Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-553
558. országos filóss 1900. márczins lS-én, hétfőn. 15 szövetkezeti úton a kormány kezdeményezésével, ezen baj mielőbb sikeresen orvosolva és alaposnn meggyógyítva legyen. (Általános helyeslés.) Én, t. képviselőház, elismerem a mi kormányunk hazafias törekvéseit és nemes intencziót, mert számtalanszor tapasztaltam azt, hogy minden közügyben tett felszólalás náluk jóakaratú meghallgatásra talál. Nem is mulaszthatom el épen e czélból magának a pénzügyminiszter úrnak is köszönetemet nyilvánítani, hogy két évvel ezelőtti felszólalásom alapján az első osztályú kereseti adót megszüntette. Ujabban pedig, mint hallom, már foglalkozik a minimális jövedelem adómentesítésével és az adóknak progreszsziv alapon való megoldásával is. Mindezekből azt látom, hogy a mi kormányunk feladatának teljes magaslatán áll és hazafiasán törekszik minden bajt a rendelkezésére álló eszközökkel jóakara túlag orvosolni. Ezt várva és remélve a kormánytól a jövőben is, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző : Justh Ferencz! /Justh Ferencz: T. ház! Magyarország felvirágzása, anyagi boldogulása, csakis egy minden tekintetben megfelelően irányított földmívelésügyi politika útján lévén elérhető, (Halljuk! Halljuk!) hazafias kötelességet vélek teljesíteni, midőn nézeteimnek a t. házban a földmívelésügyi költségvetés tárgyaláskor kifejezést adok. Nem tagadom, hogy valahányszor a földmíveléssel összefüggő kérdésekkel foglalkozom, az agrárius eszméknek klasszikus hazája, Poroszország jut eszembe, hol ezekért küzdöttek, ezeket juttatták diadalra e század elejétől egészen a jelenig, a földmívelésügyi téren maguknak halhatatlan érdemeket szerzett férfiak, a kik kivívták hazájukban a földmívelési politikának az azt megillető első helyet, és ezzel kapcsolatosan daczára a rossz talaj- és éghajlati viszonyoknak, a porosz mezőgazdaság felvirágzását és jövedelmezőségét. S bár beismerem, hogy a porosz törvényhozási intézkedéseknek minden változtatás nélkül a honi viszonyokra való alkalmazása végzetes tévedés volna, mégis tanulmányozva azokat, sok tanulságos következtetést vonhatunk le a magunk számára, többek közt és legfőképen azt, hogy a földmívelésügyi politikának nemzeti irányúnak és közgazdaságilag h helyesnek kell lennie. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sarkalatos két elv ez, a melyeknek érvényesülése a magyar viszonyok között okvetlenül szükséges. Mert a milyen végzetes hibának tekinteném az úgynevezett agrarizmust egyoldalúi a g túlhajtani, s ezzel a türelmet nem ismerő politikával ipart és kereskedelmet tönkre tenni, époly helytelennek tartanám azt a földmívelésügyi politikát, a mely az iparnak és kereskedelemnek a maga rovására engedne tért, ezzel a nemzet anyagi megizmosodását és szellemi kifejlődését megakadályozná. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De e két szüksé gesnek és kívánatosnak jelzett irányelvnek, tudniillik a nemzeti iránynak és a közgazdasági helyességnek mérlegelésekor, bár mind a kottőt igen fontosnak tartom, a nemzeti iránynak érvényre juttatását előbbre helyezem. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert én csak egy minden tekintetben megelégedett, hazáját igazán szerető, a kozmopolil izmustól teljesen ment népességben tudom a nemzetfentartó képességet felelni, és sokkal veszedelmesebbnek tartom ennek az országnak a fennállhatására az agrárszoeziálizmust, mint talán a nemzetiségi mozgalmakat. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Mert a míg a nemzetiségi mozgalmak csakis a nem magyar ajkú vidékeken igyekeznek eszméiknek propagandát csinálni: addig az agrárszocziálizmus épen a magyarságot mételyezi meg kozmopoliíikus elvekkel. Azért azt hiszem, hogy az az államférfiú lesz az, a ki rászolgált leginkább az utókornak hálájára, a ki az agrárszocziálizmus kérdését helyesen megöldandotta. A mostani földmívelésügyi kormánynak tagadhatatlanul el kell ismerni azon érdemét, hogy ezen kérdésekkel foglalkozott. (Úgy van! a jobboldalon.) Hiszen nem kell egyebet tekintenünk, mint azt a nagyszabású mozgalmat, a melyet a földmívelésügyi miniszter úr a telepítés kérdésének helyes és végleges irányban való terelése érdekében megindított, s a mely alkalommal az ország legjobbjai mondták el nézeteiket; vagy tekintsük ama már régebben megindult nemes akcziót, a melyet a ruthéneknek a végveszedelembői való kimentése érdekében folytat, és én bevallom, t. ház, hogy ezen két nagy mozgalom közül az utóbbit, tudniillik a ruthén akcziót tartom a nemzeti állam kiépítésére a fontosabbnak. Mert én ebben a soknyelvű országban sohasem kerestem az egy nyelvűségben, hanem csakis az egyöntetű érzésben a hazafiaságot. Azért sokkal fontosabbnak tartom, hogy hazánk egyes, nem magyarajkú lakossággal bíró vidékein ama lakosságnak az otthon való megélhetés lehetőségét biztosítsuk, mint azt, hogy ezen lakosságot esetleg más vidékre telepítve, a melynek talán talaji és éghajlati viszonyai annak meg nem felelnek, ezáltal elégedetlenné tegyük. Nem akarom én ezzel korántsem a telepítés nagy fontosságát vitatni, vagy kétségbevonni; én csak konstatálni kivánom azt, hegy a telepítés közgazdaságilag igen fontos, oly vidéken, a melynek talaja kitűnően termő, népessége azonban gyér, o'y czélból, hogy a népesség szaporítása által ott a gazdálkodás belterjesebbé és így jövadelmezőbbé tétessék; vagy pedig a nagy magyar Alföldnek tőkegazdag, de a talaj
