Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-562

10. április 2-án, hétfőn. 2(;4 B62. orsíágos filás 190 így folyik tovább, akkor Magyarország veszélybe lesz sodorva. (Úgy van! a szélső baloldalán.) Mosc pedig áttérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra és a függetlenségi és 48-as párt nevében k'jelentem, hogy appropriácziót nem szavazzuk meg. Az appropriáczió megadása politikai bizalom jele; az a párt pedig, melyhez tartozom és a melynek nevében felszólalok, semmi 67-es alapon álló kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetik és nem fog viseltetni soha. Köztudomású dolog, hogy mi az ország teljes függetlenségeért küzdünk, hogy a 67-es alapot az országra nézve károsnak tartjuk és meggyőződésünk szerint a bekövetkezett tények igazolják is ezen felfogásunkat. Káros volt a kiegyezés, nemcsak azért, mert az ország lemondott állami önállóságának főkellékeiről, melyeket azelőtt az erőszak elvett ugyan, de az ország törvényileg nem járult hozzá az erőszak tényéhez, hanem azért is, mert azok a jogok, melyek az 1867 : XII. törvényczikkben még benmaradtak, azonnal illuzóriusokká válnak, mihelyt alkalmazásukra kerül a sor. (Úgy van! Úgy van! a szäső baloldalon.) Mindjárt kezdetben illuzóriusnak bizonyult a 11. §., mely a magyar hadseregről, mint az egész hadsereg kiegészítő részéről intézkedik; mert a magyar hadsereg az összes hadseregnek nem kiegészítő, hanem összeolvadt részévé lett. (Úgy van ! Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a vezérletre, vezényletre és a belszervezetre vonatkozólag a király volt hivatva a törvény szavai szerint intézkedni, de nem volt hivatva a hadsereg létére, vagy nem létére vonatkozólag intézkedni; pedig köztudomású, hogy magyar hadsereg nem létezik, hanem létezik egy közös hadsereg. Továbbá a közös ügyek létezésének alapfeltételévé tette a 25. §., hogy Ausztriában teljes alkotmányosság legyen, mert a törvény szavai szerint Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármely közös viszonyra nézve érintkezésbe. Tehát még érintkezni sem volt szabad hivatalnok miniszterhelyettesekkel, kik nem alkotmányosan képviselték Ausztriát, mert azok nem a birodalmi gyűlésnek voltak kifolyása. És a magyar kormány nemcsak érintkezett az ilyen hivatalnok miniszterhelyettesekkel, hanem belenyugodott abba is, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy a vám- és kereskedelmi ügyekre vonatkozólag egy modus vivendi hozassék létre, az usztrák császárparagrafus segélyével, a melynek létrehozása ellen a bécsi birodalmi gyűlés határozati képességének nagyon is ritkává lett lucidus perezeiben, erősen tiltakozott. Jól tudja az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy mit értettek a 67-es kiegyezés megalkotói a 25. §. alatt; jól tudja, hogy népképviseletet értették és nem egy szójátékot abban az eszmevilágban, hogy a minisztereket az alkotmány szerint a császár nevezi ki, hogy tehát a császár által kinevezett miniszter mindenesetre alkotmányos miniszter, még akkor is, midőn nem bir semmi gyökérrel az osztrák birodalmi gyűlésben. És azt is jól tudja, hogy a 14. §-t úgy vették fel az osztrák alkotmányba, mint szükségszakaszt, a melylyel valamely felmerülő szükségen ideiglenesen lehessen segíteni, de a melylyel állandóan megoldani egy kérdést sem lehet. Megjegyzendő végre még, hogy a vám- és kereskedelmi közösségeket az 59., 60. és 61. szakaszok a vámszövetség megalkotásától tették függővé és egész 1897-ig — beleértve az akkori kormány tagjait is, — csak egy vélemény volt: az, a melyet most kifejeztem, hogy a vámközösség csak vámszövetséggel létesíthető, báró Bánffy Dezső volt az első, a ki feltalálta azt az eszmét, hogy a közös vámteritlet a 68. szakaszban foglalt önrendelkezés alapján is fentartható, és a jelen kormány is elfogadta Bánffy Dezső bárónak ezt az új eszméjét. Abból, a mit előadtam, más következtetést nem vonhatunk le, mint azt, hogy a többség, a mely magát a Deák-párt örökösének tekinti, nem halad Deák Ferencz szellemében, mert Deák Ferencz a 67-es kiegyezést öly alapnak tekintette, a melyen tovább építeni lehet és kell. (Úgy van! a szélső baloldalon.) E nézetnek számtalan kifejezést is adott, s erre vonatkozólag néhány rövid kivonatot fogok felolvasni egynehány nyilatkozatából. 1867. november 4-én az úgynevezett hevesi ügy alkalmával tartott beszédében ezeket mondja (Halljuk!Halljuk! Olvassa): »Van-e, a ki azt állítaná, hogy politikai állásunk, alkotmányos törvényeink fejlesztése már be van fejezve ?« — Tehát politikai állásunkat fejleszteni akarta. — »De ha fejleszteni akarjuk törvényeinket, instituczióinkat és erőinket, annak eszközlésére tér kell, melyen mozoghassunk.« 0 tehát a 67-es alapot mint olyan teret akarta csak megteremteni, a melyen tovább mozoghasson az ország és tovább fejleszthesse instituczióit. 1868. január 1-én az akkori Pest város közönségének tisztelgése alkalmából tartott üdvözlő beszédére adott válaszában ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferenc?: . . . így szólt (olvassa) .»Arra kérem az egek urát, szállja meg e hon polgárainak lelkét, hogy azon szabadságot, a melyet elériünk, necsak megtarthassuk, hanem tovább fejleszthessük és a haza javára mennél gyümölcsözőbbé tehessük.« Tehát itt is fejleszteni akarta azon szabadságot, a melyet elértünk, nem pedig visszafejleszteni, (Úgy van! a szélső báloldalon.) a mint visszafejlődött 32 év alatt. Ugyancsak Pest város polgárainak 1868.