Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

104 557. országos ölés 1900. mározius 23-án, pénteken. és osztrák bíróságok a két kormány közti megállapodás szerint kötelesek ugyan az egymáshoz intézett megkereséseket fordítás nélktíl elfogadni s a mi biróságaink teszik is, de az osztrák bíróságok oly sok cbikaneriát követnek el, hogy a magyar megkereséseket, — azon indokolással, hogy náluk a magyar nyelv nincs úgy elterjedve, mint mi nálunk a német, — fordítás végett az osztrák igazságügyi minisztériumhoz küldik, ahol az akták hónapokig elhevernek s egy egyszerű magyar megkeresés elintézése — mely pedig legtöbbször sürgős természetű — csak hónapok múlva kerül vissza a magyar bírósághoz, a mi úgy a bíróságnak, mint a jogkereső közönségnek nagy hátrányára van; ezen visszás helyzeten mielőbb segíteni kell, mert az akták ide-oda való küldésével igen sok időpocsékolás megy végbe, s feleslegen munk/val és nyilvántartással terheli a bíróságot, mely időt pedig produktívebb módon használna fel. Jól tudom én, hogy igazságügyi kormányunk ez elősorolt hiányokat mind ismeri, s a rendelkezésére bocsájtott eszközökkel azokon segíteni is akar; úgy de én azt óhajtanám, hogy az említett igazságügyi hiányok gyorsabb tempóban orvosoltassanak ; meg vagyok győződve, hogy az igen tisztelt igazságügyi miniszter úr nagy tudása és munkaereje siettetni fogja az; említett bajok mielőbbi orvoslását. Igazságügyünk alkotmányos életünk kezdete ót i úgyis mostoha gyermeke volt az államnak, egész Szilágyi Dezsőig, a kinek nagy tudása, ellentállást nem ismerő akarata a régi elhanyagolt állapotból igazságügyünket rövid időre kiragadta, sok és hasznos intézményt létesített, de az ő eltávozásával eltűnt az a szép és jogos reményünk is, hogy igazságügyünk az őt megillető, s közérdekből is felette kívánatos helyet elfoglalja. Fájdalommal tapasztaltam, hogy a igazságügyi miniszter úr »beruházások« czímén csak 1,764 000 koronát, tehát 220.000 ezer koronával kevesebbet vett fel, mint az előző évben; pedig saját beismerése szerint 65 törvényszékünk közül csak 23-nak van megfelelő helyisége, melyek az esküdtszéki tárgyalásra alkalmasak; a többiek csak igen költséges átalakításokkal felelnek meg ideig-óráig a momentán szükségletnek ; mégis a költségvetésben csak két törvényszéki épület újjáépítésére van költség előirányozva ; 16 pótbiróság helyiségének kibővítése és javítása van czélba véve. Kilencz járásbíróság részére pedig nj épület emelése van kilátásba helyezve; mindezen előirányzatok oly szükkeblűek és jelentéktelenek, melyek fiz igazságszolgáltatás jogos igényein jóval alul maradnak, pedig általános közóhaj, hogy a vidéki bíróságok a régi rozzant, az egészségügyi követelményeknek meg nem felelő kincstári és bérhelyekből az igazságszolgáltatás méltóságának megfelelő otthonba helyeztessenek. Míg a nyugati államokban a bíróságok palotákban működnek, s nálunk a közigazgatás czéljaira a legmodernebb épületeket emelik: addig a magyar igazságszolgáltatás közegei legnagyobbrészt rossz, egészségtelen bérházakban, alkalmatlan helyiségekben tengődnek, mely állapot a magyar igazságszolgáltatás méltóságával össze nem fér. Ehhez járul még az a szomorú tapasztalat is, hogy a rossz helyiségekben bírósági személyzetünk egészsége rohamosan tönkre megy s a tömeges és gyors megbetegedés óriási mértékben hozzájárul nyugdíjtételeink amúgyis rohamos emelkedéséhez. Ha az állam büntető hatalmát a szó nemesebb értelmében éreztetni akarja: mindenekelőtt megfelelő helyiségekre van szüksége, a hol közegei az igazságot osztják, s másodsorban, a hol a törvény rendelkezéseit foganatosítják. Legtöbb törvényszéknél és járásbíróságnál nincs is alkalmas s elegendő helyiség arra, hogy a vizsgálati foglyok elkü'öníttessenek; ez oly általánosan ismert baj, hogy bővebb indokolása teljesen felesleges. Tudom, hogy az alapos, gyors és jó egészségszolgáltatásnak nem az az első feltétele, hogy a bíróságok mindenben megfelő helyiségben legye- ' nek elhelyezve, de azt is tudom, hogy a tiszta, egészséges, megfelelő helyiségek nagyban hozzájárulnak a munkakedv és rend fentartásához, s mindenekfelett a népben az intézmény iránti tekintélyt növelni inkább alkalmas, mint azon lebúj-helyiségek, melyekben sok helyütt a jogkereső közönség félszerből, istállókból átalakított rossz helyiségekben ácsorogni kénytelen, a hol a bűzhödt levegőhöz hozzájárul még az a kényelmetlenség is, hogy le sem ülhetnek az emberek. Ezek a főbb bajok és visszásságok, melyeken, szerény véleményem szerint, nemcsak jóakarattal, hanem egész erélylyel mielőbb segíteni kell; a józan takarékosság helyes Ugyan, de épen az igazságszolgáltatásnál nem szabad a takarékosságot oda vinni, hogy ezáltal az állam jólétén és tekintélyén csorba essék. (Helyeslés jobhfelől.) T. képviselőház! Csak még egy kérdésről akarok néhány szót elmondani. Ugyanis, a mióta a pénzügyi bizottság előadója megpendítette, — úgy vélem, a közvélemény sürgetésének hatása alatt — a tisztviselők sorsának javítását, s Hegedüs Loránd barátom tartalmas, szép beszédében ecsetelte a pénzügyi tisztviselők sanyarú helyzetét, több szónok módot is ajánlt a kérdés megoldására, s ez a mód az adminisztráczió egyszerűsítése lenne, s a mit ezután meglehet