Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

555. országos ülés 1900. már ezt na 21-én, szerdán. 111 értelmében az avval teljesen ellenkező felfogás ellen tiltakozom. Épen most hangsúlyozta az igen tisz­telt miniszterelnök úr, midőn megmutatta nekünk, hogy Ausztriában miképen játszszák ki az 1867: XII. törvényezikk értelmét, hogy az abszolutiz­mus ott megtartván a formákat, tényleg az egész vonalon életbe is lépett. (Ellenmondások a jobb­oldalon.) A miniszterelnök úrnak tudomása van róla, hogy tegnapelőtt az ausztriai parlament meg­szüntette tárgyalásait és én a magyar közjog minden tudójára és minden hatalmas jogtudósra fogok hivatkozni és kényszeríteni fogom őket, hogy nyilatkozzanak, hogy vájjon alkotmányos-e az az eljárás, a mely Ausztriában foganatosítta­tik és a melyet most a magyar miniszterelnök úr egyszerűen leleplezett, (Élénk derültfég a jobb- és baloldalon.) de a melyről senkinek eddig tudo­mása nem volt. (Ellenmondások a jobboldalon.) Nem vád akar ez lenni a miniszterelnök árral szemben, a ki leleplezte a perfidiát, a melylyel az osztrák törvényhozás velünk szemben el akar járni. Széll Kálmán miniszterelnöki Dehogy, szó sincs róla! Pichler Győző: Bocsánatot kérek a t. miniszterelnök úrtól, hisz az nagyon természetes, hogy ö nem úgy fogja föl a dolgot, mert neki nem is szabad úgy felfognia. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy, micsoda beszéd ez? Pichler GyŐZÖ: Meg van állapítva, hogy quótabizottság küldendő ki az ausztriai parlament részéről és a magyar parlament részéről is. A magyar parlament kiküldte a quóta megálla­pításához a bizottságot, az ausztriai parlament szintén kiküldötte azt azon megbízással, hogy a quótát állapítsa meg. Ez a két bizottság mun­káját elvégezte; mandátumának tehát eleget tett és jelentését bemutatta. Hatásköre és létezése ennélfogva abban a pillanatban megszűnt, a mint azt a jelentést a ház tudomásul vette. Miért indít­ványozza tehát a magyar országgyűlésben az igen tisztelt miniszterelnök úr az új quótabizott­ság kiküldését, hiszen, ha az a quótabizottság, a melyet Ausztria kiküldött, ma is madátumá­nak birtokában van, akkor a régi magyar quóta­bizottság is birtokában van mandátumának. (Élénk ellenmondások a jobboldalon ) Bocsánatot kérek, se szessziót, se semmit be nem zártak minálunk, azóta ugyanaz ülésszak folyik. (Zaj.) Teljesen osztom én Rosenberg Gyula és Sághy Gyula t. képviselőtársaim véle­ményét, hogy az nem létezik, az lehetetlen; de ha minálunk lehetetlen, akkor az 1867 ; XII. törvényezikk alapján, lehetetlen Ausztriában is. En meg vagyok győződve, hogy pártunk minden egyes tagja a legteljesebb és legerélyesebb tilta­kozással fog élni az ilynemű kijátszás ellen, a melyet Ausztriában most akarnak ellenünk el­követni. Ne hitegessük magunkat, a dolog ma úgy áll, hogy az ausztriai parlament nincs abban a helyzetben és a mostani minisztériumnak nincse­nek eszközei arra nézve, hogy a quótabizottságot kiküldethesse. A kiküldés lehetetlen az ottani parlamenti viszonyok közt. Kitaláltak tehát egy módot, egy formulát, egy klauzulái, a melylyel kijátszhassak az 1867 : XII. törvényezikknek értelmét. Ezek alapján én ellenindítványt teszek és indítványozom, hogy mi a quótabizottság kikül­dését ne tűzzük napirendre. Ha a miniszter­elnök úr felszólalt volna és csak azt mondta volna, hogy az 1867 : XII. törvényezikk alapján a quóta­bizottságot ki kell küldeni: egy szóval sem szólaltam volna ellene, hanem annakidején, mikor a quóta tárgyalására került volna a sor, meg­tettem volna kötelességemet. De ha a miniszter­elnök úr tovább ment és hozzátette azt is, hogy Ausztriában megvan a quótabizottság és mi is siessünk a quót;;bizottságot kiküldeni: ezen nyilat­kozat folytán én kötelességemnek tartottam az ilynemű eljárás ellen a magyar közjog és az 1867 : XII. törvényezikk alapján a legerélyeseb­ben tiltakozni és indítványozni, hogy a quóta­bizottság kiküldését napirendre ne tűzzük. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én egy­általában nem értem azt a nagy hevességet, a mely a t. képviselő úr hangjában nyilvánul. (Mozgás a szélső baloldalon.) Pichler GyŐZÖ: Kérem, én a quótára fogadalmat tettem! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem értem, de el sem fogadhatom ezt a leczkéztető hangot. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső bal­oldalon.) A t. képviselő úrnak joga van minden kérdés iránt a legrészletesebben, a leghatározot­tabban, a legélesebben nyilatkozni, hanem bocsá­natot kérek, nekem is jogom van megmondani aztán, mit tartok arról a modorról és arról a hangról, a melyet ilyen leczke alkalmával hasz­nál. (Zaj a szélső baloldalon.) Kubik Béla: A botiak két vége van mindig! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Én meg­engedem, tessék az én modoromat megkritizálni; de arra a hangra, arra a megleczkéztető modorra, minő a leleplezés, minő a tiltakozás, mintha én nem tudnám miféle merényletről volna szó, jogom van megjegyzést tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Igen egyszerű dologról van itt szó. Itt arról van szó, hogy a törvény értelmében a quótr.t újra meg kell állapítani; a törvény előirja azokat a stádiumokat, a melyeken az ügynek keresztül

Next

/
Oldalképek
Tartalom