Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-553
353. országos ülés 1900. márczíus 10-én, hétfőn. 11 lenyomja az árt mesterségesen, a minek leginkább a malmaink mesterei, a melyek tulajdonképen kevésbbé az őrlés, mint a játék kedvéért léteznek. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy a szerb búzát az usanczeszállításnál ki kell küszöbölni, azt oly helyesen bebizonyította a múltkor ez a két úr és oly helyesen indokolták ezt, hogy én fejtegetéseikhez a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok. (Helyeslés bálfelől.) De nem hiszem, hogy ezzel ezek az urak megfeleltek volna mindenre. De ha erről tüzetesen akarnék beszélni, bele kellene mennem egy iszonyú szőrszálhasogató, unalmas vitába, a mi alól felmentem magamat ma, de adandó alkalommal kész vagyok rá visszatérni. Én kétségbe vonom, hogy azáltal, hogy a szerb búza a piaczon mint usanczeszállítás el lesz tiltva, és hogy az usanczeszállítás egy magasabb súlyú és jobb qualitásn magyar búzával fog kielégíttetni, hogy ez a baissejátékot megakadályozhatná. A baisse csakúgy fog folyni a nélkül is, mint azzal. Egy különbség azonban lesz. hogy tudniillik az usanczeár és a valódi árak között kisebb lesz a különbség, de különbség azért lesz köztük mégis. Nem fogadom tehát ezt el, mint szanácziót. De ha méltóztatik a t. háznak abba bele menni, hogy ily irányban refortoáítassék a kérdés, jó, akkor próbáljuk meg azt két éven át és akkor aztán leszek bátor felemlíteni egy dolgot, ha ugyan még itt leszek, és el fogom mondani, hogy a szerb búza kidobása az usanczeszállításból, nem fog nagyon használni. Hanem a mi használni fog e részben, az tulajdonképen az lesz, ha a biankó termési üzlet el lesz tiltva, ha a kereskedelemügyi miniszter úr mentől több helyen az államvasutakon oly emporiumokat fog teremteni, a melyeken beraktározható legyen az árú és % hol warrantokat fognak kiszolgáltatni az illetőknek. (Helyeslés jobbfelól és a középen.) És akkor el fogjuk érni ar.t, hogy haszna lesz ebből a kereskedőnek és egyúttal a termelőnek is. Mindenesetre e kedvezménynek az az eredménye lesz, hogy mindinkább el fogjuk érni azt, hogy az ellátási kényszer, mely a gazdánál rendesen, különösen az aratási időben előállott, nem lesz élénk, de bizonyos fokig enyhülni fog. Azért óhajtanám a Warrant-rendszert a közraktároknál a nagy emporiumokon. A mi ezenkívül még felette fontos, az 'az, hogy létesíttessenek kis raktárak a vasúti állomásokon, a melyeket egyes kisebb csoportok bérbe vehetnek, gabonájukat ott beraktározhatják, hogy onnan azután árújokat mint kész árút eladhassák, vagy beraktározhassák a nagy közraktárakba. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Ezek a kisebb raktárak igen üdvös hatással volnának, és óhajtandó volna, hogy legalább v száz az ország különböző vidékein mielőbb felállíttatnék mintaképen, bemutatás kedvéért, a miknek hasznát látván a kisgazdák, csakhamar igénybe vennék az ily kisraktárakat. Az ily kisraktár kevésből, pár ezer forinttal előállítható, ott a kisgazdák gabonáikat elhelyezvén, a búza megrostáltatik, megtisztíttatik és kész árúvá lesz, úgy, hogy többé nem lesz kénytelen a kisgazda árúját szekérízámban eladni, hanem összeállanának rnijd többen, a kisraktárakban elkészítenék az árút és azt ÍO—20 waggon rakományképen eladhatnák, és megnyerik rajta a differeucziát, a mit eddig a közvetítő nyert. Ezek kevés költséggel létesíthetők és meglesz a jó hatásuk. Felhozom itt azt is, hogy ezzel karöltve a zöldre adandó előlegek megszűnnének, a mely előlegek a terményuzsorának mgy tért nyitottak. A raktárszövetkezet foglalkoznék előleggel is. Itt törvénynyel kell interveniálni. Az uzsorát üldözni kell, mert az rossz nemcsak a terményeknél, hanem rossz az állatuzsora és általában minden uísora. (Úgy van ! Úgy van! bal- és jobbfelól.) Voltam bátor a múlt évben alkalmilag felemlíteni azt, hogy az angol kormány Indiában harmincz éven át figyelemmel kisérte egy törvény hatását, a melynek ott az uzsora ellen nagymérvű hatása volt, és azután harmincz évi tapasztalat után Anglia ezt a törvényt a három királyságba is behozta. Ez a törvény felhatalmazta a bírót, hogy az ő lelkiismerete és meggyőződése szerint keresse az uzsorát azokban az esetekben, melyekben bíráskodnia kell, és ha az eléje kerülő valamely ügyben uzsorát sejt, joga van azt kutatni és üldözni. És annyival inkább kell ezt a bírónak teljesen szabad mérlegelésére bízni, mert előfordulhat az, hogy hasonló két eset közül az egyikben uzsorát fog találni a bíró, a másikban pedig nem. Szükségesnek tartom tehát e részben a bírót felhatalmazni arra, hogy ő lelkiismerete szerint keresse és üldözze az uzsorát ott, a hol az található. És ha már uzsoráról szólok, nézzék meg kérem, mi történik uzsora dolgában a falun. Legnagyobb emporiumai az uzsorának a falusi boltok és korcsmák. Ehhez számok kellenek. Ha gyönyörűnek találják fináncziális szempontból Magyarországon a nagy pálinkafogyasztást s ebből szép állami jövedelmet tudnak felmutatni, akkor ez lehet financzialiter szép eredmény, és gratulálok hozzá a pénzügyminiszter úrnak, ha így gondolja, de valóban átkot hoz ez Magyarországra (Igán! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert őrjöngésbe megyünk, a népet elbutítjuk, eliszákosítjuk, gcnerácziókra kihatólag elcsenevészítjük. (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Némely helyen egész generácziók már képtelenek a katonai szolgálatra. Ennek véget vetni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)