Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-553
S53. országos ülés 1900. márczins 19-én, hétfőn* \ 9 azt hiszem, hogy akkor az 0 áldásdús működése Horvát-Szlavonországban igazi hálával és meleg elismeréssel fog találkozni. Megszavazom a költségvetést. (Élénk helyeslés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Dedovics György jegyző: Bessenyei Ferenez! Olay Lajos: Obstruál, obstruál ez is? Bessenyei Ferencz: Bocsánatot kérek, ha obstrukczió iránti szándékaim volnának, nem ülnék ezen a padon. De talán nem is vétetik felszólalásom obstrukcziónak, midőn két év óta másodízben van szerencsém a t. házat untatni. (Halljuk! Halljuk!) Talán legkevósbbé állhat meg a lapok, vagy a pártok részéről terjesztett azon hír, hogy a kormánypárton obstrukczió tört ki . . . Kubik Béla: Széll elhitte! Bessenyei Ferencz: ... Az elmúlt évben, midőn a pártok között a kiegyezés teljesen őszinte alapon létrejött, az általam beszerzett statisztikai adatok szerint Major Ferencz t. barátom csak tizenkétszer, Mócsy Antal t. képviselőtársam tizenegyszer, Rakovszky István t. barátom pedig szintén háromszor szólalt fel a költségvetési vitánál, (Derültség a jobboldalon.) Kubik Béla: Most pedig a Bánffysták huszonnégyszer! Bessenyei Ferencz: A ki Bánffysta, legyen Bánffysta; én Széllista vagyok! Kubik Béla: Ezt hozzá kell tenni! Bessenyei Ferencz! Hát, t. képviselőház, a földmívelésügyi tárcza tárgyalása alatt többen, a mai nap folyamán pedig Telegdi József és Justh Ferencz t. képviselőtársaim felemlítették a mezőgazdasági szeszfőzdéket, és különösen Justh Ferencz t. barátom elismeréssel adózott az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy döntő befolyását érvényesíti a mezőgazdasági szeszfőzdék érdekében. T. ház! Én a földmívelésügyi tárcza 1898. évi tárgyalása alkalmával kijelentettem, hogy azok közé sorozom magamat, a kik a földmívelés fejlesztését nem egyoldalúlag, hanem az ipar-, kereskedelem- és közlekedéssel kapcsolatosan óhajtják, mert csak így lehetséges az, hogy az egymásra utalt erőtényezők meg ne béníttassanak, (Helyeslés a jobboldalon.) és csakis így lehetséges az, hogy ezen erőtényezők közül ne tekintessék az egyik az állam beczézett, a másik pedig mostoha gyermekének. (Helyeslés jobbfelöl.) Ma is ezt az elvet vallom. De fájdalommal kell látnom bizonyos irányzatoknak előtérbe tolulását, a melyek a közvagyonosodás egymásra utalt tényezőinek harmonikus és természetszerű fejlődésére bénító hatással vannak, és a melyek a mellett, hogy ellenséges táborokra osztják meg az erőtényezőket, alkalmasak arra is, hogy a közönséget megtéveszszék. Innen áll elő az, hogy a merkantil- és agrár-irányzatokban ki nem ismerjük magunkat, sőt túlhajtunk annyira, hogy el nem bírjuk találni, vagy talán nem akarjuk feltalálni a legjobb, a leghelyesebb arany középutat. Talán ezért történik meg az, hogy a mikor a kereskedelemügyi miniszter úr tárczáját tárgyaljuk, akkor a merkantilizmus paripájára ülünk fel és mindent az ipar érdekében követelünk, és a mikor a földmívelésügyi tárcza kerül a szőnyegre, akkor a legmesszebbmenő agrárizmusra gondolunk és minden agrár érdeket fejleszteni kívánunk. Holott amannál nem volna szabad elfeledni a közgazdaságot, a földet és annak érdekét, emennél pedig nem volna szabad szem elől téveszteni az iparnak érdekeit. lunen lehet megmagyarázni azon téves felfogásokat és azon visszás intézkedéseket, a melyek néha anynyira feltűnők, hogy maguknak a parlamenti intézkedéseknek komolyságát is kétségbe lehet vonni. Hogy ez így van, t. képviselőház, annak bizonyítására bátor vagyok hivatkozni egy még be nem terjesztett, de már a közönség előtt ismeretes törvényjavaslatra, a mely legközelebb egy ankét által tárgyaltatott és a melynek czélja az 1899 : XXII. törvényczikk megváltoztatása, annak a törvénynek, a mely 1899. évi szeptember 1-én lépett életbe, tehát a mely alig van hat hónapja életbe léptetve. Ezen ankétnek tárgyalásán a pénzügyminiszter úr a következőket mondotta : »Tudatábau vagyok annak, hogy akkor, a mikor egy törvényjavaslat hatása alatt bizonyos közgazdasági viszonyok éretnek el és ezek konszolidálódni kezdenek, se nem üdvös, se nem kívánatos újabb törvényalkotások által gyakran megzavarni a törvény intézkedéseit.« Ebből én egyénileg magamnak azt a következtetést vonom le, hogy nagyon nagy és súlyos körülmények hathattak közre arra nézve, hogy ilyen enuncziäcziót tehessen a pénzügyminiszter, és hogy ilyen törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni a ház elé olyan törvény módosítása végett, a mely alig hat hónapja van életbe léptetve. Ugyanis az 1899 : XXII. törvényczikk intézkedett az iránt, hogy a kisebb adótétel alá eső alkoholmennyiségből, amely 853.000 hektoliter, 460.103 hektoliter tartassék fenn azon mezőgazdasági szeszfőzdéknek, a melyek az 1897. évi szeptember hó elsejétől 1899. évi augusztus végéig terjedő időn belül folyton üzemben voltak, vagy a melyek üzletüket fel nem hagyták; ugyanazon törvény intézkedik az iránt, hogy 338.956 hektoliter 3*
