Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

560. országos ülés 1900. märczlns 2?-éit, kedden. 238 a törvényhozásnak, azt a táblázatát használom a zárszámadásnak, mely az úgynevezett számvevő­széki jelentésnek 27. és 28. oldalán fordul elő, és a mely a nettókimutatást foglalja magában: nettókimutatást oly értelemben, hogy eliminál abból miDden oly bevételt, mely nem az állam­nak saját forrásaiból származik, eliminál minden oly bevételt, mely állami vagyon elidegenítéséből származik, hogy annál tisztább képét tüntesse fel az állam valódi jövedelmeinek. Ha ezt aki­mutatást méltóztatik beszédem tarfalmával össze hasonlítani, meg fog győződni a t. képviselő úr, hogy az az utolsó krajczárig hiven egyezik meg ázzál, a mi e nyomtatott jelentésbe i előfordul. A t. képviselő úr a költségvetés irrealitá­sára vonatkozó szavainak indokolására hivatkozik egy további körülményre, a mely abból áll, hogy már azért sem lehetett irreálisa költségvetés, mert hiszen utólag kénytelen voltam póté 18terjesz­tést tenni, mely pótelőterjesztéssel néhány bevételi tételt jelentékenyen emeltem. Hogy ez nem volt valami meglepetésszerű" dolog sem reám nézve, sem a törvényhozásra nézve, e tekintetben legyen szabad expozém egy passzusát felolvasni, a mely­ben jeleztem, hogy ez az eshetőség be fog követ­kezni. Elmondtam ugyanis, hogy (olvassa).­»Ez az előirányzat sok tekintetben exezep­cziónálisnak mondható, a megelőző évek előirány­zataival szemben. Mindenekelőtt be kell vallanom, hogy ezen előirányzat nem tökéletes, nem teljes, a mennyiben hiányzik abból a közösügyi költ­ségek pontos számtétele, azon ok miatt, mely a t. ház előtt ismeretes, a mennyiben a delegácziók még nem voltak abban a helyzetben, hogy a közösügyi költségvetést letárgyalhatták volna. A mngyar kormány azonban eleget kívánván tenni a törvény azon rendelkezésének, a mely azt kívánja, hogy a költségvetés oly időben terjesz­tessék be, hogy annak letárgyalására elegendő idő legyen az év végéig: kénytelen volt így hézagosan, hiányosan is beterjeszteni a költség­vetést. Megjegyzem azonban, hogy gondoskodtam a végmérlegben oly fölöslegről, a mely abban az esetben, ha a delegácziók határozatai következ­tében a közösügyi költségekben valamely emel­kedés mutatkoznék, a szükséges fedezetet meg­adja, úgy, hogy sem a törvényhozás, sem a kormány e tekintetben váratlan meglepetéseknek kitéve ne legyen*. Azt, t. képviselőház, a mit e nyilatkozatban ígértem, be is váltottam, mert a delegácziók által megállapított közös költségek következtében egyetlen krajczárral sem kellett volna az erede­tileg beterjesztett költségvetést megváltoztatni, mert a közösügyi költségek nem vettek igénybe nagyobb összeget 1900-ra, mint a mennyi 1899-re törvényhozásilag meg volt állapítva. Az ok, a mely miatt pételőterjesztésben változtatást kellett üáPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. tennem az eredeti számadatokkal szemben és emelni kellett a bevételt, a quóta megállapítása volt, a mennyiben akkor, a mikor a költség­vetést eredetileg összeállítottam, sejtelmem sem lévén, hogy a quóta mily összegben fog meg­állapíttatni, erről természetesen előzetesen nem is lehetett gondoskodni. A t. képviselő úr nagy aggodalommal nézi az állami költségek emelkedését és kiindulva abból, Logy 1900-ra 54 millió koronával nagyobb a szükséglet, mint a megelőző évben, kérdi, hogy hová fogunk jutni, ha ez úton haladunk. Min­denekelőtt számszerűleg kell rektifikálnom e tételt, a mennyiben igaz ugyan, hogy az 1900. évi költségvetés 54 millió korona emelkedést mutat számszerűleg, de ebből valóságos emelkedésnek csak 34 millió tekinthető, mert 20 millió egy oly átfutó, egyszers s mindenkori kiadás, a mely a következő években nem ismétlődik, tudniillik a valutarendezéssel kapcsolatban ötkoronások kiveretésének összege; és ezenkívül egy más átfutó számviteli tétel, úgy, hogy összesen 20 millió ebbő! az emelkedésből leütendő, mint egy­szer s mindenkori, átfutó természetű kiadás. Elismerem azonban, hogy 34 millió koronányi emelkedés egyik évről a másikra, egy igen tete­mes, igen tekintélyes összeg. Magam is abban a véleményben vagyok, hogy mindent el kell követni, hogy az állam kiadás^dban ily óriási, ily mérték nélküli emelkedés be ne következ­hessek. De yagyok bátor kérdezni a t. képviselő­társamtól, kapcsolatban az előbb mondottakkal, hogy azt hiszi-e, hogy ha én a bevételeket úgy preliminálnám, a mint a t. képviselő úr kívánja, tudniillik a teljes összeget állítanám be, akkor a kiadások emelkedését meg lehetne-e akadá­lyozni ? Kossuth Ferencz: Ezt nem mondtam! Lukács Lászlő pénzügyminiszter: Mél­tóztassék elhinni, abban az esetbea, ha a nagyobb összeg, mint bevétel állana rendelkezésre, a ki­adások ugyanabban az arányban, talán még nagyobb arányban, növekednének, mert az igé­nyeknek, melyek ez alapon támadnának, semmi­féle hatalommal útját állani nem lehetne. (Helyes­lés a jobboldalon.) A t. képviselő úr egypár konkrét kérdést is intéz hozzám. Kérdi először azt, hogy az át­utalási eljárásnak, melyet a törvényhozás meg­szavazott mi volt az eredménye. Erre nézve van szerencsém válaszolni, hogy mivel az átuta­lási eljárás a czukorra, sörre és a petróleumra nézve csak a jelen év január 1-én lépett életbe, erre nézve még oly adatokkal, a melyek pozitiv bázist képeznének, nem rendelkezem. Meg vagyok azonban győződve, hogy azon számítások, melye­ket e tekintetben szerencsém volt a törvény­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom