Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-562

562. országos ülés 1900. április 3-án, hétfőn. 265 deczember 17-én történt tisztelgése alkalmával így szólott (olvassa): »Sokan még többet óhajtanának. Igen, én is kívánnám a többet, de azt nem lehet úgy elérni, hogy azt, a mi van is koczkáztassuk, hanem csak úgy, ha a meglevőnek alapján építve, tovább haladunk.« Tehát minden egyes nyilatkozatában kimondta Deák Ferencz, hogy tovább építeni, tovább haladni akar. A többség, az egymást követő kormányok és a mostani kormány is, rég lemondottak a továbbfejlesztés eszméjéről, sőt az engedékenység sikamlós talaján mind tovább és tovább mentek az én meggyőződésem szerint. Deák Ferencz 1869. május 20-án azt mondta, hogy elhagyná a 67-es alapot, ha olyan érvekkel, a melyek magából a tárgyhói merítvék, meggyőzetnék arról, hogy a kiegyezés káros és veszélyes. Évek óta meríthetők az ilyen érvek magából a tárgyból, mert évek óta lehetetlen az 1867 : XII. törvényczikknek tökéletes és teljes végrehajtása; lehetetlen a quótát rendes úton meghatározni, és lehetetlen alkotmányosan az is, hogy a quóta folyvást az uralkodó döntésével állapíttatik meg. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang ugyanott: Törvénytelen/) Lehetetlen Ausztria alkotmányos képviseletével lépni viszonyba, mert ezen alkotmányos képviselet sohasem fimkczióná!; lehetetlen bármely közös kérdést az osztrák birodalmi gyűlésen tárgyaltatni; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) egyszóval: az 1867 : XII. törvényezikk minden funkcziónálása évek óta lehetetlenné vált. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr e törvényczikket az ő bibliájának nevezi, tehát az ő bibliája olyan, a melynek intézkedései már évek óta kivihetetlenek. A mi véleményünk szerint tehát a kormány saját alapján nem áll szilárdan. Valahányszor összekoczezanás van a magyar és az osztrák érdekek közt, a magyar kormány mindig enged. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Engedett a quótánál, a melynek kiszámításánál előre is konczedált mindent, a mit az osztrákok helyesen, vagy helytelenül követelhettek volna, és még az így elért hányadot is minden alap nélkül növelte. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Engedett a vámés kereskedelemügy ideiglenes rendezésénél, úgy, hogy megelégedett a 14. §. alkalmazásával. Engedeít a Hentzi szobor leleplezése tárgyában; (Úgy van ! Ügy van! a szélső baloldalon.) engedett a »Hier« és »Jelen« kérdésébe*. (Úgy van/ a szélső baloldalon.) Engedett a brassói szubvenczió kérdésében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon, Ellenmmdások és derültség jobbfelől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt nem ismerem el! Kossuth Ferencz: A t. miniszterelnök úr KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. el nem ismeri, de én, a ki az ő hazafiságát nagyon jól ismerem, tudom azt, hogy nem nagyon szívesen ... Széll Kálmán miniszterelnök: Szívesen! Szives«n! (Mozgás jobbfelől.) Kossuth Ferencz: ... és nem nagy örömmel fogadta el az oláh kormánytól a pénzt, akármilyen alakban adta légyen ezt. Széll Kálmán miniszterelnök: De hiszen, nem úgy van! Kossuth Ferencz: Hát, t. ház, az igen tisztelt miniszterelnök úr már elmondta részletesen, hogy mikép állt a kérdés, és mindnyájan megértettük a miniszterelnök úr fejtegetéseit, de engedje meg nekem azt a megjegyzést, hogy én pedig épen ezen megértésből merítettem meggyőződésemet ; e meggyőződésem pedig az, hogy nem kellene és nem volna szabad bármilyen alakban idegen államtól pénzt elfogadni magyar iskolák támogatására. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Visszatérve beszédem félbe szakított fonalára, az elmondottakhoz hozzá teszem, hogy engedett továbbá, t. ház, a kormány a közös vezérkar kérdésében a honvédségnél. E mellett nem tapasztalunk erélyt az osztrák követelésekkel szemben, de nem tapasztalunk erélyt a közélet bajainak orvoslásánál sem; (Úgy van! a széls'i baloldalon.) mindenütt halogatást, egyengetést látunk, úgy a kül-, mint belföldi erőszakoskodásokkal szemben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem látunk elég erélyt a nemzetiségi izgatásokkal szemben sem, nem látunk határozottságot azon nagy növekvő áramlattal szemben, a mely minden kérdésbe, a mint már felszólalásom elején megjegyeztem, a vallásfelekezeti érzelmet viszi bele, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) bár a felekezeti villongások elharapódzása a lehető legnagyobb veszélybe sodorja az országot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem látunk semmi iparkodást, előbbre vinni a nemzetet a függetlenség felé. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tapasztalunk semmi vágyat tovább fejleszteni az 1867-iki alapot a Deák Ferencz szellemében; nem látunk javulást a közszellemben, sőt azt látjuk, hogy például az igen tisztelt volt nemzeti párt is kénytelen lemondani rég hangoztatott olyan meggyőződéseiről, a melyek mellett sokszor lándzsát tört a múltban és kénytelen volt megszavazni a nagymérvű quótafelemelést, továbbá kénytelen volt abba is belenyugodni, hogy a 14. §. alkalmazásával intéztessenek el a vám- és kereskedelmi ügyek, ámbár ez ellen is sokszor tiltakozott a volt nemzeti párt. Tehát nem az történt meg, hogy a helyesebb felfogáshoz sorakozott volna a t. többség, hanem az ellenkező történt meg: a nemzeti párt volt kénytelen a többségnek régi felfogása mellett sorakozni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi mindezt belátván, meg34