Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-561

252 561. országos ülés 1900. márczins 29-én, csütörtökön. tétben, miként én mindig voltam, vagyok és leszek, hogy arra kell iparkodnunk, hogy a választások minden jelölt, minden választó részéről a legtisztább, a legerkölcsiebb alapon teljesítessenek, mert csak az adja meg egy képviselőháznak a tekintélyét, ha sem a választó nem mondhatja: »Uram én pénzért választottalak meg« és a képviselő is bátran nézhet választói szemébe, azt mondván: »Engem nem pénzért, hanem tisztán hazafias, őszinte jóindulatból választottatok meg.« Ez az, a mit kötelességemnek tartottam a magam részéről, mint a ki most egyedül áll azon az alapon e házban, a melyet az 1874-bei) megalakult függetlenségi párt követett s a melyet éri követek most is és követni fogok, ha elmém ép marad egész életemen át, vagyis történelmileg független Magyarország alapján, kinyilatkoztatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a kérvényhez szólani? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. A kérvényi bizottság azon javaslatával szemben, hogy a kérvény kiadassék a belügyminiszternek, Kossuth Ferencz képviselő úr a következő ellenindítványt tette. Kérem annak felolvasását. Tóth János jegyző (olvassa): »Ellenindítvány, beadja Kossuth Ferencz. Utasíttatik a belügyminiszter, hogy tegye meg az előkészületeket arra, hogy a községenkénti szavazás behozatala a legközelebbi időben keresztülvihető legyen.* Elnök: A kérdés most az, elfogadja-e a t. ház a kérvényi bizottság javaslatát szemben Kossuth Ferencz képviselő úr ellenindítványával. (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a kérvényi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a kérvényi bizottság javaslatát fogadja el és mellőzi Kossuth Ferencz képviselő úr ellenindítványát. Nyegre László jegyző (olvassa): Hont és Nyitramegyék és Szatmár-Németi, Arad, Hódmezővásárhely és Dcbreczen város a pálinkaivás korlátozása tárgyában kérvényeznek. Béldi László előadó: T. ház! A kérvények e sorozata a pálinka túlságos élvezetéből keletkező bajokat sorolja fel és kéri a képviselőházat, hogy a pálinkaivás korlátozása iránt tegye meg a szükséges lépéseket és ott, a hol a pálinkaivás túlságosan el van terjedve, az italmérési engedélyek megszorítását kéri. Bátor vagyok indítványozni, hogy e kérvények a bel és pénzügyminiszter uraknak adassanak ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Tóthi János jegyző: Páder Rezső! Páder Rezső: T. ház! Azon számtalan »ismus« közé, a melyeknek például a liberalizmusnak, markantiiizmusnak és több hasonlónak pusztító hatásait hazafias aggodalommal szemléljük, tartozik kétségkívül az alkoholizmus is, ez a heiylyel-közzel és egyes vidékenként bizony nagy mértékben pusztító társadalmi járvány, a melynek megakadályozásáról szólnak a most előttünk fekvő és a jövőre bizonyára még sokkal nagyobb számban érkezendő kérvények. Ne is kicsinyeljük ezeket, t. ház. A fölébredő közlelkiismeret szava és a nemzet jövőjéről való gondoskodás nyilatkozik meg bennünk és nekünk a nemzetrontó bajjal szemben nem szabad tétlenül maradnunk. Jobb szerettem volna, ha a kérvényi bizottság javaslata hívebben visszatükrözte volna a kérvényezőknek ezt a hazafias aggodalmát és ha bizonyos melegséggel, nagyobbfokú érdeklődéssel és a nagy veszély feltüntetésének élénkebb kifejezéseivel javasolta volna azt, hogy ezek a kérvények az illető miniszter uraknak kiadassanak. Mert, t. ház, az alkoholizmus csakugyan megrontja, sőt tönkre teszi a népet. A népnek gazdaságilag válságos helyzete, sőt sok helyütt nyomora, nagy mértékben összefügg a pálinkaivás terjedésével. A mint tudjuk, a szesz mértéktelen élvezete a nép testi erejét és lelki energiáját csökkenti, a testi szervezetet, a munkaképességet gyengíti és általa a nép az ő szellemi tehetségeiben is mintegy megtompul, elméjében, szivében elfásúl, erkölcsi érzéke és lelkületében mintegy állandóvá tétetik az ingerlékenység, — mert a pálinka dühösít, — ez pedig társadalmi tekintetben felette veszélyes. A mint tapasztaljuk, künn a vidéken a mértéktelenül pálinkaivó szülők iskolásgyermekei pálinkát, vagy pálinkába áztatott kenyeret kapnak reggelire és úgy mennek az iskolába, és a tanszobát a pálinka gőzével töltik be és sokkal izgatottabbak, sokkal kábultabbak, hogysem a kellő figyelmet és fegyelmet az iskolában fentartani, és velők eredményt elérni lehetne. (Úgy van! balfelöl.) Es azután azt mondják: ott a templom, ott a szószék. Kérem, ennek a hatása is gyöngül, mert a pálinkaivás rendesen ellensége szokott lenni a templomba járásnak, és különben is, a pálinka mértéktelen élvezete által megtompult elmének és elfásúlt szivnek vajmi nehéz és sokszor erkölcsileg lehetetlen a jó szót jó eredménynyel megmondani. (Ügy van! balfelől.) Azért ne csodáljuk, t. ház, ha azok a lelkészek, kik hivatásuk magaslatán állanak, igyekeznek tenni ez^en szenvedély ellen, agitálnak és mértékletességi egyleteket alakítanak. Sok helyen, t. ház, — és ezt különösen meg akarom itt említeni, — a keresztény fogyasztási szövetkezetek a pálinkamérési engedélyt azon czélból akarják megnyerni, hogy így mintegy keresztényileg mértékletesen