Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

560. országos ülés 1900. márczius 27-én, kedden. ggg sere állanak, meglehetősen, söt erősen ki vannak már merítve, (Igaz! Ügy -van! a jobboldalon.) úgy, hogy újabb források nyitása nélkül aligha számíthatunk már tovább itt messzebbmenő jövedelmekre, mert hiszen úgy adminisztrativ, mint az adóforrás jövedelmezősége szempontjából is meglelietó'sen a határon állunk. Az egyenes adók jövedelmei, t. képviselőház, egészben és nagyban véve, valamicskét fejlődnek, megengedem, de inkább azt mondhatnám, hogy stagnálnak. A kereseti adó fejlődik a dolog természete szerint, mert hiszen új foglalkozások keletkeznek és ezek természetesen szaporítják az államnak e téren való jövedelmét. Más szempont alá esnek, t. ház, a fogyasztási adók, a melyek némi aggodalmat okozhatnak. Nem tudom, t. képviselőház, hogy aggodalmuk mennyire lehet reális, vagy mennyire nem reális, de tény, hogy a fogyasztási adók bevétele 1897-ben 844 millió forintot tett, 1898-ban 83-3 milliót és 1899-ben, a negyedévi kimutatások szerint, a melyek azt hiszem, alapúi a kombinácziónál elfogadhatók, 81,500.000 forintot tett ki a bevétel. Tebát 1897-től 1899-ig az e téren való visszaesés mintegy három millió forint. Megengedem, hogy az 1899. évi negyedéves kimutatások nem fejezik ki a végleges eredményt, azért pozitive nem is állítom, de bizonyos visszaesésnek szymptomái a fogyasztási adók terén mutatkoznak, a melyek esetleg súlyos gazdasági bajok fenforgására engednek következtetni, ha a dolog a valóságban csakugyan így áll. Jövedékeink egy része fejlődik, például bélyeg-bevételeink, jogilleték-bevételeink emelkednek. Ezt azonban én szerencsés dolognak nem tartom, mert a magam részéről ennek örülni sohasem tudok. (Helyeslés a jobboldalon.) Mivel ez vagy azt mutatja, hogy a perlekedés nagyobb arányokat ölt, a mi csak gazdasági bajoknak lehej a következménye, vagy hogy az ingatlan vagyon nobilizácziója nagyobb, mint a mennyire azt egészségesnek lehet tekinteni. Mindezeket, t. képviselőház, csak azért említem fel, hogy ezekkel konstatáljam, hogy az államnak jövedelmi forrásai a mai adórendszer szerint újabb intézkedések, újabb alkotások nélkül köríílbelfíl kulminálnak, és így óvatosságra van intve még maga a pénzügyminiszter is gazdálkodásában, hogyha az egyensúlyt fennakarja tartani, a mely állapotra ezer] és ezer oknál fogva rendkivüli súlyt kell helyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! A sorrend tekintetében sem jártunk el eddig egészségesen. Hiszen az adminisztráczió ma még rendezve nincsen, pedig ennek igényei valószínűleg nagyobb mértékben fogják terhelni az államháztartást. Azonkívül egészségügyünk a lehető leggyöngébb és a lehető legrosszabb állapotban van, a mit az a nagy gyermekhalandóság, a mely itt annak idején fölemlíttetett, bizonyít, és a melylyel szemben az államnak valóban tétlenül és összetett kezekkel állania nem szabad. Annak utánna itt van a gazdasági bajoknak egyik megnyilatkozása: a nagyfokú kivándorlás, a melyet gróf Andrássy Sándor t. barátom volt szíves felemlíteni. Itt vannak a hiteligényeknek nagyobb mérvű kielégítései épen azon szempontból, hogy a gszdasági élet istápolása és fejlődése lehetővé tétessék. És itt van még, a mit megemlíteni kívánok, és a miről külön kívánok szólani, az állami tisztviselők fizetésének feljavítása, a mi elől hitem szerint alig lehet kitérni. Ha ily körülmények között azt hallom, a mit hallottam a költségvetés tárgyalásának folyamán, hogy oktatásügyünket, különösen a népoktatást államosítani szükséges, a mit mint ideális czélt én is igen nagyra becsülök; ha azt hallom, hogy a rendőrséget az egész országra kiterjedőleg államosítani kell, a mi szintén hasznos és czélszerű intézmény; ha azt hallom, hogy egészségügyünket az egész vonalon vagy államosítani, vagy legalább nagy mérvben javítani kell, úgy az orvosi intézmény, mint a bábaképzés intézménye, valamint a kórházi intézménynek és az ezzel kapcsolatos ügyek felölelése és állami kielégítése által; ha azt haliom, hogy a telepítést nagyobb arányokban pénzügyileg támogatni kell, hogy arra milliókat és milliókat kell adni; ha azt hallom, hogy az iparnak olyan nagyfokú támogatására van szükség, a melyre nézve én minden támogatást megakarok adni, a mint azt az előttem szólott igen tisztelt barátom is mondotta ; ha azt hallom, hogy az államnak gondoskodnia kell arról, hogy a gazdasági tevékenységnek bizonyos megakadása folytán az állam adjon munkát a munkások részére; és ha ezzel szemben hallom azt, hogy adóinkat le kell szállítani, hogy létre kell hozni a létminimum adómentességét, a mi Magyarországon nem kis dolog, mert jövedelmeinknek nagyon tekintélyes része nyugszik ezen a minimumon: akkor azt látom, hogy a törvényhozás tárgyalásaiban nem nyilatkozik meg az az igazi gondosság, a melynek az állam érdekeire való tekintettel meg kellene nyilatkoznia, sőt azt látom, hogy ismét azon az úton akarunk tovább haladni, a melyen haladtunk eddig, a melyen sem szükségleteinket czélszerííen berendezni nem akarjuk, sem pedig arra tekintettel nem Vagyunk, hogy egyelőre csak azon szükségletek kielégítéséről gondoskodjunk, a melyek akár állami, akár társadalmi, akár erkölcsi tekintetben elodázhatlanok. (Helyeslés.) Kötelesésgem erre figyelmeztetni a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) mert nagyobb kalamitást Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetében nem képzelek, mintha az államháztartás egyen-