Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-553
: cSS3. országos ülés 1900. tn&rczíng 19-éu, hétfőn* gyok még egyet ajánlani a t. miniszter úr figyelmébe. Magyarország ég Szerbia közt fennáll a marhavédŐ egyezmény, a »Convention veterinaire« Ezt az egyezményt nézetem szerint jobban lehetne kezelni, ha a miniszter úr felállítana ott lenn, nálunk Zimonyban, Mitroviczán, sőt Eszéken vesztegzárt, hogy ugyanis a beteg marhát, ha behozzák Magyarországra, ne kelljen felhozni Budapestig és ne csak itt vizsgálják meg, és ha beteg, ne itt verjék agyon, hanem mindjárt a határnál vizsgálják meg és ha beteg, utasítsák vissza. Ha ezt tennék, nem húrczolnák be a betegségeket, a melyektől annyira szenved Szlavonország és Szerémmegye, nem hárczolnák a betegséget át az egész megyén, hogy aztán csak Budapesten tudják meg, hogy az a marha, vagy az a sertés beteg volt. A szőlőmívelés és szőJőregeneráezió nagyon szépen terjed nálunk is Horvátországban és Szlavonországban, pláne Szerémmegyében, hol a híres római Probus az első szőlőt ültette. Sok gazda a szőlőregeneraczióba nagy tőkét fektetett. Tudok olyan telepeket, a hol a szőlőt már annyira kultiválták, hogy a venyigéket el lehetne adni nemcsak a környéken, de át lehetne vinni Magyarországra is. De fennáll a tilalom Magyarországés Szlavoniaközött. OttkezdődikÚjvidéknél, fel egészeit Vukovárig, Eszékig, lefelé Zimonyig, hogy nem szabad szerémmegyei szőlőt Báeemegyében, Torontálmegyébe áthozni, és egyáltalán nem szabad Szlavóniából Magyarországra hozni. Nagy kár ez a szőlőgazdákra. Felkérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, küldjön ki lelkiismeretes szakembereket, a kik vizsgálják meg a szőlőt és járjanak el szigorúan, nem merkantil érdekeket védve, vizsgálják meg a szőlőt, és ha az egészséges, engedjék meg, hogy a szőlőt, a venyigét át lehessen hozni Bácsmegyébe, Torontálba és kereskedni lehessen vele az egész országban, (Helyeslés a középen.) Nálunk, Sxlavonországban a gyümölcstermelés nagjon szépen terjed. Ott vannak a híres szeresika almák Szlavóniában, Pozsega környékén, a melyeket annyira megkedvelt ő Felsége a német császár, hogy egész udvarát ellátta szeresika almával. Hires a mi gyümölcsünk épúgy, mint a szűkebb Magyarországon (Mozgás a szélső baloldalon.) termelt gyümölcs, és én tudom, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr igyekszik, hogy a gyümölcsünknek nemcsak a belpiaczokat hódítsa meg, hanem a külpiaezokat is. (Helyeslés a jobboldalon.) Bátor vagyok a t. miniszter úr figyelmét felhívni még egy ügyre. Személyes tapasztalatból tudom, hogy nincs a világon ember, ki jobban szereti a gyümölcsöt, mint az orosz; tömérdek sok gyümölcsöt fogyaszt minden orosz minden alkalommal. Nekünk sikeresen lehetne versenyezni szép gyümölcsökkel Varsóban, Kiewben, Moszkvában és Pétervárt. Felhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy küldjön ki Oroszország e nagy városaiba jártas szakférfiakat, kik értik a nyelvet, ismerjék meg ottan a viszonyokat, tanulmányozzák át ezeket a piaezokat, és meg vagyok győződve, hogy Oroszországban megnyílnának nekünk nagyon jó és gazdák pjaczok gyümölcskivitelünkre. (Helyeslés jobhfelöl.) A szerbek Magyarországon ... Madarász József: Úgy, a szerbek? Popovics Vazul István: T. Józsi barátomnak gratulálok mai nevenapjához. (Élénk derültség és éljenzés.) A szerbek Magyarországon, pláne Bácsmegyében, Torontálban, Temesben, Szlavóniában ennek a vidéknek a leggazdagabb és legdúsabb földjeit birják és többnyire földmívelők. Felkérem a miniszter urat, a ki egy év óta a népnek szánt jó könyveknek egész halmazát kiadja, legyen oly kegyes, válogassa ki ezekből a legszebbeket és legjobbakat, fordíttassa le és adja ki szerb nyelven is, és igen nagy lendületet fog ezzel adni a földmívelésnek nemcsak Bácsmegyében, Toron tálban és Temesben, hanem Szlavóniában is. Sőt tovább megyek, ezen jó könyveket nagy előnynyel fogják használni egész Szerbiában, Boszniában és mindenhol, a hol a szerbek földet mívelnek. Ezzel nagy hasznot tesz és nemcsak anyagilag hat, hanem nagy, morális hódításokat is visz véghez, mert a mint visszaemlékezik az a fiú, a ki a Tökölyánumban tanúit és ma Boszniában, Montenegróban, vagy Szerbiában van, visszaemlékezik nagy kegyelettel az egyetemünkre, arra az alma materre, a hol szerezte kiképzését, úgy minden paraszt ember, a ki a miniszter jóakaratából kap ilyen hasznos könyveket, hálával fog visszaemlékezni arra, hogy a magyar kormány adta kezébe a könyvet, hogy ő anyagilag is gyarapodjék. Én nem tudnék Pinkovich József t. képviselőtársamnak méltóbban gratulálni a mai nevenapjához, minthogy szivem mélyéből kívánom, hogy teljesüljenek azon szép és nemes szavai, melyeket a minap mondott, hogy »minél inkább fejlődik a nemzetiségek anyagi és szellemi élete, annál jobban fognak ragaszkodni a magyar államhoz, a melynek határai között boldogsághoz és vagyonhoz jutottak;« de hogy e szavak teljesüljenek, annak az volna az útja, ha ezen hazafias és jó tanácsokat a miniszter úr elfogadja. Horvát-Szlavonország az 1868 : XXX. törvényezikk határai közt külön politikai individualitással bir. Ezt a külön politikai individualitást nagyon előmozdítja Horvát-Szlavonország felvirágzása, az anyagi jólétet pedig nagyon előmozdítaná, ha a miniszter úr az én szerény tanácsaimat kegyes figyelembe venni méltóztatik, és
