Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos ülés 1900. mindenki meg van arról győződve, hogy Magyarországon a jog nemcsak annyit jelent, mint másutt, a teljesen szabad nemzeteknél, hogy megállapítja azon elveket és eszméket, melyek szerint a jogegyenlőség mellett az igazságot a polgároknak kiszolgáltatják, hanem a jog ápolása, művelése és respektálása összefügg ezen ország alkotmányával, a mi Bzabadságintéztnényeink helyes felfogásával is. Magyarországon nemcsak azért kell, hogy a jogot neveljük és míveljük, mert a jog egyik igazságszolgáltatási faktor, hanem azért, mert nálunk a jog egyeszersmind közjogi eszmény is. A mi Magyarországon minket fentarthat és megóvhat, az a jog. A mi fegyver a kezünkben van, mikor meg kell védeni a mi közjogi intézményeinket, az a jognak és igazságnak eszméje. Ép azért azt az osztályt, a mely a jogot műveli, ápolja és terjeszti, a melynek foglalkozási körét képezi, nem kicsinyelni kell, hanem okulni azon nagy térfiak küzdelmén, kik a nemzet élén állottak, a hová az ő ügyvédi működésükből léptek ki. Ezt az osztályt törekvéseiben, érdekeiben támogatni és istápolni kell. Nem nagyon panaszkodhatik a törvényhozás, hogy a fiskális urak, kik ebben a házban vannak, valami nagyon előretolakodtak, mikor pedig nagyon erős harczok folytak, eddig is a költségvetés keretén belül, hogy egyik vagy másik osztálynak érdekeit emeljék. Láttuk az egyik oldalon az agrárius irányt, a másik oldalon a merkantilis irányt, a gazdasági kérdések sok ezer válfaját, melyeket a fokozott gazdasági élet elébe tol a törvényhozásnak; de nem panaszkodhatnak az urak, hogy az ügyvédi osztály, a melynek most már százados baja van, és a melynek viszonyai követelőleg parancsolják, hogy az igazságügyi kormány orvoslólag lépjen közbe, saját bajaival valami nagyon előhozakodott volna. Janits Imre í. képviselőtársam mindenesetre köszönetet érdemel, hogy arról az oldalról szóba hozta az ügyvédi kérdést. Nem is csodálkozom azon, hogy ő egy kicsit túlment azon a határon, a melyet a mi szabadsági tradiczióink megengednek. Ő a numerusz klauzuszban, tehát a kötött száma ügyvédségben és a funkcziók kettéválasztásában, a bifurkáczióban, az avoué és avokat rendszerének megtestesülésében látja a helyes ügyvédségnek megalkotását. Én azt hiszem, hogy ő ügyszeretetében, buzgalmában messzebb ment kelleténél. Én kérem a t. miniszter urat, legyen szives figyelmét az ügyvédségre fordítani, de az ügyvédek tradiczióit és az ügyvédségnek mindenkor a szabadsághoz ragaszkodó elveit is figyelemre méltatni. A magyarországi ügyvédek nem kívánnak különös istápolást az államtól. Soha nem volt egyetlen ügyvédi testület, a mely a numerusz klauzuszt követelte volna, de egyet követel az igazságügyi kormánytól, s ez az, hogy 23-án, pénteken. | q 3 legalább azon a téren, a hol őt a felügyeleti hatóság megilleti és a kezdeményezést gyakorolhatja, istápolj H. Sajnálattal kell tapasztalni, hogy a t. igazságságügyi miniszter ár ennek a várakozásnak ezúttal nem felelt meg. Az ügyvédi rendtartás igaz, a küszöbön áll, és a t. miniszter úr többször Ígérte ennek megalkotását; de az ügyvédi osztály azt látja, hogy az évről-évre elodázódik, s mert annak a tudatára kezd ébredni, hogy az ő anyagi helyzete szoros összeköttetésben van az ő erkölcsi súlyával és helyzetével, méltóztassanak megengedni, hogy ne kelljen bevárni az ügyvédségnek azt a sokszor elodázott teljes ügyvédi rendtartási reformot, hanem a törvény által biztosított autonómiájának keretén belül megtehesse azokat az intézkedéseket, a melyek az ő erkölcsi és anyagi súlyát emelni hivatva vaunak. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy legalább a magyar ügyvédi kar megteremthesse az ő nyugdíj- és gyámintézményét. A t miniszter úr egy leiratban felelt az ügyvédi karnak arra az elaboráíumára, a mely az országoB ügyvédi gyámés nyugdíjintézet létesítését és fentartását ezélozza. Ez az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézmény folyománya egy évtizedes mozgalomnak. A t. miniszter úr tájékozva van, hogy már a Szegeden megtartott országos ügyvédi gyűlés ezt halaszthatatlan teendői közé sorolta, hogy a legutóbb Budapesten megtartott országos ügyvédi gyűlés szintén a kényszerű befizetések alapján megalkotandó ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet szükségességét hangoztatja. A budapesti ügyvédi kamara egy teljes alapszabálytervezetet nyújtott be a t. miniszter úrnak, a melynek indokolása kifejti, hogy a létező törvény is kötelességévé teszi a kamarának, hogy tagjainak erkölesi integritásáról gondoskodjék, és hogy ez az erkölcsi integritás lehetetlen, ha az ügyvédi osztály, a jogszolgáltatási tényezők ezen kimagaslója, azt látja, hogy míg széles ez országban minden osztálynál erős törekvés van arra, hogy tagjai számára az önsegély útján megteremtse a jövő biztosítását, addig épen az ügyvédségnek — az igazságügyi kormánynak sokszor ferde felfogása folytán, — ezt megteremteni lehetetlen. Abban a felterjesztésben, a melyet az ügyvédi kamara a t. miniszter úrnak bemutatott, bemutatta egyszersmind azt az elaborátumot, A melynél fogva most már lehetséges volna, hogi? az ügyvédek özvegyei és árvái az ő kenyéradójuk elhunyta után némi támogatásban részestíljenek, és hogy az a sokszor helytelen irányban, habár kivételesen mutatkozó kapzsiság, a mely sokszor az önfentartás erős ösztönéből és az utódok eltartásának szükségéből ered, szűk korlátok