Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

544. országos ülés 1900. ínárczius 7-én, szerdán. 9£ és végííl mi az, a mit határozottan elleneznünk, vagy visszautasítanunk kell. A mi az osztrák iparosokat illeti, egy pár év előtt még általános volt a siránkozó hang az osztrák ipar terén. A ki visszaemlékezik arra a meglehetős nagy apparátussal inszczenirozott 1897-iki export-ankétre, az emlékezni fog arra is, hogy azon ankét bevezető jelentésében, vagy 50 lapon keresztül, el volt mondva, hogy mi mindenféle kívánsága és baja van az osztrák iparnak. Nevezetesen elmondották azt, hogy az osztrák ipar sokkal kedvezőtlenebb viszonyok közt produkál, mint a német ipar; felhoztak egy azóta tipikussá vált példát egy iparosról, a ki ugyanegy időben épített egy ugyanazonós méretű gyárat Neu-Rodenben, Porosz-Sziléziában és Braunauban, Csehországban és kimutatta, hogy az osztrák gyár 25 százalékkal többjébe került, mint a poroszsziléziai gyár és ebből a körülményből következtették azt, hogy mennyivel kedvezőtlenebb helyzetben van az osztrák ipar. Felhozták azt, hogy drágább a nyers anyag, rosszabbak a vasúti tarifák, a közlekedési viszonyok kedvezőtlenebbek, felhozták a kőszén árát, szóval a nyersanyagot és a tüzelő szereket említették, de előhozták azután azt is, a minek hullámai hozzánk is átcsaptak, hogy tudniillik az osztrák-magyar diplomaezia nem teljesíti abban a mértékben kötelességét az iparközvetííés és támogatás terén, mint a német, és egy ilyen alkalommal egyik osztrák iparos kifakadt, hogyha ez így fog menni, akkor mi a gyárainkkal elmegyünk vagy Németországba, vagy Magyarországba, de Ausztriába nem maradunk. De lassanként kisült, hogy a mennyiben bajok vannak, abban nemcsak ezek a viszonyok hibásak, hanem talán maguknak az osztrák iparosoknak is megvannak a gyengéik és fogyatkozásaik. Nevezetesen, hogy nem törődnek annyira a dolgaikkal, mint a németek. így példának okáért ki lett mutatva, hogy Svájczban 4000 idegen kereskedelmi utazó közül 3000-nél több német birodalmi, és csak néhány száz az osztrák; hogy az éroziparban négyszáz egynehány németbirodaími kereskedelmi ágens járta be Svájczot, mikor ugyanabból a nagy ipari ágból csak egyetlenegyosztrák ágens volt ott. Később kisült még egyéb is. Rendesen mikor az emberek nagyon sokat akarnak bizonyítani, félő, hogy az ellenkezőbe esnek. Egy kiadványában egy másik csoport, az »Industrieller Club«, a mely igen tekintélyes ipari csoportozat Bécsben, nagyon igyekezett bebizonyítani azt, hogy mennyi joguk van nekik arra, hogy az állam támogassa őket és a mellett azt is bizonyították, hogy ez az ipar mennyire fejlődött és pedig akkép, a mint kimutatták, hogy akár az orsók, akár a szövőszékek számát tekintjük, a textiliparban igen tisztességes és örvendetes emelkedés van, Ezt bevezetésül akarom mondani, hogy azt a képet, mint hogyha az osztrák ipar ma kedvezőtlen helyzetben volna, maguk az osztrákok is megczáfolják. De meg van czáíolva ez azáltal ig, hogyha végignézzük, hogy a forgalom miképen alakúit az utolsó években szemben Németországgal, a melylyel szemben az osztrák kivitel ma is közel 400 millió forint körűi van és pedig emelkedő irányzattal úgy, hogy panaszra ezen a téren nem lehet ok. Már most lássuk, hogy ezek a kívánságok tulaj donképen mi körül forognak. (Halljuk ! Halljuk!) Elsősorban fel fogom hozni azokat az osztrák kívánságokat, a melyekkel magam is rokonszenvezek és a melyeket, azt hiszem, magyar részről is támogatni lehet. Ezek a törekvések Ausztriában azok, a melyek odairányúlnak, hogy az osztrák ipar terén minél nagyobb munkamegosztás létesíttessék. Ezek azok a törekvések, a melyek támaszkodnak arra, hogy egymigy ipari ágon belül, milyen az üveg, agyag, fa, vagy kőipar, bizonyos iparczikkekben nagy lendület mutatkozik az osztrák kivitel tekintetében. Mi következik ebből? Az, hogy azoknál az iparczikkeknél, a melyeknél ez a lendület mutatkozik, el kell követni mindent arra nézve, hogy a német piacz nekik megszereztessék, és viszont azoknál a czikkeknél, a melyek kevésbbé életképeseknek mutatkoznak, ne emeltessék semmi gát az ellen, hogy a német ipar foglalja el azoknak a helyét. Gyakorlatilag véve itt van például az üvegipar. Tapasztalták, hogy az üvegárukban fokozott a kivitel, különösen a finom arákban, azonkívül a középfajtájú üvegárúkban, mint a gablonzi üvegárúkban, festett üvegekben, üvegzománczokban emelkedett az üvegipar; ellenben más ipari tárgyak, nevezetesen az öblös üveg, vagy a nyers tükörüvegek, a melyeknek Pilsen a fészke, a hanyatlás mutatkozik. A munkamegosztás itt azért is fontos, t. ház, — hiszen végig lehetne ezen iparágakat sorolni, de nem akarom a t. ház türelmét hoszszasan igénybe venni, (Halljuk ! Halljuk!) — mert ennél az iparakcziónál, mely most megiudúlóban van, nagy örömmel hallottam azt, a mit a t. kereskedelemügyi miniszter úr mondott, hogy főleg az osztrák iparosokra akart támaszkodni. Mit jelent ez? Aat jelenti, hogy a lehető legkevesebb tőkével a legnagyobb eredményeket lehet elérni, a mennyiben a piaczokuak ismerete már maga nagy tőke, és nekünk nagy érdekünk az, hogy idejöjjönek az osztrák iparosok; mert, Isten őrizzen attól, hogy gyárak keletkezzenek itt, melyek azután egy pár év múlva tönkremenjenek, melyek az embereket elvonják előbbi foglalkozásuktól, mely talán nem valami fényes, egy-két évig foglalkoztatják és azután megint szélnek eresztik őket. Tehát nekünk érdekünk