Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

J74 °^ 7 ' országOT Blét 1900. márczins 23-án, pénteken. közé szoríttaseék. Ezért akarta az ügyvédi ka­mara, hogy az ügyvédek özvegyeinek és árvái­nak ellátása és az agg korba jutott ügyvédek nyugdíjának megteremtése az ügyvédi kamara szervezetébe belevonassék. De mit felelt leiratá­ban a t. miniszter úr? A t. miniszter úr azt mondja, hogy az 1874 : XXXIV. törvényezikk rendelkezéseiben nem talál támpontot arra, hogy a bemutatót alapszabályokkal tervbe vett ée a befizetési kényszer elvére alaptíott gyám- és nyug­díj intézet tárgyában hozott határozatot jóvá­hagyólag tudomásul vegye. Azt mondja továbbá, hogy az 1874 : XXXIV. törvényezikk 18. és 21. §-ainak alapúi vételével az ügyvédi kama­rák csak oly kiadás fedezésére vethetnek ki tag­jaikra évi illetményt, a mely kiadásokat az ügy­védi rendtartásban megszabott teendők ellátása és a kamara-rendszer megvalósítása igényel. Ezen szempont alá azonban, ágymond, az ügyvédi kamara tagjainak és azok hozzátartozói­nak rendszeres nyugdíjjal való ellátása nem von­ható. Azt is mondja, s ha méltóztatik, ezt szó­szerint olvasom fel; »Ehhez járul, hogy a be­mutatott alapszabályok szerint a budapesti és az ahhoz csatlakozó ügyvédi kamarák területén az ügyvédség folytatása a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettségét vonná maga után«. Végűi még azt is mondja a t. miniszter úr, hogy ő a ka­marákat, mint külön institucziókat teremtette meg, már pedig ezen alapszabályok szerint a kamarák egy összekapcsolt intézményt alkotnának. Én konczedálom, hogy abban eltérők lehet­nek a nézetek, vájjon a létező törvény keretén belül lehet-e azt a kényszerbefizetést megcsinálni: igen, vagy nem? A budapesti ügyvédi kamará­ban, — pedig ott igen sok kiváló jogász gyűlt egybe a közgyűlésen, — az a felfogás uralkodik, hogy a létező törvény keretén belŰl igenis meg lehet alkotni, mert azon járulékból, a melyet a kamarai tagok befizetnek, most sem egyszerűen a kamarai szorosabb kiadásokat fedezik, hanem egyébb kiadásokat is, abból segélyeket is nyújtanak, és a kamara autonómiája alapján határozza meg, hogy mire fordítandók az illetékek és befizeté­sek, és hogy mennyit kell évenként befizetni. Én konczedálom, hogy ehhez talán sok szó fér. Már most engedje meg a t. miniszter úr, a kmek a működése iránt annyi rokonszenvvel viseltetem, azt a kérdést, vájjon, ha Magyar­országnak első kamarája, a jogszolgáltatási té­nyezők egyik legkiválóbbja, jövő erkölcsi és anyagi életére vonatkozó ilyen nagy, ilyen üdvös elaborátummal járul a miniszter úr elé, elegendő-e az, ha a t. miniszter úr ilyen száraz szavakkal egyszerűen elutasítja a kamarát, a* nélkül, hogy egy biztató szava is volna arra nézve, hogy a t. miniszter úr a reá ruházott nagy hatalmi jog­körnél fogva a kezdeményezést mégis kezébe akarja ragadni? Hiszen, ha a t. miniszter úr azt látja, hogy a törvénynek ez az egy szakasza nem elég, mert szűk szavú és nem lehet belőle a nyugdíjalapra való befizetésre nézve következ­tetést vonni: vájjon nem az 8 hatalmában van-e, hogy itt kezdeményezöleg egy revideáló szakaszt nyújtson be a törvényhozáshoz? Hiszen ma már a czivilizált világban a tör­vényhozások seholsem ragaszkodnak mindig a nagy és szerves törvények létesítéséhez, hanem látjuk, hogy az angol, a franezia, a német par­lamentben, a mint a szükség mutatkozik, esetről­esetre nyújtanak be egyes indítványokat, vagy a kormány tagjai, vagy a képviselők arra nézve, hogy a törvénynek a múltban már alkalmazott, de a jövöhez simulni nem képes szakaszait át­idomítsák, megváltoztassák. Én azt hiszem, t. miniszter úr, talán nem az elutasítás az, a mi a kamarának annyira zokon esik, hanem mindenesetre az, hogy az igazság­ügyi kormány, az a faktora Magyarországnak, a mely arra van hivatva, hogy figyelemmel kisérje a jogszolgáltatás tényezőinek működését és segítő kézzel is istápoljon ott, a hol arra szükség van, a biztatás egv szavát sem nyújtja az ügyvédi osztálynak. En azt hiszem, hogy egyetlenegy rövid szakasz elegendő lett volna arra; ez a szakasz az, a melyet én törvényjavaslat alakjába foglaltam, és a melyet a jelen vita eredményé­hez és azon kijelentéshez képest, a melyet a t, miniszter úr fog tenni e kérdésben, esetleg az indítványkönyvbe fogok beírni. A törvényjavaslat röviden így szól (olvassa): »Törvényjavaslat az 1874: XXXIV. törvény­ezikk módosításáról. 1. §. Az 1874: XXXIV. törvényezik 18. § ának 2-ik bekezdése hatályon kivtíl helyeztetik és ennek helyébe a jelen törvény következő rendelkezése lép: »A kamara kiadásainak és az országos ügyvédi gyám és nyugdíjintézet létesítésére és fentartására szolgáló befizetések fedezésére tag­jaira évi illetményt vethet ki. 2. §. Jelen törvény végrehajtásával az igaz­ságügyrainiszter megbízatik.« Tekintettel pedig arra, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslatomat az indítványkönyvbe beirom, a házszabályok annak indokolására nekem külön módot nyújtanak, ez alkalommal ezt az ügyet a t. igazságügyminiszter úrnak egyszerűen figyelmébe ajánlom. Ezek voltak azok, t. képviselőház, a me­lyeket az ügyvédi kérdésnél felemlítendőknek tartottam. Egyúttal ismételten felhívom a t. igazság­ügyminiszter úr figyelmét azokra a szives ígére­tekre, a melyeket a múlt esztendőben programmja keretében itt tett, hogy tudniillik revideálni fogja

Next

/
Oldalképek
Tartalom