Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

4-0 554. országos Még 1900. inárczins 20.ta, kedden. lyású jégzajlás és kitavaszodáskor az ezen folyamszakasz rossz, rendezetlen állapotánál fogva a Szamos összes jege ott torlódott meg és a balpnrti kétségbeesett védekezés a jobbparton töltésszakadást okozott. Ennek folytán 1896. tavaszán felirt a társulat a földmívelésügyi mi­niszter úrhoz és kérte a hátralevő átmetszések mielőbbi kiépítését, mire 1896. májusban az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr kijelentette, hogy ő ezen átmetszéseket kiépíti azon arány­ban és azon időpontban, a melyben a törvény­hozás részéről a szükséges összegek rendelke­zésére bocsáttatnak. A társulat erre 1896 október havában tartott közgyűlésén kijelentette, hogy a mennyiben a t. miniszter urat a munkálatok­nak kellő gyorsasággal való végrehajtásában az gátolná, hogy budgetszerú'leg az illető összegek­kel nem rendelkezik, kész előlegezni azon ösz­szegeket, a melyekre az átmetszés gyors kiépí­tése czéljából szükség van, és e czélra 1897. évi költségvetésébe, gondolom 70.000 forintot, mint első részletet fel is vett. Ezen költségvetés a földmívelésügyi minisztérium részéről jóvá­hagyatott, a társulatnak ezen most jelzettt fel­terjesztése azonban válasz nélkül maradt. 1898 május havában újabb felterjesztéssel élt e tárgy­ban a társulat a miniszter úrhoz, kifejtve abban, hogy most már saját munkálataival elkészült, az illető területeknek gazdasági használat alá vétele küszöbön áll, valamint küszöbön áll a kivetés­nek eszközlése és a fizetés is. Ily körülmények közt tehát kétszeresen sürgős a még hiányzó átmetszések kiépítése. Azonban sem ezen felter­jesztésére, sem az 1898 novemberben intézett újabb felterjesztésére egészen 1899 január haváig válasz a földmívelésügyi miniszter úrtól nem érkezet. Végre 1899 január havában kapott a társulat egy leiratot, a melyben az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr kijelenti, hogy a kérdéses átmetszések kiépítésére a maga részé­ről is súlyt helyez, a sályi átmetszésnél a kisa­játítási tárgyalásokat legközelebb folyamatba fogja tenni és a munka kiépítését megkezdi akkor, ha a kisajátítási ügy méltányos megoldása biz­tosítva leend. Lefolyt az 1899. év is, a nélkül, hogy ott egy kapavágás történhetett volna. 1899. deczember havában azonban megtörtént az, hogy középvizállás mellett 549 folyóméter hosszban partszakadás történt, mely az egész érdekeltséget, az egész vidéket a legkritikusabb helyzetbe hozta s az isteni gondviselés őrködik ezen a tavaszon a felett, hogy ott katasztrófa ­szeríí szerencsétlenség ne történje c, A jövő szem­pontjából ezen veszedelem elhárítására a társu­latnak ott 12—15.000 forintnyi munkálatot kell végrehajtania, olyant, a mely esak ideiglenes segédeszközt képezne, mert az illető szakasz nem esik a töltésnek végleges vonalába, az fö­löslegessé fog válni, a mint az átmetszések meg­történtek. T. képviselőház! Kötelességemnek tartottam ezzel híí képét tárni fel a kifejlődött helyzetnek. Legyen szabad megjegyeznem, hogy már az 1899 január bávában kelt miniszteri rendelet utal egy körülményre, és tudomásom szerint ez okozhatta a miniszter úrnak azon elhatározását, hogy az átmetszéseket előbb végre nem hajtatta. Ezen körülmény a kisajátítások terén előfordult nehéz­ségekben, illetőleg az ott felmerült túlságosan felcsigázott követelésekben rejlik. Mi sem áll tőlem távolabb, minthogy ezeket igazolni, vagy helyeselni próbáljam, ellenkezőleg, a magam részéről is igen szigorú megítélésben részesítem azok eljárását, a kik egy ilyen közérdekű mun­kál itnál, a kisajátításnál kapzsiskodni, vagy nyerészkedni akarnak. De méltóztassék megen­gedni, öt-hat embernek ilyen szerintem is elíté­lendő magatartása, az én igénytelen nézetem szerint, nem képezhet indokot arra, hogy egy egész nagy vidék felett Damoklesz kardja gyanánt lebegjen az újabb árvizcsapás veszedelme, külö­nösen nem most, midőn a helyzet már a társulati munkálatok előrehaladása folytán gyökeresen megváltozott. Mert hiszen a régi rendezetlen viszonyok közt gyakran fordultak elő kisebb­nagyobb szakítások és árvizek a Szamos mentén, ezek rendszerint, ha télen történtek, jelentékeny kárt nem okoztak, mert a kiömlött viz gyorsan átfutott a mívelés alatt lévő hátas területen, és természetes reczipienst talált a lápban. De most a helyzet teljesen megváltozott; a lápi csatorna­hálózat egy év óta teljesen készen van, s ott az egyes gazdák által megiudúlt ä láp területének használatbavétele, de másrészről megindult 1899. Julius elsejétől fogva a hoídankint 4 forintot meghaladó kivetések eszközlésej és az ottani ér­dekeltség most van azon legkritikusabb átmeneti stádiumban, midőn egyfelől a terhes vízszabá­lyozási költséget viselni kénytelen, másfelől birtoka még jövedelmet nem hoz, ellenkezőleg beruházásokat igényel. Azt hiszem, hogyha ma, ebben a kritikus átmeneti pillanatban egy árvíz sújtaná azt a vidéket, olyan kasztrófaszerü hatása lenne annak az ottani közönségre, a melyért magam részéről nem volnék képes a felelősséget elvállalni. Mindezek alapján tehát azon tiszteletteljes kérést intézem a t. miniszter úrhoz, méltóztassék a kisajátítási ügyeket, ha máskép nem, hatósági úton — hiszen van biró Magyarországon, — lehető­leg gyorsan rendezni és illetőleg a törvényben előirt legrövidebb proczedura alkalmazásával ezen régóta tervezett és szükségesnek elismert át­metszéseket minél előbb végrehajtani. Különben a tételt elfogadom. (Helyeslés jóbbfeUl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom