Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-556
156. erazágos ülés, 1900. márczius 22-én cifitortSkSiu 149 törvényszék, annyi a szokás § a teendők ellátásában semmi egyöntetűség nincsen, pedig ez nagyon fontos az ítélkezés és az orvosi ténykedés igénybevétele szempontjából is. Épen úgy kérném az igazságügyminiszter urat, hogy midőn az új bűnvádi perrendtartás kapcsán minden egyéb rendeleti áton szerveztetett, épúgy, a miként az áj bűnvádi eljárás 227. §-a kimondja, legyen szives az orvosi szakértők igénybevételét is rendeletileg szabályozni. Ezeket voltam bátor ezen tárczánái megjegyezni és a t. miniszter úr különös figyelmébe ajánlani. Pártállásomnál fogva nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés balfelöl.) Dedovics György jegyző: Kubinyi Árpád! Kubinyi Árpád: Nem szándékozom igazságszolgáltatásunkat a maga egészében felölelni és bírálat tárgyává tenni. Nem szólok az esküdtszéki intézményről, sem arról, hogy csak az a reform lehet üdvös, a melynek megalkotásánál a tényleges viszonyok tekintetbe vétetnek. De képviselői kötelességemet vélem teljesíteni, midőn felhívom a t. ház figyelmét (Halljuk! Halljuk!) a most életbeléptetett bűnvádi perrendtartás egyes intézkedéseire. A bűnvádi perrendtartás megalkotásától azt vártak, hogy az bűnügyi igazságszolgáltatásunkat javítani, gyorsítani fogja. És mit tapasztalunk? Azt, hogy a vidéken a komplikált vizsgálati eljárásból folyó munkát a szolgabirák nem győzik, személyzetük szaporítását kérik, nyomozásokra és a tanúkihallgatásokra átalányt követelnek, (Úgy van! halfelöl.) a jegyzők pedig segédjegyzőket kivannak. Hova fog ez, ezer millió koronából álló költségvetésünk mellett vezetni? És mit tapasztalunk a székes fővárosban? A törvény életbelépte óta a törvényszéknél 10, legfeljebb 15 bűnügyben volt a végtárgyalás megtartható. A nagy tömegben a végtárgyalások még ki sem írattak, és ha megtartatik ä törvénynek azon rendelkezése, hogy a rendőrség csak sürgős ügyekben mehet bele a nyomozásba, a nem sürgős ügyekben pedig ügyészi felhatalmazást kell kérnie, akkor Budapesten, a hol a rendörségnél állandóan 2400 bűnügyben folyik a vizsgálat, — a mint ezt a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalásánál Visontai Soma t. képviselőtársam is hangsúlyozta, — a nyomozások még lasúbbak lesznek. És czélirányos-e a törvénynek azon intézkedése, hogy a fontosabb nyomozási eselekvényekről a királyi főügyészség a rendőrség álíal mindenkor értesíttessék ? Nézetem szerint ez a gyakorlatban nem vihető keresztül. És czélhoz vezethet-e a rendőrségnél a 48 óráig terjedhető letartóztatás? Ezen idő alatt vizsgálatot keresztülvinni lehetetlen; ezen idő alatt a fontosabb nyomozási cselekmények eszközölhetők ugyan, a melyek a letartóztatott bűnösségét igazolják, de már a bűnszerzők, bűnpártolók és orgazdák ki nem puhatolhatok. És ha tekintetbe veszszük, hogy a törvényszéki vizsgálóbirák főleg a közönséges bűnügyek vizsgálatánál nem szoktak tovább menni annál az alapnál, melyet a rendőri nyomozás nyújtott, aggódni kell, nem fog-e a jelzett irányban a nyomozás végleg elejtetni, és a bűnszerző ki nem nyomoztatván, a kárvallott az ellopott tárgyat nem kapja vissza. A bűnvádi perrendtartás nagyobb súlyt fektet arra. hogy a bűnös megbüntettessék, mint arra, hogy a kárvallottak a tőlük jogtalan módon elidegenített tárgynak mielőbbi birtokába visszahelyeztessenek. A törvény oly nehézzé teszi az ellopott tárgynak visszaadására nézve a tárgyalást, hogy a legtöbb kárvallott, főleg a kisebb értékű tárgyat inkább elveszni hagyja, semhogy a törvényben megszabott eljárást igénybe vegye. A kárvallott csak hosszas utánjárás és költséges per útján juthat saját tulajdonának birtokába. Engedje meg a t. ház, hogy ezen állításomat egy előfordult esettel illusztráljam. (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül január elején A.-nak ellopták a téli felöltőjét. A tolvajt tetten érték, a rendőrség tehát a téli felöltőt nem a kárvallottnak, hanem a törvényszéknek adta át és a kárvallott csak hosszú utánjárás után kaphatta azt vissza. Miután pedig ő is azon sokakhoz tartozott, a kiknek csak egy téli felöltőjük vau, heteken keresztül hidegben és esőben, téli felöltő nélkül kellett járnia. (Derültség.) A törvény ilyetén intézkedései nem felelnek meg a gyakorlati élet követelményeinek és a polgárok jogosult érdekeinek. Ezért voltam oly bátor a t. ház figyelmét felhívni ezen visszás állapotokra, mert ezen visszás állapotok csakugyan orvoslást igényelnek. És minthogy én azon megg\ őződésben vagyok, hogy azok orvosoltatni is fognak és hogy az igen tisztelt igazságyminiszter úr a belügyminiszter úrral egyértelmtíleg, a helyzeten javítani fog, a tárgyalás alatt levő költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnökt T. ház! Minthogy az idő máielőrehaladott és szólásra még többen vannak feljegyezve, javaslom a t. háznak, hogy a tanácskozást ne folytassuk, hanem vigyük át a legközelebbi ülésre. Javaslatom az, hogy a ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa, és annak napirendjére tűzze ki az igazságügyi költségvetés tárgyalásának folytatását. Hozzájárul ehhez a ház? (Elfogadjuk!) Ezt tehát a ház határozataként kijelentem és az ülést bezárom. {Át ülés végtidik d. u. 2 óra 50 pereskor.)
