Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-553
5B8. országos illés 1900. márczlns 19-én, hétfőn. %? kifejtése, azt láthatjuk^ hogy már 1847-ben, a mint Fejértemplom városának memorandumából kitűnik, 119.000 bécsi font, tehát 100 bécsi mázsa selyem adatott el. A mi véghetetlenül nagy és sok mennyiség. Azt láthatjuk, hogy már 1835-ben Bécsben, 1839-ben és 1850-ben Bécsben, Budapesten 1842-ben, 1843-ban és 1847-ben, Londonban 1855-ben mindig éremmel és elismerő irattal tüntették ki Fejértemplom városának és vidékének lakosságát. A Temes vármegyére esett és előbb kimutatott 1,717.199 forintból több mint 54%-ot épen Fejértemplom városa és ennek vidéke kapta selyem gubótcrmelés után, a mi azt bizonyítja, hogy Fejértemplom városa és a fejértemplomi járás az, mely Temes vármegyében leginkább hódol ezen mezőgazdasági ágnak, és a melynek jövedelme legtöbbet tesz ki. És mégis sajátságos, t. ház, hogy ott nem állít fel a kormány egy selyem-fonodát. Ezen nagyon tisztességes jó városnak épen az volna az érdeke, hogy ilyen felállíttassák; mert ezáltal csak fokozná a lakosságban a kedvet arra, hogy minél magasabb fokra emeltessék a selyemgubótermelés. A mi annál könnyebb volna, mert ennek a Néra vize is megfelel. Igaz, hogy e tekintetben fordultak már a t. földmívelésügyi miniszter úrhoz beadványnyal, és igaz az is, hogy a selyemtenyésztési miniszteri felügyelő úr azt irta, hogy ő a vizet vegye!emeztette Gráczban és nem találtatott a Néra vize oly alkalmasnak, mint teszem a Duna vize, és legnagyobb nehézséget az okozza, hogy akkor, a mikor fel fog szabadulni e termelési ág a kormány gyámsága alól, és haszonbérbe fog adatni, a haszonbérlet csak akkor válik előnyössé, ha nyugathoz mentől közelebb eső helyen fognak elhelyeztetni a selyemfooodák. De azt gondolom, hogy a mikor ma sem vagyunk oly helyzetben, hogy meg tudtuk volna kedveltetni az ország vármegyéinek csak negyedrészével is e hasznos, jövedelemhajtó munkát, akkor szükséges volna, hogy áldozatok árán is, ép ott létesítsünk selyemfonodát, a hol megvan a selyemtenyésztéshez a kellő jóakarat, megvannak az eszközök, a nép pedig elszegényedett a filloxera pusztításai következtében, a hol az egykor hírneves szőlőhegyek szántás-vetés forgásban vannak ; szükséges volna, hogy talán honorálnék a vidéket azzal, hogy daczára annak, hogy ily körülmények vannak, a melyeket teljesen méltatok, a melyekre nézve igazat is adok azoknak, a miket a t. miniszteri felügyelő úr felhozott, mégis állíttassák fel ott a selyemfonó, és igen kérem az igen tisztelt miniszter urat, a ki nem zárkózik el semmiféle praktikus felfogástól, ki szivén hordja ezeket az érdekeket, mint a közgazdászattal kapcsolatos minden érdeket, hogy vegye szives figyelmébe ezt annál is inkább, mert mint jól tudja, e vidék népe elszegényedett, mert 25—30—35 krajczárnyi napszámnál többre nem mehet a szegény munkás ember. És, minthogy meg vagyok győződve, hogy ő exczellencziája a miniszter úr tekintettel lesz erre, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Elnök* Polyák Béla képviselő úr személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk!) Polyák Béla í T. ház! Szives engedelméből Bessenyei Ferencz t. barátom egy ténybeli tévedését vagyok bátor helyreigazítani. Kimutatásában, melyeket ő azokról felolvasott, a kik az elmúlt évben mezőgazdasági szeszgyár üzemére nyertek engedélyt, Trencsénmegyére nézve az én nevemet is felolvasta. Tény, hogy az én birtokomon, Trencsénben évtizedek óta mezőgazdasági szeszgyár állott fenn és foglalkoztam azzal az eszmével, hogy a mezőgazdasági szeszgyárt átépítem és új szervezettel látom el. Természetes, hogy a tisztem bejelentette a szeszgyárt, hogy az elmúlt évben működni fog, de időközben az elhatározásomat abban az irányban változtattam meg, hogy megszüntetem a szeszgyárat. Tény, hogy kontingensem volt, és minthogy t. képviselőtársam megjegyezte, hogy azok közt, kik kontingenst nyertek, voltak olyanok, a kik azt eladták, értékesítették, erre való tekintettel vagyok bátor megjegyezni, hogy az is tény, hogy a mint tisztem jelentéséből tudom, ajánlat tétetett, hogy megveszik a kontingenst, de felfogásommal megegyezőnek ezt nem tartottam és visszautasítottam az ajánlatot és a kontingenst igénybe nem vettem és nem is adtam el. (Általános helyeslés.) Dedovics György jegyző: Blaskovics Ferencz! Blaskovics Ferencz: Bármily csábítóak a nagyfontosságú elméleti fejtegetések, a melyek felmerültek, az idő előrehaladottságára való tekintettel nem kívánok ezekre kiterjeszkedni. Nem kívánok már azért sem, mert helyesen jegyezte meg gróf Tisza István t. képviselőtársam, hogy bár elméletben köztünk oly áthidalhatatlan ellentétek látszanak, a gyakorlati megvalósulás terén még sem állunk oly nagyon távol egymástól. Arra sem akarok bővebben reflektálni, a mit Bessenyei Ferencz t. képviselőtársam az imént a mezőgazdasági és ipari szeszgyárakra vonatkozólag mondott. Hiszen nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy az ipari szeszgyárak éveken ät nehéz viszonyok közt küzdöttek, de ennek az oka régibb időben keresendő, midőn az Ausztriával való kiegyezés alkalmával a kontingens Magyarországra nézve nagyon kedvezőtlenül állapíttatott meg. De bár az ipari szeszgyáraknak létjogosultságát senki, kétségbe nem vonja, viszont kétségtelen az is, hogy ez mégis oly iparág, a mely szerves és közvetlen összeköttetésben áll magával a mezőgazdasággal, hogy e tekintetben