Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos ülés 1900. márczins 23-án, pénteken. 151 illető, hogy ezt nem az igazságügyminiszter, hanem a számvevőségi osztály egyik tagja állította össze, mert a, költségvetés tételei és a költségvetésben foglaltak nem tartalmaznak programmot, nem tartalmaznak útmutatót arra nézve, hogy mi lesz a jövőben alkotandó, nem tartalmaznak irányító elveket és mozzanatokat arra nézve, hogy mily irányban kívánja az igazságügyminiszter úr az igazságügyet fejleszteni, mert a pusztán személyszaporításra irányuló vonatkozásokat programmnak, irányelvnek, irányelvek fejlesztésének, én, tiszteletteljes nézetem szerint, nem tekinthetem. (Igán !Úgy van a szélső baloldalon). A t. előadó úr volt szives beszédje rövid voltát azzal indokolni, hogy nem akarja elejét venni, útját állni a miniszter úr által elmondandó programmnak. Mi azonban sajnosán tapasztaltuk, hogy a t. miniszter úr bevárja előbb a bírálatot és csak azután ad programinot. (Derültség a szélső baloldalon.) Pedig sokkal helyesebb sorrendje a tárgyalásnak, és komolyabb értékelése lenne a birálatnak, ha abba a helyzetbe hozna bennünket a miniszter úr, hogy ha már az igazságügyi tárcza költségvetésében és indokolásában a jövő alkotásai nincsenek rendszerbe foglalva elénk állítva, hogy bírálatunkat az élénkbe terjesztett programmra alapíthassuk. (Igaz! Ügy! van a szélső baloldalon.) Minthogy ez nem történt meg, nem fogja az igazságügyminiszter úr rossz néven venni, hogyha a rendelkezésemre álló két adat közül a későbbi keletíít fogom Leszedem anyagául venni. A rendelkezésemre álló két adat közül az egyik a Magyarország közállapotaira vonatkozólag a kormány által kumalative előterjesztett jelentés, a melyben az igazságügyminiszter úrnak jelentése is benfoglaltatik az 1898. évre vonatkozólag. Ez sokkal régebbi, mint a t. igazságügyminiszter úr 1899. április havában itt a házban elmondott programmszertí beszédje, a midőn úgy az igazságügyi állapotokkal, mint a közeljövőben létesítendő intézményekkel behatóbban foglalkozott, semhogy azt most ignorálni lehetne. Nem lehet ezeket ignorálni már azért sem, mert abban ígéretek is foglaltatnak, a melyeknek beváltásáról nézetem szerint a nélkül, hogy az ellenzékiség vádjától kellene tartanom, már tisztán az ellenőrzés szempontjából is azt lehet mondanom, hogy azok létesítésére a kellő idő az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak már eddig rendelkezésére állott. A költségvetés számokban, t. képviselőház, a következő képet nyújtja. Helyesen mutatott rá a t. előadó úr, hogy az emelkedés körülbelül 3 millió. Rohonyi Gyula : Korona! Barta Ödön; Fájdalom csak korona! Már itt megjegyzem, hogy a 3 millió koronát tevő emelkedésből magára a nyugdíjemelkedésre az igen tisztelt igazságügyminiszter úr álláspontja szerint 398.400 korona lenne fordítandó. Igaz, hogy a költségvetésben e czímen, csak 238.400 korona van beállítva, tehát körülbelül 160.000 koronával kevesebb. De ha én a valódi szükségletet veszem, akkor azt látom, hogy a 3 millió koronányi emelkedési összegből több, mint 12— 13°/o-nyi összeg a nyugdíjak emelkedésére fordíttatik Azért emelem ki ezt a részt első helyen, mert az összefügg azzal a sajnos tapasztalattal, hogy bíráink elesigázása, bíráink testi és szellemi igénybevétele magának a pénzügyi résznek is ártalmára van, nemcsak annak a szellemi nívónak, a melyeken a bírákat látni óhajtom. Igen sajnos jelenség, t. képviselőház, hogy igazságügyi költségvetésünkben ez a tétel emelkedik a legrohamosabban, és ma ott állunk, hogy a valódi szükséglet már ez évben 4,112.400 koronát tévén, az egész igazságügyi költségvetésnek 10°/o-át nyugdíjak emésztik fel. Az igazságügyi tárcza pénzügyi eredményei azt mutatják, hogy az egész emelkedés, a mely a kiadások rovatában előfordul, a nyugdíjak tételétől eltekintve, majdnem kizárólag a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésénél előállott szükséglet czímen van indokolva. Kivételt képez e tekintetben a központi igazgatás költségeinek szaporítása. És e helyütt jegyzem meg, hogy a központi igazgatás költségeinek minden tárczánál látható emelkedése összefüggésben áll az admnisztráczió bonyolultságával és azzal a rendszerrel, a mely olyan dolgokat is a központ elintézése alá von, melyek voltaképen deczentralizált állapotban igen jól, igen üdvösen, és talán a helyi viszonyoknak megfelelőbben, tehát általános érdekéből is alaposan volnának végezhetők. Csak inczidentaliter említek meg egy esetet. A büntetések végrehajtása elhalasztásának tárgyában az eddig fennállott rendelet megengedte, hogy a vádlott, a kivel a jogerős Ítélet közöltetett, a büntetés végrehajtásának elhalasztását az ügyészségnél kérhesse, és ha ott bármely okból ez megtagadtatott volna, kérelmét a főügyészség előtt, ismételhette. Most ez a rend megváltozott. Az első fokon működő ügyészség bármely tagjának hibáját maga az igazságügyminiszter van hivatva reparálni. Méltóztassék elképzelni, hogy milyen óriási munkát fog az igen tisztelt minisztériumnak a czentrumban adni az, hogy minden elutasított kérvényező az igazságügyminiszterhez lesz kénytelen járulni kérvényével, a kinek kérvényéről eddig a miniszter csak a legritkább és legkivételesebb esetekben szerzett tudomást. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ez az új törvény^ rendelkezése ! Barta Ödön: T. ház! Én bíráltam agyakorlatban a törvény hatását éa azt hiszem, nem