Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

553. országos ülés 1900. m&rezlns 19-én, hétfőn. §5 panaszok, hogy ott a megyében tenyészanyagnak, apaállatnak a magyar faj, a magyar Mka van előírva és nyugati fajtájú teheneiket kénytelenek magyar bika alá adni, a mi abszurd állapot. Én már személyesen kértem a főispánt, hogy a míg a szabályrendeletet megváltoztatják, legalább ideiglenesen intézkedjék és adjon felmentvényt az egyes községeknek, ahol a szükség felmerül. Nagyon kérném a t. miniszter urat, hogy ez irányban intézkedni kegyeskedjék. Egy másik kérelmem volna a kereskedelemügyi miniszter árhoz, hogy a tejszín és egyáltalában a tejtermékek szállítására nézve némi kedvezményt adjon, mert hiszen, a mint statisztikailag kimutathatom, itten tényleg a kisgazdák százezreinek érdekéről van szó; a vasút azzal nem sokkal veszít, ha egy kis tarifakedvezményt ad, a kisgazdának azonban nagyjelentőségű dolog, ha ő a tejszínét vagy tejét egy fél krajczárral olcsóbban szállíthatja a központba. Egy további kérésem volna e tekintetben a pénzügyminiszter úrhoz, a mennyiben a szövetkezetek legnagyobb része illeték- és adómentesBégben részesül, de ezen tejszövetkezetek annak idején nem léteztek, ezek a törvénybe külön befoglalva nem voltak, és így, ha ezégjegyzés végett bejelentetnek, mindenütt nehézségekkel találkoznak ; egyrészt az illetéket rójják ki, másrészt, mint iparvállalatot akarják megadóztatni, daczára, hogy itt nincs másról szó, minthogy a gazda saját termékét gyűjti össze és értékesíti. Egy másik, szintén igen jelentékeny ága a közgazdaságnak, a melyre eddig kevesebb súlyt fektettünk és a mely talán nagyobb méltányolást érdemel, a baromfitenyésztés és a tojásexport. E tekintetben szintén örömmel konstatálom a földmívelésügyi miniszter úrnak intézkedéseit és kivánom, hogy ezen a téren tovább is haladjon. Épen tegnap tartottunk Temesvárott egy értekezletet, hogy mindenütt ily tojáskiviteli szövetkezet létesüljön, hogy ezt az ágat, a mely eddig is már az országnak például 1898-ban 56 millió koronát hozott a külföldről, még jobban felkaroljuk. Ez olyan tér, a melyet a külföldi versenytől kevésbbé kell félteni és ahol még gazdáink számára milliókat szerezhetünk. A mi a szőlők rekonstrukczióját illet, általába véve örvendetes haladás konstatálható. De ebben már elegen voltak, a kik a miniszter úrnak érdemeit méltányolták, és én ezekhez a magam részéről csuk hozzájárulhatok; de ha azt kívánjuk, hogy ezen befektetett óriási tőke meg is hozza a kamatait, akkor két dolog okvetlenül szükséges. Az egyik, hogy az olasz borok beözönlése ellen kellő intézkedéseket tegyünk, a mint ezt itt a házban már többször felhozták, mert annak a versenyét ki kem bírjuk. Kár lett KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. volna akkor ezeket a milliókat befektetni a szőlők rekonstrukcziójába. A másik kérdés, a mely már szintén említve volt, hogy a borhamisítások ellen a lehető legnagyobb erélylyel kell fellépni. Egyáltalában csodálom, hogy akadhat valaki, a ki a miniszter úrnak eziránti tevékenységében valami kifogásolni valót talál, mert hiszen a termelőnek is, a kereskedőnek is első létfeltétele a szolidság és a megbízhatóság. (Ügy van! a baloldalon.) Ha a mi kereskedelmi és közgazdasági viszonyainkban azok minden terén a szolidságot és a megbízhatóságot nem leszünk képesek feltétlenül meghonosítani, akkor hiábavaló minden törekvésünk, akkor gazdaságilag nem fejlődhetünk, nem haladhatunk. E tekintetben én teljesen osztom Ágoston József t. képviselőtársamnak azt a véleményét az eljárást illetőleg, hogy egyszerűen meg kellene bízni bizonyos állami közegeket, a kik időközönként minden pinczét megvizsgálnak, hogy az egyszer kötelezőleg legyen előírva és mindenütt hivatalból járjanak el, mert akkor senki sem mondhatja, hogy épen csak ő hozzá jönnek, hogy őt talán valaki feljelentette, vagy pedig, hogy vele szemben igazságtalanul járnak el. De szükséges ez más szempontból is. Az a közigazgatási tisztviselő — akár a városban, akár falun, — gyakran veszélyes helyzetben van épen a legnagyobb borkereskedőkkel szemben, a hol pedig leginkább volna szükséges utána nézni, azért, mert azok gazdag, tekintélyes emberek, közbecsülésben részesülnek, tehát neki kényelmetlen odamenni. Ennek tehát elejét vágja az ember azzal, hogy állami közegek bízatnak meg, a kik hivatalból, előzetes bejelentés nélkül, majd itt, majd ott, de bizonyos időközökben mindenütt megejtik ezen borvizsgálatokat és azután e szerint járnak el. Nem akarom a t. háznak figyelmét tovább igénybe venni. Végzetül csak kifejezést adok itt a házban is a délvidék egy nagy része azon kérelmének, hogy az ottani gazdasági viszonyokra nézve nagyjelentőségű volna a Béga cs itornának hajózhatóvá tétele, mert tudvalevőleg gabonáinknak felhozatala Budapestre vagy továbbvitele Bécsbe a vasúti szállítás mellett már igen bajos. Mi a versenyt nehezen birjuk ki a román búzával, mert az kétségtelen, hogy a román, meg a szerb búza Budapestre csekélyebb szállítási költséggel jön, mint a bánáti búzánk. Ezen csatornának hajózhatóvá tételére tehát égető szükség volna. Egyébként, mint beszédemből is látható, én a t. miniszter úr tevékenységét földmívelésünk emelése körűi elismerem. Különösen legnagyobb méltánylással vagyok tevékenységének mindazon ágai iránt, a melyek a kisgazdáknak anyagi nyomorán és helyzetén segíteni igyekeznek és 4