Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

144 550, országos Slés 1900. márczius 22-én, csütörtökön. Ha a közigazgatási hatóságok ezen ballaszttól szabadulnának, a bűnesetek nyomozását a csendőrség tényleges közreműködésével, — melyről országszerte csak elismerőleg lehet nyilatkozni, — sokkal lelkiismeretesebben teljesíthetnék, minek következtében jelentékenyen kisebbednék azon óriási tehei\ mely ma a hiányos nyomozások folytán a vidéki vizsgálóbirák vállaira nehezedik; a királyi ügyészségek pedig, ha mostani temérdek adminisztratív, pénzkezelési és már-már végletekig vitt, lélekölő statisztikai teendőiktől felmentetnének, teljes odaadással élhetnének tuUvjdonképeni hivatásuknak és így hathatósan előmozdítanák az ezen törvénynyel elérni óhajtott ama egyik czélt, hogy a főtárgyalásra kerülő bűnvádi perek száma idővel mindinkább kevesbbedjék. (Helyeslés jobbfelől.) Jól tudom, t. képviselőház, hogy az immár életbeléptetett törvénynyel szemben tulajdouképen nincs értelme fejtegetéseimnek, de úgy hiszem, kötelességem és jogom is, a jövőre való tekintettel, jelezni ezen aggodalmakat, melyek lelkemben támadtak, kötelességemnek tartom ezt főleg azért, mert midőn azt látom, hogy az igazságügyi tárcza 1900. évi költségelőirányzata az 1899. évre megállapított költségvetést 2,999.560 koronával haladja meg, — jóllehet én az igazságügyi intézmények javítására szolgáló nagyobb dotácziót mindenkor készségesen megszavazom, — szükségét érzem annak, hogy jelen felszólalásom folytán megnyugvást nyerjek arra nézve, hogy azon nevezetes reformok, melyek immár jelentékeny s állandó jellegű költségemelést idéztek elő: a mtgyar állami élet missziója, a közszabadságok garancziája s a jogrend megszilárdulása szempontjából csak üdvös és áldásos hatásúak lesznek. T. ház! Méltóztassanak még megengedni, hogy végűi egy oly fontos körülményre kérjem ki a t. ház és különösen a t. igazságügy miniszter úrnak szives figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) a melylyel immár, nézetem szerint, komolyan kellene foglalkozni, s a mely elől az ezzel járó tetemes költségek daczára, magasabb igazságügyi érdekek veszélyeztetése nélkül, kitérni nem lehet. Érten a törvénykezési épületeket. Kétségtelen ugyanis, hogy a midőn a legújabb törvényhozási alkotásokkal a jogszolgáltatásnak súlypontja tényleg az első bíróságokra háríttatott, még ha nem is lett volna oly szembeszökő az igazságszolgáltatás helyiségeinek fogya'kozása, még az esetben sem lehetett volna kitérni annak követelő szüksége elől, hogy ezek az intézmények csak akkor fogják meghozni üdvös gyümölcseiket, ha a törvénykezés, a reformok keresztül vitelére alkalmas épületekben helyeztetik el. (Élénk helyeslés.) Belátta ezt a törvényhozás is akkor, a midőn az 1892: XXVII. törvényezikket megalkotva, megengedte az igazságügyminiszternek azt, hogy a büntetéspénzekből befolyt és önállóan kezelt alapból, a szükséglethez képest kölcsönt vehessen fel, a melyből a tárczája körébe vágó építkezések költségeit fedezhesse. Szilágyi Dezső volt igazságügy miniszter, kinek nevéhez a legbecsesebb igazságügyi alkotások fűződnek, ezen czélra három millió foriutot vett kölcsön, és ennek segélyével sikerűit néki és méltó utódainak az, hogy ma már az ország számos helyén a törvénykezés eléggé megfelelő épületekben van elhelyezve. Mindamellett a haladás e téren még legkevésbé sem kielégítő, több helyütt a helyzet igazán vigasztalan, s annál inkább bántó, mert míg a fővárosi állami építkezéseknél, de sőt külföldi követségi paloták emelésénél és berendezésénél olykor csak luxusczélokra milliókra rúgó összegek költetnek el, addig sok vidéki város nem ritkán oly garaskodó elbánásban részesül, a mely azután az itteni közönségben bizonyom fokú idegességet, sőt elkeseredést idéz elő. (Úgy van! Úgy van!) Nem lokálpatriotizmusból, hanem az általam ismert egyes helyekkel eszközölt összehasonlítás alapján, bátran állíthatom, hogy talán legkiviróbbak a bajok Nyitián, hol az építkezési kérdés megoldásának folytonos halogatása az ügymenetet felette hátráltatja, a jogvédelmet pedig súlyosan megneheziti, A nyitrai törvényszék az ország legnagyobb vidéki törvényszéke, általános ügyforgalma a múlt évben majdnem 50.000 számot tett ki, polgári ügyekbeii hozatott 3000 érdemleges határozat, bűnvádi per volt 1512, büntető itélet 596, vizsgálat 398. Az 1898. évvel szemben, 1899. évben a beadványok száma 3334-el szaporodott. És ezen tiz járásbíróság területére kiterjedő, nagy bíróság helyiségeinek javarésze a vármegyei hivatalokkal egy épületben — a vármegyeházán — annyira össze van zsúfolva, hogy az egészségügyi, köz- és tűzbiztonsági szempontokból tarthatatlanokká vált állapotok a törvényszék egyes helyiségeiben két esztendő előtt rendőri beavatkozást és ennek folytán részleges kitelepítést is tettek szükségessé, miről az akkori belügyminiszter úr helybenhagyólag vett tudomást. Azonban ezen túlzsúfoltság daczára a bírósági helyiségek — beleértve a rendkívüli ügyforgalommal bíró nyitrai királyi járásbíróságot is, — a székházon kívül még a város különböző részeiben, egymástól távol eső utezákban levő hat épületben vannak elhelyezve, ágy, hogy még az odavaló embernek is Bädeker kellene, hogy az egyes törvénykezési hivatalokat valahogy el ne téveszsze.