Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

\ 2 658. országos ülés 1900, märczins 10-én, hétfőn. A t. földmíveléstigyi miniszter úr gyönyörű literaturát állíttat elő, a melyet terjeszt a nép körében. Azt gondolják, hogy ezt a literaturát meg fogja érteni az, a ki ennek az italnak adja magát? Nem gondolják-e, hogy egyenesen ennek az italnak fogyasztását kell korlátozni? E° korlátozni kell már abból az okból is, mert épen ittas állapotban csapják be a szerencsétlen kisembert. Korlátozni kell ezt mindenképen. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A közszellem romlott, a közszellem nem az, a mi volt. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Van itt egy ember, a ki előtt szívesen emelek kalapot, Nagy Ferencznek hívják, egyetemi tanár. Nem régiben felolvasást tartott, a melyben kritika, alá vette a kereskedelmi törvénynek egynéhány hibáját. Ethikai szempontból ítélt és megemlített egyet-mást. Tény az, liogy ez a törvény kritikát érdemel és korrektorát igényel. Hanem nem szabad elfelejteni azt, hogy ehhez tulajdonképen hozzájárult más is. Egy meghalt emberről szólok, a kit sokáig volt alkalmunk tisztelni e házban és e házon kivííl is, Csemegi Károly volt az. A büntető törvény kidolgozásánál oly rendelkezéseket vett fel, hogy azok szerint, ha valaki ezt a kezemben lévő rajz-ónt ellopja tőlem, azt nagyobb büntetéssel sújtják, mintha valakit rászedéssel, megtévesztéssel tönkre tettem, mert ez esetleg nem is büntettetik. Ezekből következik, — hozzávéve még, hogy a verseny, az életért való ktizködés rettenetesen nehéz és keserű, — hogy nem csodálkozhatunk, hogy az ilyenek hatása alatt egyik ember egy laxságot enged meg magának, a másik belesodortatik a kényszerhelyzet által és így a morális gondolkodás, a morális színvonal egy fokkal leszáll. (Ügy van! bálról.) Ezek azok a dolgok, a melyek előtt nem leltet szemet hunyni, mert bizony úgy van, hogy n közszellem megromlott, a közszellemen segíteni kell. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha azután ezen jelenségeknek az okaira megyünk vissza, akkor látjuk, hogy tulajdonképen az a tőke, a melyet a szocziál-demokráczia anynyira támad, ma már két kathegóriába osztható, két tőkével állunk azt mben, holott hibásan említünk csak egyet. Az egyik a szabad, a mozgó tőke, a mely agilisabb; a másik a lekötött tőke: a gyár, bánya, a földbirtok, a ház tőkéje. Sokkal nehezebben mozgó tőkék ezek, és így dependencziájába jutottak amannak. Amtruszt, a kartell mi egyéb, mint a börzének bizonyos kinövései, ferde irányai, az árképződésnek aláásása, a melyet valamikor Ádám Smith úgy magyarázott, hogy a vevő és a termalő a piaczon találkoznak és ott a kínálat és kereslet alapján fejlődik az ár. Hol van ma ez az ár? Az már nem létezik, az már ad grekasz kalendas szerint való beszéd, hogy Ádám Smith szerint képződjék az ár. Hanem a truszt áll elő, a mely azt teszi, hogy az összes dolgokat, a melyek egy kathegóriába tartoznak, mondjuk a vasat, mind megvettük és urai vagyunk azoknak a forrásoknak, a honnét előállítjuk és diktáljuk az árt, monopóliumot alkotunk belőle és rákényszerítjük a közönségre. Ez mi más, mint monopólium, az ökonomikus liberalizmusnak a csődje, mert ez egyoldalú árképződés, holott mi minden szisztémánkat a szabad árképződésre, a szabad versenyre alapítottuk. Hol itt a szabad verseny? Meg van ölve, és ha igy haladunk, mindig jobban fogunk oda jutni, hogy ez végkép kiölessék a forgalomból. Azután a truszt, a kartell és a hamis árképződés folytan ki szenved? Tisztán csak a lekötött tőke, senki más. Vészi József: És a fogyasztó! Gr. Károlyi Sándor: És a fogyasztó! Már most nézzük meg, mi van a másik oldalon? Ott van a sztrájk, a munkabéremelés és az árcsökkenés. A kettő közt a lekötött tőke hová tartozik ? Ez az Ő pusztulása, tönkje, vagy legalább értékében való roppant csökkenése, ez nem más. mint egy lassankénti szelíd expropriáczió, megsemmisülése az eddigi felfogásnak, a mely abban talált a század elején kifejezést: a birtok szentség. Hol a birtok szentsége? Nincs. Ez a gazdasági helyzet, ezzel állunk szemben és nem szabad ebből illúziót csinálni, ezt tudni kell mindenkinek, át kell ettől hatva lenni és akkor tudni fogjuk az eszközöket, a melyeket ez ellen esetleg fel lehet használni. Már most arra térek át, mikép lehet ezen segíteni. Valóban bizonyos remegéssel és aggálylyal szólók erről, mert aggódom az eszközök ereje és jósága fölött. Félek attól, hogy a mi társadalmunk is oda jut, a hova hajdan Eóma jutott: hogy kevés gazdag kezében lesz konezentrálva az összes vagyon, és lesz egy nagy proletár tömeg, mely felkiállt: panem et circenses! Esetleg még az is lesz, — és nem is lehetetlen, — a mit Carl Marx egyszer mondott ; ha majd még kevesebb ós még kevesebbek kezében lesz konczentrálva az összes vagyon, akkor a sok proletár elveszi és ez lesz a szocziál demokráczia győzelme és uralma. Sem az egyik, sem a másik nem biztató, és én desperálnék, ha ennek így kellene bekövetkezni. Épen ez az, a mi ellen éu felszólalok. Én azt akarom, hogy ez ellen védekezzék a társadalom. Védekezzék a túlzások ellen minden irányban. "Védekeznie kell a kapitalizmus túlkapásai ellen ép annyira, mint a szoczialisztikus akczió ellen. Az utóbbira nézve kevesebb az aggályom Magyarországon, mert az messze van még ma, de a másik nagyon közel. A mozgó töke ellen kell felfegy-