Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

24 Ő53, országos fllés 1900. márczlns 19-én, hétfőn. tehát bizonyos előnyökre a mezőgazdasági osztály méltán reflektálhat. A mi azt illeti, hogy a megszerzett kontin­genst nem használták fel, hanem eladták, ha fordult is elő a mezőgazdasági szeszgyárak részé­ről ilyen eset, az kárhoztatandó, de azt liiszem, mindenki tudja, hogy sokkal nagyobb mértékben történt ez a nagyipari szeszgyáraknál, a hol százezrekért, majdnem milliókért adta el egyik­másik gyár az ő kontingensét. Ezek után legyen szabad csak néhány rövid szóval reflektálnom némely kérdésre, foglalkoznom a földmívelésügyi kormányzatnak néhány ágával, a melyek talán csekélyebb méltánylásban része­sültek, noha meggyőződésem szerint azon oknál fogva, mivel az országnak széles néprétegeit érintik és a kis exisztencziákat közelebbről ér­deklik, nagy jelentőséggel bírnak. Ha mi a föld­mívelésügyi miniszter úrnak kormányzatát bírál­juk és méltatjuk, és igazságosak akarunk lenni s a viszonyokat közelebbről, gyakorlatból ismer­jük, legnagyobb súlyt kell helyeznünk arra és a legnagyobb elismeréssel kel] adózni aziránt, a mit a gazdasági iskolák terjesztése körül az egész országban tett, a mit továbbá a társadalmi tevé­kenységnek fejlesztése körííl, a gazdasági egye­sületek életrekeltése és támogatása körííl magáuak mint érdemeket szerzett. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Köztudomású dolog, bogy van ebben az országban egyik-másik nagybirtokon olyan gazdasági üzem, a mely méltán felveszi a versenyt a külföldnek bármely gazdaságával. De valamely országnak fejlettsége abból Ítélendő meg, hogy a nemzetnek nagy néprétegei a kultúrának, gaz­dasági haladásnak mily fokán állanak és ennek előmozdítása, az értelmi szinvonal emelése nagy érdeme épen Darányi Ignácz miniszter úr ő exczelleneziájának, a ki a gazdasági ismeretek terjesztésére, vándortanítók alkalmazására, téli gazdasági tanfolyamok berendezésére nagy áldo­zatokat, nagy gondot és fáradságot fordított. (Igás! Ügy van! jdbbfelől.) Nagyon kérem a mi­niszter urat, hogy tevékenységét ezen a téren csak fokozza és folytassa, mert ennek a jutalma és eredménye majd évtizedek múlva és a jövő generáczióban fog teljesen érvényesülni. Époly elismerésre méltó, hogy a földmívelés­ügyi kormány gazdasági szakkönyvek megírása és terjesztése körííl nagy buzgóságot fejt ki. Itt csatlakozom, — gondolom — Popovics Vazul István képviselő úrnak kérelméhez, hogy a mennyiben lehetséges és az anyagi eszközök megengedik, legalább egyiket-másikat a legfontosabb mun­kákból az országban divó más nyelvekre is le­fordíttatni és terjesztetni szíveskedjék, mert utol­jára is az a czélunk, hogy az ország népessége minél szélesebb körben, minél nagyobb mértékben ismerje mindazon eszközöket és módokat, a melyek anyagi jólétét előmozdítják és a károso­dásoktól megóvják. Egy másik tevékenysége a földmívelésügyi kormányzatnak, a melyre közvetlen tapasztalatom folytán óriási súlyt helyezek, az, a melyet az állattenyésztés, nevezetesen a szarvasmarha te­nyésztés körűi kifejtett. Ebben egy igen szeren­csés inicziativa volt részéről, hogy az ország különböző vidékein tejszö * etkezeteket létesített, és, hogy ezen tejszövetkezeteknél vajtermelési köz­pontok felállítása által lehetővé tette, hogy a tejtermékek külföldre kivitessenek. Elismeréssel kell adóznom e tekintetben a földmívelésügyi minisztérium azon osztályának, a mely a szarvas­marha-tenyésztéssel és a tejgazdasággal foglal­kozik, és a melynek hivatalnokai igazán páratlan tevékenységet és buzgóságot tanúsítanak; bejár­ják az országot, érintkeznek magával a néppel, és minden erejükkel odatörekszenek, hogy abban a haladás iránti vágyat fejlesszék, s a népet a jólét feltételeivel megismertessék. Én, kinek alkalmam volt ily tejszövetkeze­tek működését közvetlen figyelemmel kisérni, nem tagadhatom, hogy azok óriási haszonnal éa áldással vannak a közgazdaságra, különösen nagy áldással vannak a község szegényebb lakosaira, mert az a szegény zselléres, kinek egész vagyona az ő tehenében áll, az a kitartásban levő öreg gazda, kinek tehéntartása van, az ilykép abba a helyzetbe jút, hogy havonként 6—8—10—12 forintot vegyen be a tejszövetkezettől oly idő­ben, miden utolsó fillérért kiadta, s kenyere fogytán van. De minden közepes gazda is, ki eddig egy-két tehenet tartott magának, most abba a helyzetbe jut, hogy szarvasmarhaállományát szaporíthatja, s 4—5—10 tehenet tarthat, mert tisztán a tejtermékek útján magának havi 80—40—100 forint jövedelmet biztosíthat. De nemcsak a készpénzben való haszon teszi ki ezen szövetkezetek jelentőségét, hanem még inkább az, hogy ilyképen leszünk csak képesek gazdáink körében a szarvasmarha-tenyész­tést előmozdítani, és a szarvasmarhaállományt nemcsak szaporítani, hanem legfőképen feljaví­tani. Ezzel kapcsolatban áll az egész gazdasági üzem átalakítása, annak intenzivebbé tétele, a talajjavítás, a takarmánytermelés stb. Erre nézve volna néhány tiszteletteljes kérelmem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr ő exczellen­cz iájához. Miként tudomása van, mi nemcsak Temes­ben, Torontálban, hanem Bácskában is nagy sikerrel buzdítottuk a kisgazdákat, hogy jobb­fajta tenyészmarhát szerezzenek be, leginkább hoztuk Tolna-, Baranyamegyéből. Köszönettel vagyunk e tekintetben a földmívelésügyi kor­mány támogatásáért, de épen Bács-Bodrog vár­megyéből egyre sűrűbben jönnek a kérelmek és

Next

/
Oldalképek
Tartalom