Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

94 fiié. országos ölés 1900. márczins 7-én, szerdán. iparczikkéknél a kiviteli többlet nevezetes emelkedéseket mutat. Tehát, kétségtelenül igaz, hogy a mi a kivitelt illeti, a közös vámterület a maga fennállása alatt nagyobb haszonnal volt az osztrák iparra nézve, mint a magyar nyerstermelésre. (Úgy van! jobbfelöl.) De nem ebben fekszik a közös vámterületnek tulajdonképeni jelentősege. A közös vámterületnek tulajdonképeni jelentősége abban fekszik, hogy a midőn másutt mindenütt bezárulnak a kapuk a magyar nyerstermelés előtt, akkor a közös vámterület biztosít nekünk kényelmes, jó piaczot. Ez a közösvámterület jelentősége, a mely természetesen akkor felel meg, hogyha a mi nyerstermelésiinknek ezt a piaczot tényleg meg is adja s a nélkül természetesen nem. Ennyit akartam általánosságban megjegyezni azokra nézve, a miket Kossuth Ferencz t. barátom felhozott. És most méltóztassék megengedni, hogy áttérjek arra, hogy a követendő vámpolitikával szemben miképen képzelem én a magyar álláspont helyes kifejtését. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelmi politika, azt lehet mondani, a gazdasági élet legszövevényesebb problémája, mert abban a gazdasági testnek minden idegszála Összefut úgy, hogy annak legfinomabb fonalához alig lehet hozzáérni a nélkül, hogy az egész szervezetet mozgásba ne hozzuk. Azért természetes, hogy ha valahol, úgy itt kell a különböző érdekek közösségének, nevezetesen a mezőgazdasági, az ipari éa kereskedelmi foglalkozás érdekközösségének napvilágot látnia. Hogy ez tényleg így van, hogy ez az érdekközösség itt mutatkozik legerősebben, arra nézve ismét csak a közös vámterület két utolsó évi árúforgalmára akarok hivatkozni, a melyek közül az egyik, tudniillik az 1899-iki csak néhány nap óta ismeretes és csakis legfőbb vonásaiban. Es mit látunk ott? Ebből azt látjuk, hogy a míg i898-ban, a mely év az 1897-iki kedvezőtlen gazdasági évet bonyolította le, nem volt kiviteli többletünk a mezőgazdaság terén, hanem egyenesen magából a gabonából legalább is 40 millió forintnyi behozatali többlete volt a közös vámterületnek, addig 1899-ben, a mely év az 1898-iki évet bonyolította le, a behozatali többletet ismét kiviteli többlet váltotta fel és magában gabonában 25 millió forintnyi kiviteli többlet állott elő, tehát a két év között 60 és egy néhány millió forint a különbség. És ugyanakkor, a mikor a nyerstermelésnél — nem akarok a számokon végig menni, — ilyen kedvező változás mutatkozik, ugyanakkor megvan a kedvező változás az ipar terén is. Körülbelül 20—24 iparczikket szoktak így kimutatni és ebből a 24 iparczikkből 22-ben emelkedett a kivitel 1898-ból 1899-re, úgy, hogy a közös vámterület kivitele abban az esztendőben, a midőn megszűnt a rossz termés utóhatása és rendes mezőgazdasági évet lehetett lezárni, a kivitel" óriási emelkedést mutat, — 900 millió forinton felül emelkedett, — a milyen még sohasem volt eddig és a mérleg 130 millió pluszszal záródott, holott az azelőtt való évben 10—20 millió között volt a mínusz, a mi 1873. óta nem fordult elő. Méltóztatnak látni az érdekeknek ezt a harmóniáját, a mely még a közös vámterületen is egyrészt a mezőgazdasági és másrészt a kereskedelmi érdekek között van. Mi következik már most ebből a mi álláspontunk igazolására? A mi álláspontunkra nézve, azt hiszem, az következik, hogy nekünk elsősorban a kötendő szerződéseknél és a vámtarifánál, — mert hiszen igaz, hogy mi a vámszövetséget megkötöttük, de a vámszövetség tulaj donképen egy élettelen váz, a melyet hússal és vérrel, eleven élettel a vámtarifa és a kereskedelmi szerződések fognak megtölteni, — arra a kérdésre kell a fősúlyt fektetnünk, hogy milyen érdeket kell itt képviselni ? Én nem habozom kijelenteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy elsősorban a mezőgazdaságnak, a nyerstermelésnek érdekeit kell a kötendő szerződéseknél szem előtt tartani, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) és pedig két okból. Először azért, mert hiszen, a mi az ipari érdeket illeti, nagyon valószinü, hogy az osztrák iparosok is gondoskodni fognak arról, hogy az ipari érdekek kellően felkaroltassanak. Hiszen lehetnek esetek, a midőn az osztrák és a magyar ipar érdekei egymással ellentétben állanak, de ez azt hiszem, a kivételekhez fog tartozni, nagyban és egészben tehát azt a munkát elvégzik helyettünk mások, ellenben a mezőgazdaság érdekeit, — elég csoda, — de nem találjuk Ausztriában kellőleg védelmezve, nem azért, mintha ott nem volna szintén egy igen erőteljes agrärmozgalom, de épen azért, mert azon agrármozgalomban, habár igen szép és érdekes munkákat bocsátott ki az, a melyeket az agrárius urak összeállítottak, főfígyelműket nem erre fordítják, hanem más agrárius speczialitásokkal, mint a tőzsdeügyletekkel, bimetálizmussal, és nem tudom én miféle kérdésekkel foglalkoznak, a melyek meggyőződésem szerint sokkal kevésbbé fontosak a mezőgazdaságra nézve, mint a kereskedelmi szerződések. (Úgy van! a jobboldalon!) A mezőgazdaság érdekeit tehát — nemesak a magyarét, de még az osztrákét is, — e kérdésekben nekünk kell tulaj donképen igazán védelmeznünk. Ha már most ezt az érdeket meg akarjuk ismerni, akkor azt hiszem, leghelyesebb, ha azoknak véleményével foglalkozunk, akik ezt a kérdést egyáltalán mindig tanulmányozták: értem az osztrák iparosok álláspontját. (Halljuk!) Ezen álláspontból fogunk azután tudni arra következtetni, hogy mi abból a helyes, a mit elfogadhatunk, rokonszenvvel támogathatunk; mi az, a mit legalább is óvatosan kell vennünk,