó négy osztályának egy­ségességét és belterjes voltát, hogy a polgárság zöme, a mely elsősorban fontos az államra, intelligeneziájában bizonyos fokra emeltessék. Én, a ki mindig szószólója vagyok úgy az ipari, valamint földmívelési és kereskedelmi irány ki­művelésének, — feltétlenül szükségét látom annak, hogy ezen polgári osztály, mely ezen szakokat választja, intelligencziája által a magyar állam erősségének szintén egy hatalmas faktorát ké­pezze. A tudományos pálya és művészet emeli egy államnak a fényét, úgyszólva az képezi csillagzatát, de azért az igazi boldogulását az államnak azon középosztály intelligencziája fogja eldönteni, a kik a mindennapi élet küzdelmeiben vesznek pezsgő részt. * Épen ezen felhozott indokokból én nagyon is megfontolásra ajánlom a közoktatási kormány­nak azt a megoldást, hogy az alsó négy osztály teljesen egységes, és a negyedik osztályon felül legyen azután eltérés a tudományos műegyetemi és közgazdasági pályákra. És itt azután előtérbe lép azon követelmény, hogy a qualiflkácziónális törvényt meg kell változtatni, az az igazán felesleges követelmény, a melylyel a jelenlegi qualiflkácziónális törvény előáll, hogy minden­hová, minden kis álláshoz érettségit, vagy vég­zettséget követel, meg kell változtatni, — mert hiszen teljesen felesleges, hogy miért kelljen a posta, vagy távirdakezelő személyzetnek, vasutas­nak stb. érettségi. Ha a qualiflkácziónális tör­vény ily irányban meg lesz változtatva, ez­által elérjük azt, hogy a túltömöttség megszűnik a gimnáziumi és reáliskolákban, és a fiatalság egy jó részét terelhetjük azután a kereskedelmi, gazdasági iskolákba, a hol gondoskodhatunk arról, hogy annak alsó osztályaiba a közigazga­tási pályára megkívántató szükségletek szintén tekintetbe vétessenek. Ez az én megoldási módo­zatom a középiskolákra vonatkozólag. Termé­szetes dolog, hogy a qualifikácziónális törvény megváltoztatásával feltétlenül meg kellene változ­tatni az egyéves önkéntesekre vonatkozó köve­telményt is. Most ugyanis az érettségi kívántatik meg. Akkor feltétlenül be kellene hozni azt, hogy a hatodik osztályt végzett jogot tarthat az egyéves önkéntességre. Ezáltal részben emeljük azon kisebb közigazgatási tisztviselőknek társa­dalmi poziczióját; másrészt elérjük, hogy a köz­igazgatási pályára lépő kisebb tisztviselőknek nem kell három évig szolgálni. Továbbá elérjük azt is, hogy az egyéves önkéntesség biztosítása végett nem tódulnának a tudományos pályákra azok, kiknek tulajdonképen eszükben sincs a tudományos pályán megmaradni. Ezeket óhajtottam, t. h középiskolai oktatásra vonatkozólag megjegyezni és a köz­oktatásügyi kormánynak szíves figyelmébe aján­lani. Annyival inkább teszem ezt, minthogy tapasztalatom és meggyőződésem az, hogy ily irányban törekszik a közoktatásügyi kormány és az új tanrendet is ezért változtatta meg és hozták közel a gymnáziumot a reáliskolákkal, tehát egységesítés felé törekszik. A középiskoláról szólva, lehetetlen, hogy egy igen praktikus dologra ne hívjam fel a t. államtitkár úr figyel­mét. Ugyanis mindnyájan átéltük azt az időt, midőn végezve a gimnáziumot, pályát kellett választani. Még most is emlékezetemben van az a tétovázás és folytonos kérdezősködés, és a szülőknek az a tudakozódása, hogy vájjon minő pályára adják a fiukat. Erre nézve semmiféle tájékoztató, irányítás eddigelé nem létezik. Na­gyon fontosnak tartom tehát, hogy ezen kivárnál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom