Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

\ \ % 555, országos ölés 1900. kell mennie; a törvény azt rendeli, hogy a quúótabizottságoknak kell tárgyalniok, és én most javaslom a quótabizottság kiküldését. Erre azt mondja a t. képviselő űr, hogyha én itt megállok és többet nem mondok, akkor ő egy szót sem szólt volna. Az én indítványom abból áll, hogy a quótabizottságot a magyar törvényhozás küldje ki. Én azt, hogy az ausztriai quótabizotcságra nézve az a felfogás, hogy ott új bizottságot nem választanak, hanem a réginek mandátumát érvényben levőnek tartják, csak mellékesen hoztam fel annak okául, hogy én mikor akarom a választást megejtetni. Már most kérem, tessék hűvösen nézni a dolgot, és ne tessék kákán csomót keresni; itt semmi kijátszásról nincsen szó, hanem egyszerűen arról, hogy a magyar országgyűlés maga határozza el azt, hogy hogyan jár el, mikor a törvénynek eleget tesz. (Igás! Úgy van! a jobb- és baloldalon) Hogy az osztrák országgyűlés, a Reichsrath, hogyan jár el, .azt az osztrák országgyűlés határozza el. Az nincsen feloszlatva, csak el van napolva; és ha az osztrák Rei^ehrath azt fogja határozni, a mikor összejön, hogy ő új küldöttséget választ, teljesen joga szerint határoz így, és választ majd új küldöttséget. Ha az a felfogás Ausztriában, akkor ott annak a régi deputácziónak, a mely 15 tagból áll és a melyben minden pártból ülnek képviselők, a 15 tagja maga is ki fogja jelenteni, hogyha úgy akarnák őket összehívni, — nem tudom, hanem csak felteszem, — hogy ők nem kompetensek; de ha ők magukat kompetenseknek tartják, ebben határozni aReichsrathnak a dolga. És bogy itt kijátszásról nincsen szó, mutatja az

; hogy a képviselő úr egy kicsit el találta felejteni és benne van még bizonyos régi impreszszióklian, hogy ott máskép alakúit egy bizonyos közjogi kérdésben a szituáczió; benne van még, ágy látszik, abban az impresszióban, hogy ott meg akarták akadályozni a delegáeziónak megválasztását, ílát kérem, az a Reichsrath, a mely a delegáczót megválasztotta, — pedig annak az összehívásáról még nincs is szó, — ha úgy tartja, hogy a quótadeputácztót ki kell küldeni, nem választotta volna meg a quótadeputáeziót ? (Fe'kiáltásvk a szélső baloldalon.- Nem!) Hogyne választolta volna meg! Ebben semmi kijátszása az alkotmányos jogoknak nincsen, mert ő így tartja a dolgot helyesnek. Engem arról értesített az osztrák miniszterelnök, hogy ott ez a felfogás. Ha más lesz a felfogás, hát fognak választani, senki őket kijátszani nem akarja. Az országgyűlés ott feloszlatva nincs, az országgyűlés működését nem fejezte be, mert ott egyszerűen a cseh, a stíriai, az , alsóausztriai, és minden egyéb tartománygyűlés ülésezés végett össze van bíva. Én ezt csak mellékesen mondtam, mint indokait annak, márczins 31-én, snrdán. hogy a választást miért óhajtom előbb megejteni. De tessék magukat ahhoz tartani a képviselő uraknak, és én magamat is ahhoz tartom, hogy mi a törvény érteiméhen kiküldjük a magunk bizottságát, és a Reichsrath akár másikat küld ki, vagy akármilyet, küld ki, azzal fog a mi bizottságunk tárgyalni, a mely ott ki lesz küldve. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem tehát a választás kitűzését. (Élénk helyeslés jobbfelől.) f

TÓth János jegyző: Buzáth Ferencz! /Sághy Gyula: Bocsánatot kérek, t. ház, én személyes kérdésben kivánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy Pichler Győző t. képviselő úr reám hivatkozott, kénytelen vagyok, minden félreértés okából, közbeszólásomat megmagyarázni. A mikor ő azt állította, hogy a magyar quótabizottság mandátuma lejárt, ez helyeseltem. De azt már helyeselni nem tudnám, hogy mi a a magyar parlamentben az osztrákoknak eljárási módozatokat írjunk elő, mert én, mint a magyar parlament tagja, kikérném magamnak és tiltakoznám az ellen, hogyha az osztrák Reichsrath a magyar alkotmányt nekünk előírná, vagy azt magyarázni akarná. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) /Pichler Győző: T. képviselőház! Én is személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr modorom és hangom ellen kifogást emelt, és kijelentette, hogy magát leczkéztetni nem engedi. Ki kell jelentenem, t. képviselőház, hogy nekem azon köteles tiszteletnél fogva, a melylyel tartozom Magyarország miniszterelnökével szemben, eszem ágába sem jut a leczkéztetés. (Általános helyeslés) De a mikor velem szemben ál] az, hogy a magyar parlament mindenben Ausztriának utána kullog, annak minden szeszélyét és törvénytelenségeit eltűri, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék elhinni, azt én nem védem! Pichler Győző: . . . akkor nem csoda, ha nagyobb szenvedélylyel és nagyobb hangon szólalok fel. Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék elhinni, hogy részem sohasem volt benne, most sem volt! (Általános helyeslés.) Tóth János jegyző: Buzáth Ferencz! | Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A néppárris nagyon óhajtja, hogy a quóta kérdése mielőbb befejezést nyerjen. Semmi kifogásom sincsen tehát a miniszterelnök úr azon indítványa ellen, hogy a quótabizottság megválasztassék. Nézetem szerint azonban egy és ugyanazon szesszióban egy bizottságot csak egyszer lehet kiküldeni, és ha az a feladatát befejezte, azt hiszem, hogy ugyanazon szesszióban mégegyszer egy hasonló bizottságot kiküldeni nem