Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

\Q 558. országos tllén 1S00. márczins 19-én, hétfőn. megkötöttségénél fogva földet vásárolni nem tudó s e miatt a szoezializmus felé hajló népe között, a hol ez egyenesen kívánatos. Hiszen a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a telepítések közül csak a nagy anyagi áldozatokkal létesített állami telepek virágoznak, míglen a magántelepek és a kisebb eszközökkel létesített állami telepek nagyohbadán még máig is a kezdet nehézségeival küzdenek. Ezek a tapasztalatok nem lévén nagyon biztatók s mellette különösen az ország hegyi vidékeiről, sajnos a kivándorlás Amerikába óriási mérveket öltvén, parancsolólag arra intenek, hogy adjuk meg minden egyes vidék lakosságának az otthon való megélhetés lehetőségét, föltéve természetesen, hogy azon helyeken a népesség nem oly sűrű, hogy ennek a kérdésnek mezőgazdaságilag való megoldása már magában véve azáltal, hogy az egyesre jutó földterület túlságosan kicsi, meg nem valósítható. Ez a felfogás szülte a rutbén akcziót és az azzal kapcsolatos, abból természetes következéskép folyó intézkedéseket. Minden igaz hazafinak kívánnia kell, vajha ez az akczió mentől hamarabb sikerre vezetne, (Úgy van! jőbbfelol.) mentől hamarabb a Kárpátoknak egész mentére kiterjesztetnék, (Helyeslés jobbfelöl.) és vajha semmiféle visszavonás, semmi félreértés, avagy vallási gyűlölködés és féltékenykedés ezt terjedésében ne gátolná. (Helyeslés a jobboldalon.) A megélhetés lehetősége s ennek szuperlativusza a jólét, legbiztosabb ellenszere a szoczializmusnak; (Úgy van! jőbbfelol.) legnagyobb biztosítéka e soknyelvű országban a hazafiságnak; legszebb vívmánya nemzeti irányú és gazdaságilag is helyesen vezetett közgazdasági politikának, (Úgy van! jőbbfelol.) a melynek egyik főfeladatáúl azt tekintem, hogy megadja minden vidéknek a lehetőséget arra, hogy azt termelje, a mi ott a legelőnyösebben állítható elő, és az ipart ott fejleszsze, a hol az a mezőgazdaságtól a legszükségesebb munkaerőt el nem vonja. (Helyeslés jobbfelőí) Mert jól tudom azt, és tudja minden iparos és kereskedő, hogy Magyarországon a földmívelésnek jóléte (Halljuk! Halljuk!) kulcsa az ipar és kereskedelem virágzásának, Ezzel, t. ház, be is fejeztem azt, a mit egész általánosságban elmondani kívántam. Most a t. ház engedelmével még csak két részletkérdést kivánnék egész röviden megemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) És pedig azért most, ne hogy az amúgy is hosszúra nyúlt vitát a részleteknél történendő esetleges felszólalásommal kelleténél tovább nyújtsam. (Halljuk! Halljuk !) Elsősorban a szesz-kontingensről kívánok szólani. Itt röviden csak üdvözölni kívánom a t. földmívelésíigyi miniszter urat azért a ténykedésért, hogy igyekszik magának döntő befolyást biztosítani a mezőgazdasági szeszgyárak között, a kontinensnek kiosztása tekintetében főleg nagyfontosságúnak tartom ezt akkor, a mikor ipari részről a mezőgazdák fellépését anarchisztikus tendencziájúnak tüntetik fel. En azt hiszem, hogy igen fontos volna, ha az országos magyar gazdasági egyesület és az ország egyéb gazdasági egyesületei ugyanazt a mozgalmat indítanák meg a mezőgazdasági szeszgyártás érdekében, a melyet az ipari és kereskedelmi kamarák az ipari szeszgyárak mellett megindítottak. (Helyeslés jőbbfelol.) A másik kérdés, a melyhez hozzászólni kívánok, az állattenyésztés kérdése, (Halljuk! Halljuk!) a mely az egész országban, de különösen a hegyvidéken óriási fontossággal bír, mert hivatva van az egész hegyvidék gazdasági viszonyait átalakítani azáltal, hogy az ott nem jövedelmező magtermelést hátraszorítja, ezáltal új jövedelmi forrásokat nyitván a népnek, új területet nyit meg az alföldi gabona exportjának. Az állattenyésztés felvirágzása függ az apaállatóknak szükséges számban rendelkezésre bocsátásától egyes községekben, és ép azért azt hiszem, hogy igen fontos volna, hogy mivel a földmívelésiigyi miniszter úrnak költségvetésében nincsen elegendő alap az apaállatok beszerzésére, a pénztári készletekből előleg adatnék, a mely előleggel a kellő, vagy talán feles számú apaállatok beszerzése lehetővé válnék; hiszen ez a kölcsön tényleg nem volna egyéb, mint egy rövid lejáratú másfél esztendős kölcsön, mert ezen idő leforgása alatt a köztenyészetekből azon összegek visszatéríttetnének. Ezt kivántam a részletekhez elmondani; különben áttanulmányozván az egész költségvetést, azt teljesen magamévá teszem, érte a földmívelésügyi miniszter urat üdvözlöm és azt a legjobb és legtisztább lelkiismerettel megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Dedovics György jegyző: Popovics Vasul István! /Popovics Vazul István! T. ház! (Halljuk nSalljuk!) Valahányszor egy horvát képviselő felemelkedik ebben a t. házban, hogy szót emeljen a közügyekben, mindig sajnosán találkozik utólagosan a nyilvánosság előtt azzal a szemrehányással, hogy a horvát képviselő egyebet nem tud, ha nyilvánosan fellép, csak követelni. Én azt hiszem, hogy ez a szemrehányás sem nem jogos, sem nem méltányos. Ennek a t. háznak minden tagja hivatva van felszólalásával és szavazatával oda törekedni, hogy a magyar szent korona országainak minden, még legkisebb része is annyira fejlődjék, hogy Magyarország tudjon magasztos önálló állami léte és a kulturális czéloknak nemcsak megfelelni, hanem tudjon a még geográfiai fekvése szerint is magára vállalt szép és magasztos feladatának megfelelni, hogyha nem is a messze kelet, ha-