Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-561

561. országos ülés 1900. márczins 29-én, csütörtökön. 251 Európának már több államában, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tóth János jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Mindenki, a ki azt óhajtja, hogy alkotmányos életünkben a képviselőválasztások tisztán folyjanak le, és hogy a képviselőház a nép igazi akaratának legyen a kifolyása és mindenki ezen az alapon nyerjen mandátumot, azt hiszem, törekedni fog arra, hogy a választások lehetőleg úgy folyjanak le, hogyez által ez a czél eléressék. Minthogy a kúriai bíráskodásról szóló törvény továbbra is fentartja a választóknak egy helyre való összehozatalát, és minthogy a kúriai bíráskodásról szóló törvény új költségeket ró a képviselőjelöltekre, illetőleg a fuvarozási költségekkel azokat megterheli, ennek következtében én azt hiszem, hogy Heves vármegyének ezen föliratú, a mely azt czélozza, hogy a választások községeid<ént ejtessenek meg, mindenesetre nagy befolyással volna a választások tisztaságára. Azért minden további bővebb indokolás nélkül pártolom Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak azon indítványát, hogy ezen kérvény a t. belügyminiszter úrnak különös figyelmébe ajánltassék. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T, képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Erről a fontos kérdésről, a mely a választási törvény egy igen nevezetes részének a módosítását vonná maga után és a mely egész választási eljárásunk igen figyelemre méltó és meggondolandó részét képezi, volt alkalmam már nyilatkozni a t. képviselőházban. Nyilatkoztam erről már a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, de nyilatkoztam a mostani költségvetés tárgyalása alkalmával is, a mikor úgy ezen kérdés iránt, mint az általános szavazati jog behozatala iránt a t. képviselő urak részéről felszólalások történtek, sőt ha jól emlékszem, két rendbeli indítvány is adatott be. Már akkor arra kértem a t. képviselőházat, hogy ne méltóztassék ebben a kérdésben állást foglalni. Általában a választási reform kérdése a maga egész összefüggésében, a maga kihatásában, a maga egész igen fontos tartalmában, a maga összes czélzatainak figyelembevételével, komprehenzive bírálandó meg. Annak parcziális és kiszakított egyes részeit akár diszkusszió alá venni, akár arra vonatkozólag állást foglalni nem tartanám czélszerűnek, nem tartanám helyesnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztassék tehát semmiféle kommentárral, vagy utasítással ellátni a kérvényi bizottságnak azt a javaslatát, a mely kiadatni ajánlja ezt a kérvényt a belügyminiszternek; méltóztassék azt egyszerűen elfogadni úgy, a mint javasolva van. (Helyeslés a jobboldalon.) Lesz módja a kormánynak akkor, a midőn ezen nagyfontosságú kérdés a maga egészében szőnyegre kerül, a választási reformnak ezt a részét is kellőleg megfontolni, és majd akkor állást fog foglalni a kormány, akár én, vagy akár más. Hiszen nem olyan kérdés ez, nézetem szerint legalább, a mely ma aktuális lenne. Kifejtettem már az iránt is nézeteimet, hogy ez a jövő kérdése. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassék tehát semmi toldással a kérvényi bizottság határozatát ellátni. Természetszerűleg meggondolás és megfontolás tárgyát fogja képezni ez a kérdés akkor, a mikor általában a választási reformmal foglalkozunk. Ezeket kívántam megyjegyezui. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Van-e valaki, a ki még szólani kíván ? Tóth János jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Átlátom én azt, hogy az a törvény, a mely a legfőbb itélőszékhez rendeli áttétetni a választás feletti bíráskodást, még nincsen megkísérelve, és azt is látom, és az előadó úr ellenében vagyok bátor kinyilvánítani, hogy mily rossz volt és mily rossz minden értelmes ember előtt a vesztegetés és a jogokkal való élésnek a megfizetése, pedig az a választó, a ki jogát gyakorolja, köteles azon jogot minden fizetés nélkül gyakorolni, mert a legcsekélyebb megfizettetés is romlottság, a jelen közerkölesileg sülyedt korszaknak újabb vívmánya. És mivel átlátom, hogy az a törvény, a mely meghozatott, még a rosszak rosszát is e tekintetbem fokozni fogja, s tudom, hogy ez a törvényhozás, a mely már megválasztatásában magában hordta a közerkölcstelenség mételyét, nincs is hivatva arra hogy jó törvényeket, olyan törvényeket hozzon létre, melyek a tiszta választásokat eszközlik, magam is azon a nézeten vagyok, hogyha úgy adatik is ki a belügyminiszterhez Hevesmegye kérvénye, a mint a kévényi bizottság javasolja, mindenesetre meg fogja fontolni a jövő képviselőház, a mely már tisztábban lesz megválasztva, mint volt e jelenlegi, hogy a választói jogot sohasem szabad lealacsonyítani oda, hogy azt csakis fizetésért teljesítsék a polgárok, mert a ki nem akarja jogát mint őszinte, tiszta, minden romlottságtól ment polgár gyakorolni, nem is érdemli meg azt a választói jogot. Ezen reményben magamnak sincsen kifogásom az ellen, hogy a belügyminiszterhez adassék ki e kérvény minden utasítás nélkül, mert meg vagyok győződve, hogy a jelen, közerkölesileg már annyira sülyedt állapoton, a melyben vagyunk, lehetetlen, hogy az országnak minden hü polgára meg ne botránkozzék és a jövő országgyűlésen kezet ne fogjon Kossuth Ferencz t. képviselőtársammal a tekin3ä*