Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-562

SÜ2. országos iilés 1900. április 2-án, hétffa. $63 képezi, mindig vehemens erővel előtérbe tolul. (Igaz! Úgy van! bálfélöl.) Mi következik ebből ? Az, hogy az uralkodó társadalom egy keresztény államban tisztelje az emberi szivnek ősi jogát, a keresztény vallást, gondozza azt azért, mert ez egy társadalmi faktor, mert az egy erkölcsi érték, istápolja, erősítse a felekezeteket, mert azok a vallásnak letéteményesei, és mindenekelőtt ne hozzon olyan törvényeket, a melyek rést vághatnának a felekezetek bástyáin, léket üthetnének a felekezetek hajóin és meggyengíthetnék a lelki világ ezen ősi hatalmasságait. (Úgy van! balfelöl.) Ha pedig olyan törvények léteznek, a melyek összedőléssel fenyegetik a keresztény felekezetek várait, akkor tegyenek a helyzet urai úgy, mint a hogy Bismarck herczeg tett a hulturharcz vége felé, a mikor belátta, hogy az emberi szívnek költészete a vallás, nálánál is nagyobb hatalom, — pedig ő akkor hatalmának tetőpontján állott, — vonják vissza az egyházpolitikai törvényekből azt, a mi feltétlenül káros, a mi a legveszedelmesebb, és javítsák meg azt, a mi a kevésbbé rosszból még egyáltalán megjavítható. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Higyjék el, t. képviselőház, ezen jelenségek láttára azt kell hinnem, hogy ezen kérdések ma majdnem fontosabbak minden politikai, közgazdazági, szocziális, nemzetiségi kérdésnél is, mert ezek magukban foglalják mindazt, a mit a keresztényi emberi szív és elme sejt, hi z. remél és szeret; (Tetszés balfelöl.) és ha valami meggyőzött, t. ház, engem a revíziónak szükségességéről, úgy a politikai helyzet az, a melyben vagyunk. Nézzünk körül, minden pártban fáj az érintkezés azért, mert a régi sebek nem tudnak begyógyulni és még ma is sajognak. (Úgy van! a baloldalon.) Az látjuk, hogy fegyvertásak kelnek egymás ellen harczra, mert az az egy csepp méreg, a melyet szivünkbe csepegtetett az egyházpolitikai radikalizmus, nem tud felszívódni tovább és rombol a szervezetbe. Mindig kínosabbak lesznek a súrlódások, mindig nagyobbak az ellentétek és minden még a legcsekélyebb politikai kérdésből is maga a dekomponált és megmételyezett formájában a vallási kérdés újra meg újra föltámad. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Érdekében van-e az államnak ezt az állapotot fentartani? Érdekében van-e az, a mikor nagy kérdések megoldása, nagy konczepeziók megteremtése vár reánk, hogy elválaszszuk azokat, a kik együvé tartoznak. Hiszen ellenkezőleg, én azt hiszem, hogy most kellene egyesíteni a nemzet egész akaraterejét, egész energiáját, min. den képességét és összes ideálizmusát a nagy . ezé!ok elérésére. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Talán nem is szólaltam volna fel oly nyomatékosan ma, hogyha csak a katkolikus társadalom táborában hallottam volna panaszokat, mert ast mondhatták volna méltán, hogy én mint katholikus, csak pro domo beszélek. De a mikor azt látom, hogy az egyéb keresztény felekezetek is aggódnak és félnek, a mikor azt látom, hogy ma már egyesek ott is belátják, hogy akkor, a mikor a katholiczizmus felvette a küzdelmet a felekezetnélküliséggel szemben, nem önző czélokért küzdött, hanem a keresztény elveknek megmentéseért és megvédelmezéseért harczolt, akkor fel merek szólalni és ismételni merem azt, a mit mondottam, mert az én meggyőződésem szerint a kereszténység ügye ma Magyarországon hasonlít a síílyedő hajóhoz. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) És ezekkel a jelenségekkel szemben szaporodnak a társadalmi bajok, felmerülnek áj szocziális kérdések, fejlődik és erősbödik a szoczialdemokratikus áramlat, az államban pedig az erkölcsi tőke, az erkölcsi erő, az ellentállási képesség, hiszen a felekezetnek gyengülése, a felekezeti várak falainak beomlása is ezt jelenti. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Ne nézze tehát sokáig tótlenül ezeket a bajokat a kormány, mert különben rettenetesen megboszúlhatja magát az, hogyha nemcsak hibákat követünk el, de a veszélyes jelenségek daczára is ezeket a hibákat minden erővel makacsul fenn akarjuk tartani. (Igaz! Úgy van! baloldalon.) Rámutattam, t. képviselőház, röviden ezekre az égő sebekre és kijelentem, hogy mindaddig, a míg a kormány ezen vérző sebekre orvosságot nem szolgáltat, mindaddig a míg azon tátongó mélységek fölé, a melyek bennünket elválasztanak, újra fel nem építi azon hidakat, a melyeket annak idején lerombolt, kell, hogy föltétlen bizalmatlansággal viseltessünk iránta és ebből kifolyólag, a mennyiben ezen törvényjavaslatnak a megszavazása föltétlen bizsumat involvál, pártom nevében és megbízásából kijelentem, hogy azt még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk éljenzés és helyeslés a baloldalon.) /Tóth János jegyző: Kossuth Ferencz! (Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Malijuk.') Nem akarom az előttem szólt t. képviselő urat arra a térre követni, a melyen mozgott, (Halljuk! Halljuk!) mert az én erős meggyőződésem szerint nem kellene a magyarok között a szerint tenni megkülönböztetést, hogy milyen egyházban imádják az Istent. (Élénk helyeslések a jobb- és szélső báloldalon) Én csak azt keresem, ki az igaz magyar ember, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és ki szolgálja igazán és teljes meggyőződése szerint a hazának érdekeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) A mostani helyzet nagy szerencsétlenségének tartom azt, hogy minden kérdésnek megítélésébe bele hat a felekezetiség, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha ez