Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

22 5S3. orazágoe ülés 1900. m&rczins 19-én, hétfőn. Nyíregyházi pénzügyigazgatóság területén: Mándy Ignácz Kálló-Semjén (nem jő üzembe), Fülöp József Anarcs, Buttykay Menyhért Gyulaháza, Reismaun Herman Kis-Várda. Nagykárolyi pénzügyigazgatóság területén: Báró Perényi Pétéi N.-Dobos, Képes József és Lajos Szinér-Várallya. Nagybeeskereki pénzügyigazgatóság területén: Zombory Rónay Jenő és Ernő Kis-Zombor, Lederer Ármin és Károly Zichyfalva, gróf Karácsonyi Jenő Bánlak. Szegedi pénzügyigazgatóság területén: Gróf Károlyi Imre Mágócs. Szolnoki pénzügyigazgatóság területén: Keppich Emil Puszta-Galambos. Temesvári pénzügyigazgatóság területén: Buchmann Alajos Detta (nem jő üzembe), Brtick Simon Temesvár, Lázár Béláné született HoflFmann Irma Zsebely. Zombori pénztigyigazgatóság területén : Piukovich József Szabadka. Tordai pénzügyigazgatóság területén : Friedmann Albert és Ferencz Maros-Ludas (nem jő üzembe). Segesvári pénztigyigazgatóság területén : Ugron Gábor Alma-Kerék. (Felkiáltások balfelöl: Most az ipariakat halljuk!) Kérem méltóztatnak azokat ismerni, mert már azok nagyon régen keletkeztek. Csak egyet vagyok bátor kérdeni t. Makfalvay Géza képviselő úr: vájjon mind létesültek-e ezek a szeszfőzdék ? Hiszen méltóztatik talán tudni annak, a ki behatólag foglalkozik ezekkel a dolgokkal, hogy nálunk nem úgy van, mint Németországban, a hol ki kell ismerni a kontingenst; nálunk csak bejelenti az illető, hogy ő mezőgazdasági szeszfőzdét akar létesíteni és kap kontingenst. Sokan még csak nem is építenek szeszfőzdét és a kontingenst egyszerűen eladják. Makfalvay Géza: Visszaélés! Bessenyei Ferencz: Nem akarok erről a kérdésről ez alkalommal szólani, majd ha itt a házban tárgyaltatik, behatóbban fogok vele foglalkozni. De épen arra kérem a t. földmíveléstigyi miniszter urat, a ki iránt én nem kevesebb elismeréssel viseltetem, mint Justh Ferencz barátom,— nehogy a jövőben ilyen visszás állapotok és esetleges visszaélések előfordulhassanak, — méltóztassék odahatni, hogy intézkedések tétessenek az iránt, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak létesítése körííl nagyobb legyen a körültekintés és az óvatosság, és hogy az ipari szeszfőzdék is abban az esetben, ha a törvény által nekik biztosított kontingens tőlük elvonatik . . . Biró Lajos: Maga a pénzügyminiszter mondta, hogy menjenek a börzére és vegyenek kontingenst. Bessenyei Ferencz; A pénzügyminiszter ezt nem mondta. Biró Lajos: De igenis, ezt mondta! Bessenyei Ferencz: A pénzügyminiszter úr komolyságát én annyira tisztelem és annyira meggondolt embernek tartom, hogy ilyen kijelentésekre szerintem nem engedhette magát ragadtatni. Kérem tehát a Mdmívelésügyi miniszter urat, kegyeskedjék odahatni, hogy párhuzamba és összhangba hozassék ez a két érdek, mert könnyen kiteszszük magunkat annak, hogy a rosszakarat ebből még ellenünk fegyvert is kovácsol és reá fognak mutatni arra, hogy »ime mi, a kik jók voltunk, hogy nagy áldozatokkal évtizedeken keresztül ezt az ipart létesítsük és fejleszszük, midőn saját anyagi kárunkkal az állam által reánk tukmált kontingenst feldolgozzuk, most így járunk.« Ha ebben az országban így bánnak el a tőkével, nagyon félő, hogy elejét vesszük annak, hogy idegen tőke nálunk ipari vállalkozásokba fogjon. Bátor vagyok most már áttérni a selyemtenyésztésre. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, nincs az országban senki, a ki a legnagyobb elismeréssel ne adóznék úgy a t. földmívelésügyi miniszter úrnak, mint annak a férfiúnak a törekvései iránt, (Felkiáltások jobhfelől: Éljen Bezerédy!) a ki évtizedeken át nem remélt felvirágzásra juttatta közgazdaságunknak ezen nagyfontosságú ágát. Nem akarok kiterjeszkedni az egész ügyre. Csak azt kívánom megemlíteni, hogy selyemtenyésztés mindenütt csak ott lehetséges, a hol megvannak az arra szükséges anyagok, tudniillik a hol van elegendő szederfa. A kimutatásból, melyet a selyemtenyésztési miniszteri felügyelő úr a t. ház elé terjesztett, látható, hogy különösen azon a vidéken termeltetik a selyemgubó a legjobban, a mely vidéken egy czéltudatos, nem mondom, hogy talán miadig sima kézzel eljárt hatóság igyekezett megteremteni a selyemtenyésztésre szükséges eszközöket. A volt határőrvidéken és az ehhez közelebb eső vármegyékben azt látjuk ugyanis, hogy Bács-Bodrog vármegye az első, mely az 1880-tól 1899-ig terjedő időszakban 4,675.669 forintot vett be. Utánna látjuk mindjárt Temes vármegyét, mely 1,717.199 forintot és 3 krajczárt vett be e czímen. Azután Torontál vármegye, és negyediknek Tolna vármegye. Felemlítettem már ezelőtt, hogy ezzel a selyemhernyóneveléssel a családnak leginkább olyan tagjai foglalkoznak, a kik vagy még nem alkalmasak, vagy már nem alkalmasak többé a nehezebb mezőgazdasági munkára. Az Alföldön nincsen meg az érzék ez iránt; mert hiszen a szükség nincs meg, a mely arra kényszerítené azokat, a kik a mezőgazdasággal, vagy pedig napszámmal foglalkoznak. De igenis ott, a hol a népnek már szivébe oltatott a szorgalomnak