Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

SM. országos Klós 1900. inárczins 20 án, kedden. n Elnöki A föld mivel ésiigyi miniszter úr kivan szólani. Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter : T.képviselőház! Mindenek előtt Bessenyei Ferencz t. képviselő úr felszólalására kívánok röviden reflektálni. Bessenyei Ferencz t. képviselő úr utalt a Dunát és Tiszát összekötő csatorna szükségesséségére, és kijelentette azt is, hogy kívánatos volna, hogy a csatorna öntözési czelokra is szolgáljon Én a magam részéről is szükségesnek és helyesnek tartanám a kérdéses csatorna kiépítését, valamint általában a viziútak építését magam részéről mindenképen előmozdítandónak tartom. De ha már állami szempontból veszem a dolgot, lehetetlen elzárkóznunk az elől, hogy számolnunk kell a financziáíis helyzettel is, mert egyszerre mindent nem fog lehetni megcsinálni. (Úgy van! jobbról.) A mi a t. képviselő úr által érintett vidéket, a Duna és a Tisza közét illeti, én gondoskodtam arról, hogy a belvizek levezetésére, valamint öntözési czélra is tervezet készíttessék, olyan, a melyet az érdekeltek a maguk költségén is némi állami támogatás mellett elkészíthetnek. Már most az érdekelteken van tehát a sor, hogy kezükbe vegyék a dolgot és bizonyos életrevalósággal, a mely nélkül ilyen dologban semmit sem lehet csinálni, megoldják ezt a régóta vajúdó kérdést. Azt már más alkalommal mondottam, hogy az öntözési törvényjavaslat tervezete kész, és az érdekelt tárczák között most van tárgyalás alatt. Áttérek most gróf Tisza István igen tisztelt képviselő úr felszólalására. A szamosi szabályozás kérdését illetőleg elismerem, hogy a Szamos meder szabályozását és az átvágások építését az állam magára vállalta ; magára vállalta, hogy azt fokozatosan eszközölni fogja. Igaz, hogy időhatár nem állapíttatott meg, a mint hogy bajos is lett volna megállapítani, tekintettel a viziügyi kölségvetés egyéb szükségleteire. Igaza van a t. képviselő urnak abban is, hogy a kérdéses átvágás építése körfii nekem különösen a kisajátítási kérdések okoztak aggályokat. Nincs fogalma arról 'a t. háznak, — most nemcsak Szatmárról beszélek, a hol e részben szomorú viszonyok vannak, — hogy kisajátítás czímén az egész országban micsoda számlákat csinálnak, (Úgy van! jobbfelöl.) úgy, hogy vannak emberek, a kik ebből élősködnek és ilyen kisajátítások által szegény emberekből gazdagok lettek, egész vagyont szereztek maguknak, úgy, hogyha a közérdek iránt helyes érzékkel viseltetünk, — a mint kell, hogy viseltessünk, — akkor meg kell majd gondolni, vájjon nem lesznek-e szükségesek törvényes intézkedések e részben, hogy az itt uralgó visszaéléseknek eleje vétessék. A jelen esetben például akadt birtokos, a ki holdanként átlag 1000 koronát kért. (Derültség.) A ki ismeri az ottani viszonyokat, az ítélje meg, lehet-e ott 1000 koronáról beszélni. Megtörtént azonkívül az is, hogy ott. a hol egy komp elég lenne, hidat követeltek, a melynek építése 400.000 koronájába kerülne az államnak. Méltóztatnak ebbÖ! látni, hogy engem teljes jóakarat vezet ez ügyben, azonban voltak bizonyos nehézségek, a melyek előtt szemet nem hunyhattam. Itt van például a kisajátítási terv megállapítása. Ez sem fog egyezségiieg menni; április 18-án lesz a hivatalos tárgyalás, s előre jelezhetem, hogy valószínűen felebbezések lesznek, s akkor az ügy másodfokban a kereskedelemügyi miniszter úr elé fog kerülni. Szóval ott — a mint a t. képviselő úr is elismerte, — e részben nem a legszerencsésebb állapotok uralkodnak. A mi azt illeti, hogy a Szamos folyó és a Szamosvölgy érdekében az állam milyen áldozatokat hozott, erre nézve kiemelhetem, hogy azok igen jelentékenyek. Már a képviselő úr is volt szíves elismerni, hogy azáltal, hogy deponiák helyett töltéseket építettünk, oly kedvezményt nyújtottuidí, a melyben más társulat nem részestílt. De ha a számokat nézzük, akkor is látjuk, hogy míg a Bodrogra hat év alatt költöttünk 264.767 forintot, a Vágra, a hol igen nagy bajok vannak, 365.583 forintot, a Szávára utóbb 561.885 forintot, addig a Szamosra költöttünk 1894-től kezdve 1,380.000 forintot, az egész Szamosi előirányzat pedig 1,600.000 forint volt. Ezt nem azért hoztam fel, mintha azt akarnám, hogy ne eszközöljük az átvágást. Belátom, hogy az szükséges és helyes, és annak mielőbbi létesítésére utat és. módot kel] találni. Felhoztam azonban azért, hogy a vidéki érdekeltség lássa, hogy az állam az ő érdekében más vidékekkel szemben igen tetemes és eléggé nem méltányolható áldozatot hozott. A mi magát a fenforgó kérdést illeti, hogy tudniillik tekintettel a sályi partszakadásokra, iparkodjunk ezen átvágást a lehetőség határán belül minél előbb elkészíteni, teljesen osztom a képviselő úr nézetét és remélem sikerül a társulattal érintkezve oly megoldást találni, hogy ezen czél el is éressék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Következik a határozathozatal, a kérdés az, elfogadja-e a ház a szóbanforgó tételt: igen, vagy nem? (Igen!) A ház a tételt megszavazza. Dedovics György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 753. 298 korona.