Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos Ölés 1900. márczios 23-án, pénteken. 185 kormányzat sohasem lesz képes az ország érdekeit megfelelően kielégíteni. Azért hozom ezt fel, mint ellenzéki szakférfiú, hogy végre valahára szánja el magát igazságügyi kormányunk ilyen elhatározó lépésre, és legyen meggyőződve, hogy ha ilyen irányú kérelemmel fog a képviselőház elé járulni, legalább az ellenzéknek azon árnyalata, melyhez én tartozni szerencsés vagyok, semmiesetre sem fog akadályokat gördíteni útjába, sőt kötelességünknek fogjuk tartani támogatni, hogy végre Magyarország igazságszolgáltatásának nagy épülete, értve alatta nemcsak a kőépületet, de az erkölcsi épületet is, kellőleg kiépíttessék. Csak néhány sporadikus kérdésre akarok még rátérni, egy-kettő az egész. Az egyik dolog — ámbár ez részletkérdés, de már mások által is felhozatott, — a bűnvádi nyomosat, a mely a jelenleg életbeléptetett büntető perrendtartás mellett oly helyzetbe jutott, hogy az a büntető igazságszolgáltatás czéljainak meg nem felel. Más alkalomra, bizalmas közlésnek tartom fenn, hogy ezt részletezzem, most csak annyit akarok jelezni, hogy a t. igazságügyi miniszter úrnak feltétlenül sürgős felada ta, legalább ügyviteli szabályzat útján és a belügyminiszter úrral egyetértőleg, fölvilágosítani a rendőrség, a közigazgatás közegeit, hogy az a rendszer, melyet a bűnvádi perrendtartás életbeléptetett, nem czélozhatta azt, hogy a nyomozat kizárólag a rendőri hatóságok kezében maradjon, csak az előnyomozati sürgős intézkedések; mihelyt az igazságügyi kormányzatnak sikerűi a nyomozatot a vizsgálóbíró rendszerével harmonikus összeköttetésbe hozni, ezek a borzasztó zavarok, melyek ez idő szerint fennállanak, legalább mitigálva lesznek s az új bűnvádi perrendtartás novelláris intézkedés nélkül megteheti szolgálatát az ország érdekében. Ha én leírnék ma egy pár nap előtt lefolyt nyomozatot, a kaczagásig menne, miként akad meg egy nyomozat. A rendőrséget tekintik nyomozó közegnek. Az ügyészség a beadott feljelentést kiküldi a rendőrséghez. A rendőrségnél az akták halomszámra hevernek, mert nincs megfelelő személyzet, mely képes lenne feldolgozni a beérkező feljelentéseket. A legsürgősebb vizsgálat az előnyomozat stádiumában megakad, úgy, hogy a bűnjelek beszerzése elmarad, s a vizsgálat ezen okból később meghiúsul. Mikor az a rendőrtisztviselő belebocsátkozik az előnyomozat foganatosításába, előfordul, hogy szüksége merül fel egy házkutatásnak. 0 maga nem intézkedhetik, át kell tenni az aktát az ügyészséghez. Az ügyész csinál benne indítványt, és akkor a vizsgálóbírónak kell elrendelni a házkutatást. De milyen vizsgálóbirónak? Budapesten a napos vizsgálóbírónak, a kihez egy nap 40—50 házkutatási vagy levéllefoglalási ügy érkezik, úgy, hogy emberileg KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XXVIII. KÖTET. lehetetlen, hogy el is olvassa mindazt az aktát, a melyben neki sürgősen intézkedni kell. Saját felelősségének fedezése czéljából kénytelen elrendelni a házkutatást, a nélkül, hogy az ügyet ismerné. Most a házkutatás folyamán kiderül, hogy szükség van egy levél lefoglalására. Másnap a nyomozó közeg az ügyészséghez újabb jelentést tesz, az ügyész indítványt tesz s újból megkeresi a vizsgálóbírót. Most kerül az ügy a második napos vizsgálóbíróhoz, a ki az ügyet nem ismeri. Most méltóztassék figyelembe venni a következőt: A törvény előírja, hogy a vizsgálóbíró, ha kimegy a helyszínére, köteles jegyzőkönyvvezetőt magával vinni. Mi történik Budapesten, különösen éjszaka? A vizsgálóbíró urak, nagy áldozatot hozva, beosztják magukat heteseknek. Egy hétig éjjel is vizsgálóbíró X. Y., azután egész nap nem mehet ki a városba sem. Éjszaka történik egy haláleset, va<>y súlyos testi sértés, vagy nagy betörés okából egy megkeresés; tessék kimenni Kőbányára vagy a Svábhegyre és ott rögtön foganatosítani a nyomozást stb. A vizsgálóbíró kimegy, de éjszaka nincsen villamos vasút, gyalog pe,dig bajos dolog kimenni a Svábhegyre, vagy Kőbányára éjjel, mert mire kiér, hajnal lesz. Betíl tehát egy fiakkerbe és maga mellé veszi az ügyészt is. Kimegy a helyszínére : ott nincsen ember, a ki a jegyzőkönyvet felvegye, mert a jegyzőkönyvvezető nem napos. Kint van a vizsgálóbíró, de nincs neki jegyzőkönyvvezetője; a rendőrségtől kér egy jegyzőkönyvvezetőt, a rendőrség azonban megtagadja, mert, azt mondja, neki ez nem kötelessége. Akkor felszámítja azt a kéthárom forint fuvardíjat, a melyet a íiakkernek fizetett és akkor jön az igazságügyminiszteri számvevőség s azt mondja: nekünk ilyenre alapunk nincs. Második alkalommal az a bíró kimegy Kőbányára, a hol le kell foglalnia egy betörésből származó ruhabatyut. Hogy hozza el a törvényszékhez ? A hátán elhoznia csak lehetetlenség! Nincs neki sem kocsija, sem jegyzőkönyvvezetője, ki neki rendelkezésére állana. Miután első ízben megégette magát és saját pénzéből volt kénytelen a fiakkerest kifizetni, kénytelenségből kimegy gyalog, de mire odaért, régen elvittek a tolvajok mindent, stb. Ilyen állapotokat, a milyenek a fővárosban vannak, fentartaui lehetetlenség. Egyezzék meg az igazságügyminiszter úr a belügyminiszter úrral, nem bánom, akármelyik, de valamelyik gondoskodjék, hogy a vizsgálóbírónak kocsi és jegyzőkönyvvezető rendelkezésére álljon éjszaka, a mikor villamos vasút nem megy. De hogy két miniszter úr ne legyen elég erős arra, hogy ezt a kérdést a fővárosi rendőrséggel szemben meg84