Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

gg 653. országos «és 1900. m&rezins 19-én, hétfőn. azért a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon,) Dedovics György jegyző S Rohonczy Gedeon! Rohonczy Gedeon : T. képviselőház! Előrebocsátom, hogy nem Szándékozom az igen tisztelt képviselőház figyelmét hosszasabban igénybe venni. (Halljuk/ Halljuk!) Nagyon rövid leszek, annál is inkább, mert már volt alkalmam az agrárpolitikai szempontból táplált felfogásomat és óhajaimat kifejezésre juttatni a költségvetés általános tárgyalása és a kereskedekmügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával. Hozzá még gróf Tisza István igen tisztelt képviselőtársam tegnapelőtt kifejtette álláspontját, a mely az enyémmel teljesen megegyezik ; ö' dióhéjban Bzakavatottabban elmondta mindazt, a mit én talán kissé hosszadalmasabban adtam volna elő és azért feleslegesnek is tartom ismétlésekbe bocsátkozni, tekintve főleg a vitának előrehaladottságát. Szükségesnek tartom azonban jelezni azt, hogy csak azi'rt szólaltam fel másodízben a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalásánál, mert ismerni óhajtottam az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter űr álláspontját is az agrárius szempontokra vonatkozólag. Megvallva az igazat — sajnálom, hogy az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen, — a gyümölcsexportra vonatkozó válaszával a kereskedelemügyi miniszter úrnak teljesen beérhetem ; azonban a tőzsdére vonatkozó nyilatkozatai nem elégítettek ki, és én csak röviden, ismételten a legfontosabb kérdést, ugyanazt, a melyre gróf Tisza István és gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársaim szintén hivatkoztak, tudnniillik a szerb búza kérdését hozom fel. (Halljuk!) A szerb búza kérdése, t. ház, olyan, hogy lehet, hogy az idén a búzaáraknak a jövő hónapokban való alakulása nem függ a szerb búzától, de az ellenkezője kizárva nincsen. Én tehát csak röviden jelzem azon álláspontomat, a melyet már a kereskedelemügyi miniszter úrnak a második felszólalása alkalmából voltam bátor kifejteni, hogy tudniillik ha tényleg nem mesterséges a mostani árnyomás, vagyis nem mesterséges nyomásnak a következményei a jelenlegi alacsony árak, hanem természetes következményei azok a jobban sikerűit termésnek, akkor, t. ház, a tőzsdének nincsen szüksége arra, hogy a szerb búzával fenyegethesse a termelőket, annyiból, hogy határidőre azt szállítja, és az én nézetem szerint a tőzsdetanácsnak kötelessége lett volna az őrlési forgalom beszüntetése következtében szokványait azonnal módosítani. Ha tehát nincs szükség erre a fegyverre, akkor a tőzsdetanács azt bátran önmagától eltörölheti; ha pedig tényleg van szükség reá, akkor itt van a momentum, a hol a kormánynak igenis kötelessége azzal szemben fellépni. Engem különben megnyugtat az is, hogyha a t. kormány figyelemmel fogja kísérni a dolgokat, és elvárom és remélem a magam részéről, hogy ha csakugyan arra a tapasztalatra jön, hogy ez fegyverül használtatik, akkor a kellő intézkedéseket azonnal meg fogja tenni. Még egy ténykörülményt vagyok kénytelen konstatálni, nevezetesen azt, hogy a kormánynak egyik minisztere, a kereskedelemügyi miniszter úr egy igen fontos kijelentést tett a házban, a mely nemcsak agrárius szempontból, hanem közgazdasági szempontból is fontos, és kártékony lehet nemcsak az ország hitelére, hanem kereskedelmére is. Igaz, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr előrebocsátotta, hogy egyoldalú informáezió és azonkívül Londonból nyert értesülés alapján mondja, hogy a magyar búzának sikértartalma az utóbbi években hanyatlott. Ezzel szemben ugyanennek a kormánynak egy másik tagja, az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr ezen nyilatkozatot megezáfolta. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon helyesen tette, és kötelessége is volt, ha a dolog így áll. Az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr ezen kijelentése alkalmával nem voltam a házban, de olvasván beszédét, állíthatom, hogy abból az nem tíínik ki, mintha ez az utolsó évekre vonatkozó statisztikai adatokon alapúina, hanem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta, hogy 1897-ben, amiílennáris kiállítás alkalmával a búzának sikértartalma vizsgálat tárgyává tétetett, és akkor több szakértő nyilatkozott így. De közbe mar.:d még mindig két év, az 1898. és 1899., tehát a felvetett állítás és kérdés még nincsen egészen tisztázva eme nyilatkozat által. Az én egyéni nézetem a következő. Ha vissza méltóztatnak emlékezni, az 1897. évben silány termés volt; pedig még májuában mi gazdák a legnagyobb reményekkel voltunk azon év termése iránt eltelve. De egy szokatlan tünet, jelenség mutatkozott: ugyanis a rozsdának egy különös válfaja lépett fel az egész országban. De nem az a rendes rozsda, a melyet eddig ismertünk, hanem egy új, a mely a növények levélzetét támadta meg s tette tönkre, úgy, hogy csak a szár és a kalász maradt meg, levél nélkül. És daczára annak, — ismétlem, — hogy még aratás előtt mintegy két héttel, ennek daczára jó reményekkel voltunk eltelve a termés iránt, egyszerre csak nagy csalódáson mentünk keresztül, mert nem ismertük eme betegség hatását, nevezetesen, ha a búza levélzete elszárad. És én azon gyanúval élek, hogy valószinfí, hogy az 1897. évi termés, ezen fellépett betegség folytán lett silányabb, de sőt a búza siker-