Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

555. országos ülés 1900. märezlus 21-én, szerdán. Jjg lehet. Ez csakis azon esetben lehetséges, ha az ülésszak berekesztetik, és ha az új ülésszak megnyittatik, és akkor előállhat a t. miniszter­elnök úr, akár mindjárt az első napon is indít­ványával. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Mert vegyük a dolgot, t. képviselőház, gyakorlatilag, ha a quótabizottságot ugyanazon szesszióban ki lehet küldeni kétszer, akkor a delegácziót is kétszer lehetne megválasztani egy és ugyanazon szesszióban. Én nem akarom a kérdést egyálta­lában megnehezíteni, mert a mint említettem, mi is nagyon óhajtjuk, hogy a quóta kérdése mi­előbb az ország megnyugtatására elintéztessék. Hanem épen azért, mivel minden tekintetben megakarjuk tartani a törvényes formákat, én a t. miniszterelnök úrtól megnyugtató felvilágo síiást kérek, hogy lehetséges-e egy és ugyanazon szes8zióban kétszer egy és ugyanazon bizottsá­got kiküldeni. Én nem szólok arról, hogy quóta­bizottság-e, vagy akármilyen, csak azt kérdem, hogy egy bizottságot, a mely működését már befejezte, ugyanazon szesszióban ki lehet-e még­egyszer küldeni ugy^nazzon utasítással és el­határozással, hogy most már végérvényesen döntsön. Én ezen aggodalmamnak csupán a törvé­nyesség szempontjából kívántam kifejezést adni. (Helyeslés balfélől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen aggodalom­nak nincsen alapja; (Úgy van ! jóbbfelől) nincs pedig azért, mert a <örvény nem beszél arról, hogy a quótabizottságot mikor, micsoda időben kell kiküldeni, évről-évre-e, vagy cziklusról­cziklusra. (Igaz / Úgy van! jóbbfelől.) De nem is beszélhet egyszerűen azért, mert a quótabizott­ság egészen más természetű deputáczió, mint a a háznak bármilyen más bizottsága. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez egy országos bizottság, a mely a szükséghez képest küldetik ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen az sincs megmondva a tör­vényben, hogy 10 évre állapíttatik meg a quóta; meg lehet azt állapítani hosszabb időre, vagy rövidebbre; szóval quótabizottság akkor küldetik ki, a mikor a quótát újból meg kell állapítani. (Úgy van! jobbfelöl) Valahányszor újból kell megállapítani, magától értetődik, hogy újból kell kiküldeni a bizottságot is. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Most a régi quóta megszűnik június végén, ennélfogva újabb deputácziónális tárgyalásra van szükség a törvény világos ren­delkezése szerint. Semmiféle hasonlatosság ezen deputáczió és delegáczió között nincsen. Ne le­gyen ez iránt aggálya a t. képviselő úrnak, mert a delegáczióra meg van mondva a törvény­ben világosan, hogy mandátuma egy évig tart, egy-egy évi költségvetést tárgyal és azon éven túl aem terjedhet. Á quótadeputáczió pedig egy KÉPVH. NAPLÓ, 1896—1901. XXVilL KÖTET. specziális, különös szakkérdésnek a megvitatá­sára, alkudozás folytatására a két ország között van rendelve és így az szesszióhoz abszolúte nem lehet kötve. Hiszen mi sem volna köny­nyebb, mint bezárni a szessziót és azt újra meg­nyitván, megválasztani a quótadeputácziót ? De nem tartom szükségesnek, mert sem törvény, sem házszabály ezt ki nem zárja ; nemcsak hogy ki nem zárja, de határozottan ez egyezik a tör­vénynyel. Visszatérve az előbbeni dologra, miután most már megcsillapodott a t. képviselő úr is, kinek haragja nem ellenem volt intézve, hanem Ausztria ellen, csak biztosíthatom őt, hogy én semmiféle kérdésben és soha segédkezet arra nem fogok nyújtani, hogy az alkotmányosság Ausztriában kijátszassék. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Ott abszo­lúte nincs is arról szó. A Reichsrath el lett na­polva azon okból, a melyet mondottam és ugyan­azon fáradsággal, a melylyel megválasztatott a delegáczió, a melynek megválasztását, mint mél­tóztatik tudni, az ellenzék korábban nagy fegy­verül használta fel, és most még sem tette, ugyan ezzel a fáradsággal megválaszthatta volna ezt is. Ebben senkisem lát Ausztriában kijátszást; de igérem, hogy ha látnak, én leszek az első, a ki azt fogja mondani, hogy ne tárgyaljunk addig, míg új bizottságot nem fognak kiküldeni. Én tisztán a törvényt tartva szem előtt és a tör­vény értelmének világos csélzatát, a melyet nem lehet tagadni, felhívom a képviselőházat, méltóz­tassék gondoskodni arról, hogy a másik féllel megkezdhessük a tárgyalásokat. Annak a dolog­nak az elhatározásába, miként már előbbi fel­szólalásomban mondottam, egyáltalában nem avatkozhatunk, hogy milyen küldöttséget milyen mandátummal fog az elénk állítani. Hiszen csak egy törvényes alapon megválasztott küldöttség­ről lehet szó. De ott a törvényhozás önmaga úgy magyarázza a dolgot, hogy a régi deputá­czió működik, a mely még nem fejezte be mű­ködését, — és ez a különbség a kettő közt, — mert ott még annak a deputácziónak a jelentése egyáltalában nem tárgyaltatott. Különben is az az ő dolguk ezt teljesen meghatározni; és vala­mint én nem kérek tanácsot az osztrák minisz­terelnöktől arra, hogy mi a magyar törvény­hozás előtt a törvényes álláspont, (Élénk helyeslés.) ő sem kérdi tőlem, nem is adok tanácsot, mert az az ő dolga, hogy mi ott a törvényes állás­pont. Én tehet igérem a t. háznak, hogy mi a velünk törvényesen szóban álló és velünk tár­gyaló deputáczióval fogunk tárgyalni és kérem a t. házat, hogy a magunk részéről ezt válasz­szúk meg. (Helyeslés,) Barta Ödön: T. ház! Nem tudom, jól értettem-e a t. miniszterelnök úr legutóbbi fel­szólalásának azt a részét, a mely olyanformát is 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom