Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

Jgg 55?. országos Ülés 19GÖ. márczlns 23-án, pénteken. tálunk széles Magyarországon. Különös dolog és érthetetlen, hogy mikor az igazságügyi kormány egy nagy és nehéz munka után ide jön a nemzet tanácsa elé, hogy bírálatot kérjen a nemzet képviselőitől, hogy nyerjen megnyugtatást a jelenre, biztatást a jövőre: akkor a kishitűség, a kis lelkűség, a kicsinyesség nem ellenzéki oldalról hangzik eb a mi dicsőségére válik az igazságos bírálatot teljesítő ellenzéki pártoknak, hanem arról az oldalról, a mely azt vallja, hogy a kormányzatnak támogatása miatt van a házban. Azok, a mik az országban készülődnek, nem kis események, és ha én hangulatomról akarnék ma számot adni, azt mondanám, hogy talán emelkedettebb lelkem és szivem, midőn konstatálom azon új intézmények életbeléptetését, a melyek Magyarországnak különösen bűnvádi igazságszolgáltatását átalakítják és reorganizálják. Es tényleg az után a nagy munka után, a melyet az igazságügyi kormány végzett, hogy egy szerves nagy munkát átvigyen az életbe, ezerféle oldalról felismerje annak a törvénynek tulajdonságait, igényeit, kívánalmait, végrehajtsa azt a törvényhozás által kontemplált és a maga őseredeti szellemében, hogy átplántálja azt az elméletből ég a törvény száraz intézkedéseiből a gyakorlatba a törvényhozás kívánalmainak, a törvény és az igazság óhajainak megfelelőleg, és miután — mondom, — az igazságügyi kormányzat a hozzája szegődött nagyon odaadó munkát teljesítő egyéb szakférfiakkal, a kik igazán megérdemlik a törvényhozás dicséretét is, a mostani pillanatban ezen nagy munkát elvégezte, azt látjuk, hogy az egész területen duzzadó vitorlákkal, lelkes hangulattal vonulnak be az igazságszolgáltatásnak összes tényezői az ezen reformot képező bűnvádi peres eljárásnak a kikötőjébe, az egész országban megteremtett nemzeti, általános bűnvádi jogegységnek a kikötőjébe és abba a várba, a hol megszületett a bűnvádi perrendnek teljes modem institaeziőja, a szabad védelemmel, a tiszta vádrendszerrel, a nyilvánossággal, a közvetlenséggel, annak összes attribútumaival és megszülemlett az esküdtszék intézménye, a mely után egy évszázad sóvárgott és a mely évszázados küzdelmeknek képezte reménységét, megszülerulett úgyis mint politikai, úgyis, mint igazságügyi instituczió. És, t. képviselőház, a kik elégedetlenek, és a kik ma, már ezen rövid idő után nemcsak a bírálatnak, hanem a helytelenítésnek szavait hangoztatják, itt, ebben a házban, azok nem azok, a kik pártállásuknál fogva volnának hivatva talán erősebb kritikát gyakorolni, hanem épen, — mondom, — a többségnek és a hatalmi pártnak t. tagjai. Pedig, bocsánatot kérek, én úgy vélem, hogy ez talán némi tájékozatlanságnak a szüleménye, egy bizonyos tájékozatlanságnak, a mely tapasztalható Magyarországon akkor is, a mikor még ismeretlen új institucziókat akarunk létesíteni, és akkor is, a mikor azok az institucziók már megszülettek. Egy különös helytelen bírálata ez a magyar faj tettreképességének, értelmiségének és tudásának, egy különös helytelen birálata a magyar közélet jogi helyes felfogásának és helytelen birálata azon gyakorlati képességnek, a melylyel a közönség és a magyar társadalom az institucziókat felfogni, átplántálni és tovább fejleszteni is képes. A jobboldalról különösen két irányban támadták az új bűnvádi perrendtartást. Támadta Janits Imre t. képviselőtársam azért, mert az esküdtszéket, nemcsak a nyomtatvány útján elkövetett cselekményekre, hanem a közönséges bűntettekre is kiterjesztette és támadta Kubinyi Árpád t. képviselőtársam, a kinek már előzőleg segítségére sietett, fájdalom, a t. miniszterelnök úr, a mikor kilátásba helyezte már is, hogy revideálni fogja a bűnvádi perrendtartást és a novellát is mielőbb benyújtja, ha szükséges; támadta különösen a törvényt az ő előnyomozati részéből kiindulva, annak hiányait fejtegetve és különösen azt, hogy a közigazgatási hatóságokat megterheli. Hát, t. képviselőház, a mi az esküdtszéket illeti, talán erre nem is kell sok szót vesztegetni. A ki figyelemmel kiséri az esküdtszéki igazságszolgáltatást azon rövid idő alatt is, a mióta Magyarországon életbelépett, az, azt hiszem, látja, hogy ez az igazságszolgáltatás már is a magyar fajnak dicsőségét hirdeti. Megnyilatkozik abban valósággal a helyes jogi öntudat, párosulva szigorral és párosulva a helyes időben és alkalommal nyújtott bocsánattal is. Épen tegnap volt egy esküdtszéki tárgyalás a fővárosban: az első, t. ház, a mely fölmentéssel végződött. Azért említem fel ezt ebben a házban, a hol nem igen szoktunk foglalkozni a jogszolgáltatás gyakorlati tényeivel, mert ebből a verdiktből, a melyet az esküdtszék ott kimondott, és összehasonlítva azt a Magyarországon elhangzott előző esküdtszéki határozatokkal, azt látjuk, hogy a magyar esküdtszék helyesen, okosan és igazságosan fogja fel hivatását, a mi pedig nem kis dolog, t. képviselőház, ha tekintetbe vesszük az esküdtszéki igazságszolgáltatásnál mutatkozó bonyodalmakat, a melyek különösen a kérdés feltevésénél szoktak nyilatkozni, és a hol ismét azt látjuk, hogy mily világossággal, milyen helyes tudattal és mily tájékozottsággal fogta azt fel a magyar esküdtszék, azonnal az esküdtszék intézmény életbeléptetése után. De, t. képviselőház, az esküdtszéki intézmény politikai intézmény is. Erről mi sokat beszélni épen úgy nem volna helyén, mint hogyha bele boesájtkoznám például az én t. barátom Rátkay Lászlónak azon thémájába, hogy eltöröljuk-e a halálbüntetést, vagy sem. A halálbün-