Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

15S 557. országos fllés 1000. márczius 23-áit, pénteken. hiba, hogy a törvény hibáira akkor mutatunk rá, mikor még egyéb nagyobb hibák abból nem származnak. (Ügy van! Ügy van! a ssséls'd baloldalon. Halljuk' Halljuk!) T. ház! A költségvetés pénzügyi részénél találkozunk a törvényszékeknél és járásbíróságoknál a beruházásokra szükséges 1,924.000 forint kiadási szükséglettel. Ez a tétele a költségvetésnek az, melyet a t. előadó úr úgy jelzett, hogy ez a beruházások czímén a múltban megszavazott 6 milliónyi hitel utolsó részlete, s hogy ezzel ki van merítve a rendelkezésre álló ÖBSzeg. Én utána néztem és kerestem a törvényszékek és járásbíróságok építési czéljaira felveendő újabb műveleteket, és nem találtam sehol. Ebből azt látom, hogy a t. miniszter úr megelégszik momentán azzal, hogy utolsó részletét felhasználván a 6 milliónyi beruházási kölcsönnek, maradványából létesít annyit, a mennyit létesíthet, a megtakarításból reméli, hogy egykét járábíróságot kifoltozhat, de semmiféle programmja nincsen arra nézve, hogy miképen akar azon mizérián segíteni, a mely Magyarország törvénykezését lealázza, s a mely abban nyilvánul, hogy igazságszolgáltatásunk az ország legnagyobb részéhen oly helyiségekben működik, a melyek sem a birák egészségén 3k, sem az igazszolgáltatás méltóságának, sem az igazságot kereső közönség jogos igényeinek meg nem felelnek. Összefügg ezzel az a kérdés, hogy a t. miniszter úr, kinek tárczája felül kell, hogy álljon minden politikai emóczión, — mert hisz az igazságot, az igazság érdekeit kell istápolnia, a melyek minden politikai érdeken fölül állanak, — miért nem bir bátorsággal, hogy előálljon azzal, hogy a törvényszékek székhelyei végre-valahára beczikkelyeztessenek? Én nem tudom, hogyha a kormányban változás történik is, a politikai impressziók alatt keletkezett bizonyos bajok orvoslására miért nem vállalkoznak az új kormányférfiak? Mi gátolhatja a t. miniszter urat abban, hogy azt mondja: »minden tapasztalatunk rendelkezésre áll, ki van próbálva nemzetiségi és minden tekintetből a székhelyek kérdése«, s végrevalahára arra az álláspontra helyezkedjék, hogy a törvényszékek elhelyezése nem korteskedés, hogy a törvényszékek becikkelyezésének kérdése elodázhatatlan, hogy azt végre-valahára meg kell oldani. Ügy Játom, nem is szándékozik a t. miniszter úr ezt megtenni; lehetetlenség is ezt megtenni a nélkül, hogy a t. miniszter úr a ház elé azzal a javaslattal ne járuljon, hogy a törvényszékek elhelyezésére szükséges épületeknek az egész ország területén fokozatosan bár, de határozott sorrendben és sürgősen leendő kiépítése határozattá emeltessék. Nem lehet azzal a kapkodó rendszerrel — bocsánat a szóért, de az eljárást máskép nem jellemezhetem, — iiem lehet azzal a rendszerrel boldogulnunk, hogy a honnan erősebben és nagyobb nyomással sürgetik ez épületek kiépítését, ott azok kiépülnek, a hol lanyhább a nyomás, a hol talán kisebb befolyású, vagy összeköttetésű egyének sürgetik, ott a legnagyobb szükség daczára a törvényszékek elhelyezése ad graecas oalendas van elnapolva, mert fedezet sincsen rá preliminálva, és épen ezért a közel jövőben sem lehet remélni, hogy ilyen elhanyagolt helyeken a törvényszék kiépíthető legyen. Nem tudom megegyeztetni jogérzetemmel, t. képviselőház, hogy a t. kormány még azzal is, a mi közgazdaságunk minden terén oly nehéz, nagy súlylyal nehezedik a közönség vállaira, késlekedik, lassan, nagyon is meggondolva halad előre és itt is azt a látszatot kelti, mintha talán cselekvéseit a kortespolitika irányítaná. Értem a járásbíróságoknak telekkönyvi hatósággal való felruházását. Méltóztatnak tudni, t. képviselőház, hogy most 384 járásbíróságunk van. Ezek közül telekkönyvi hatósága van 268-nak; hozzájárul 71 olyan telekkönyvi hatóság, a melyek a törvényszék székhelyén levő járásbíróság területére is kiterjedvén, pótolják ezt a hiányt, és emelik a telekkönyvi hatósággal biró járasbirósági területek számát. De még mindig 45 olyan járásbíróság van, a hol telekkönyvi hatóság nincsen. Méltóztassék elhinni, nem a legbefolyásosabb emberek által lakott vidékek azok, a melyek ebben a mostoha bánásmódban részesülnek; épen azok a vidékek vannak leginkább elhagyatva, a hol a nép legszegéuyebb, a hol ennek a legszegényebb népnek legnagyobb szüksége volna arra, hogy közelebb jusson oda, a hol birtokállapotának változásait kitüntetheti, a hol kisebb költséggel viheti keresztül azt a kis műveletet, a mely egész kis vagyonkáját érinti. Nem akarok példákat felhozni; a t. miniszter igen jól tudja, mely helyekről van szó, tudja azt is, hogy azokon a helyeken ennek a mulasztásnak helyrehozása nagyon csekély áldozatba kerülne. De sajnosán tapasztaltam és látom most is a költségvetésnek egy állandó rovatából azt, hogy még ezzel is üzletet csinál Magyarország igazságszolgáltatása. Egyes vidékek teiekköuyvi hatóságot járásbíróságaik számára csak akkor kaphatnak, ha vagy laképitietet, vagy más hozzájárulást biztosítottak Magyarország kormányának. T. képviselőház! Odáig jutottunk ebben az országban, a mely milliókkal dobálódzik, hogy ha oly dolgokról van szó, a melyek a nagyhatalmi állás szimbólumát viselik magukon, ez az ország arra szorul, hogy egy szegény vidéknek — nem szólok közlekedési eszközeiről, nem szólok arról, hogy a posta felállítást is taksálják, — de a járásbíróságnak telekkönyvi ható-