Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

\Q 658. országos Ölés 1900. márczius 19-én, hétfőn. kelteni és az országnak százezreket, milliókat érő régi telepeket megmenteni. Minthogy ezt nem teszi a kormányzat, s a pénzügyminiszter nem bocsájtja a kellő anyagi eszközöket ezen táreza rendelkezésére, s csak toldozását és foltozását látom a súlyos bajoknak, azért én nem lehetek bizalommal most sem a kormányzat iránt. Tudom, hogy nem a t. szakminiszter úron múlik, de kérem, a legnagyobb erőfeszítéssel álljon a pénzügyminiszter elé, inert a nemzet létérdeke, a magyar államiság, a magyar állameszme fentartásateszi kívánatossá, hogy nagyobb összeggel jöjjön a mezőgazdaság megmentésére. Minthogy pedig én és pártom politikai okokból sem viseltethetünk bizalommal a kormány iránt, a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Dedovics György jegyző: Gróf Károlyi Sándor! Gr.Károlyi Sándor: Mélyen tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom, el pedig különösen azért, a mit a múltkor az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr kijelentett, a midőn azt mondotta, hogy ő az állatforgalmi konvencziót oly dolognak tekinti köztünk és Ausztria között, a mely egyáltalában meg nem mozdítható, a melyet fenn kell tartatni, és a mely egy kétségtelen követelménye a kiegyezésnek. Én ezen a téren is üdvözlöm őt és ezért is szavazom meg szivesen az ő költségvetését, a melyet egyébiránt minden körülmények között és mindenkor örömmel szavazok meg. Engedje meg már most a t. ház, hogy áttérjek beszédem tárgyára, (Halljuk ! Halljuk !) a melyről úgy találom, hogyha az nem is strikte véve a költségvetést, vagy a tárczát érdeklő dolog, de mindenesetre strikte a földmívelést érdeklő dolog az, a melyről szólni bátor leszek. Először is szólni kívánok a kartell kérdésről. (Halljuk! Halljuk!) Ez oly dolog, a melyet eltűrnünk voltaképen nem lehet. (tJgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) A kartellel, a kartell-rendszerrel szemben nekünk állást kell foglalnunk. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ugyanez áíi a trusttal szemben, a mely Amerikából átplántálódva jő felénk; az egyik époly veszedelmes, mint a másik, és ennek következtében mind a kettővel meg kell küzdenünk. Azaz, hogy nagyon könnyű elmondani azt, hogy meg kell küzdeni, de annál nehezebb annak a módját eltaláni, mert hisz elvégre is a kartell mindenütt ott van és sehol sincs, mert hiszen a kartell nem más, mint megállapodás, megbeszélés, a melyet írásban tesznek, vagy nem is foglalnak írásba és meg lehet abban szóbelileg is állapodni. A kartell tünetein tehát csak utólag lehet korrigálni. Mégis üldözendő az, és pedig akkor, a midőn a kartell közgazdaságilag rossz. Nem minden kartell rossz, de van oly kartell is, a mely határozottan az. Nagyon nehéz definiálni, hogy mikor jó és melyik nem az. De mindannyiszor, esetről esetre ügyelni kell arra, a mi a kereskedelem és az árképződés terén történik, s ahhoz képest kellene tulajdonképen örökké interveniálni, hogy az az árképződés a lehető legtermészetesebb alakot öltse magára. Azt hiszem, szükséges volna e részben oly bizottságokról gondoskodni a kereskedelemügyi és földmívelésügyi miniszterinmokban, a melyek ezen kérdésekkel állandóan foglalkozva, mindazon bajokat, a melyek e téren felmerülnek, esetről-esetre szanálhassák. Sokszor lesznek iparágak, a melyeket nem lehet meggátolni abban, hogy kartellt képezzenek, de azért ártalmas az az országra. Mégis legalább sokszor meg lehetne a kartellt akadályozni, addig azonban, míg az a szellem uralkodik, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr az állam vasgyáraival maga is benn van ;i vaskartellben, a kartell ellen és a kartell korrektúráiról ne beszéljünk, (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De felhozattak itt egyéb dolgok is a melyek felette érdekesek. Ezek nevezetesen a börzére, a börzereforrnra vonatkoznak Voltam bátor esztendeje itt a házban elmondini, hogy nem tűrhető az, hogy a midőn Magyarországnak egy unikus nagy börzéje van, a mely az országban az árt mindennap szabályozza, hogy ezt az árt tulaj donkép az összes magyar termelőkre és az összes kereskedőkre és ipari körökre nézve szabályozza az embereknek egy kis csoportja, a kik itt a fővárosban uralják a helyzetet. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ezt nem lehet tűrni azért, mert ez nem egy spekulácziónális hely, vagyis inkább helyesen úgy kell mondanom, nem egyesek spekulácziójának tere, hanem nyílt üzleti tere az országnak. Nem lehet tehát tűrni, hogy azt a szervezetet továbbra is az a esoport intézze, szabályait maga állapítsa meg s egyúttal midőn törvényeit maga hozza meg, azoknak maga legyen a végrehajtója is. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) A ki ezt eltűri, az nagyot hibázik. Azt kívánnám e tekintetben, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr e részben interveniáljon és ő állapítsa meg a tőzsdén érvényes szabályokat, és a magyar törvényhozás avatkozzék bele és állapítsa meg legalább nagy keretekben azokat az elveket, a melyek szerint ezeknek a dolgoknak rendeztetniük kell. (Élénk helyeslés a hal- és szlsö baloldalon.) Ha ez meg nem történik, az helytelen. Barátaim Rohonczy Gedeon és gróf Tisza István múltkor egy érdekes dolgot hoztak fel: a szerb búzának a behozatalát, a mely aztán megjelenése által állandóan dominálja az árt és