Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

544. országos ülés 1900. mámius 7-én, szerdán. 9 h halálba, pelagrába, sem szolgaságba s földönfntásba veszni nem akarnak. Ösztönszerű életmentségííl alakúinak ma népünk körében a keresztény fogyasztási szövetkezetek. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ezeket elősegíteni, nem akadályozni kellene. (Helyeslés a baloldalon.) Végre tehát, hogy még csak azt az egyet említsem, nem szabad megengedni, hogy a keresztény fogyasztási szövetkezetek létrejövetele elé egyes törvényszékek mindenféle akadályokat gördítsenek. (Helyeslés a baloldalon.) A pénztigyigazgatóságok pedig az italmérés, vagy dohányeladási engedély tekintetében a keresztény szövet* kezetek iránt még annyi előzékenységet sem mutatnak, mint a mennyit a Galicziából beözönlő új honfoglalók iránt tanúsítanak. Hát az országnak is létérdeke, hogy az ősi keresztény magyarok, ott a felvidéki szegény ruthének és az alföldi szegények, az erdélyi testvéreink is ősi hónukban megélhessenek és a beözönlő új magyarok által földönfutókká ne tétessenek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Míg népünk létérdekében e sürgős vágyaink és jogos követeléseink nem teljesülnek, sőt egyes alantos kormányközegek által még most is méltatlanságban részesülnek: az ilyen üzelmekkel szemben teljes bizalommal nem lehetünk, hanem — és ezt személyes tapasztalatból és meggyőződésből mondhatom, — népünk millióival a néppárt álláspontjához ragaszkodunk. (Helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyzői Láng Lajos! Láng Lajos: T". képviselőház! Azon fényes és méltó elismerést aratott beszéd után, a melylyel a t. kereskedelemügyi miniszter úr tárczájának tárgyalását bevezette, és a melylyel egy szövevényes ágazatnak minden egyes zegét-zugát úgyszólván bevilágította, bizonyos igazolásra szorul, hogy a t. ház figyelmét egy pár perezre igénybe venni bátorkodom. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt főleg azért, mert utoljára is vannak kérdések, a melyekről — értem azokat, a melyeket nem egymaga intéz el, hanem a melyeket más országokkal és államokkal alkudozás útján kell elintézni, — egy miniszter előlegesen nem nyilatkozhatik. De annál helyesebb azt hiszem, hogy ezek a kérdések, ha fontosak, itt előlegesen a házba megvitassanak. Nem azért, mintha az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr én nélkülem is nem tudná azt, hogy milyen irányban vezesse helyesen ezen a téren is a maga politikáját és akczióját, hanem és főleg azért, mert kell, hogy ezekben a kérdésekben tisztázódjék egy nemzeti közvélemény, a melyre aztán az a miniszter a maga által is helyesnek felismert akczióját támaszthatja az ellenkező áramlatokkal szemben. Ez ez oka annak, hogy én, a ki ritkán szoktam az igen tisztelt ház türelmét igénybe venni, bátorkodom ma néhány perezre figyelmüket igénybe venni, bátorkodom ma néhány perezre figyelmüket kikérni. (Halfaik! Halljuk!) Vártam, hogy nálam illetékesebb erői ennek a háznak fognak a kérdéshez szólani és midőn türelmüket kérem, még egy más okból is kérem szives elnézésüket, tudniillik abból, hogy hang tekintetében nem vagyok ma kellőleg diszponálva, bocsánatot kérek tehát, ha nem fogok tudni olyan hangosan szólani, mint a hogy szeretnék. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelmi tárcza különböző tárgyai között Kossuth Ferencz t. barátom pártvezérhez illő tapintattal a legfontosabb kérdést választotta ki, tudniillik a kereskedelemügyi politika kérdését, s nekem nagy örömömre szolgálna vele ebben a tárgyban részletesebb vitába is ereszkedni, mert hiszen megszoktuk tőle azt, hogy nem csak komoly, tárgyilagos és alapos érvekkel áll elő, hanem, hogy azokat oly formában is adja, a melylyel szemben a mérkőzés mindig a parlamenti élvezetek közé tartozik. De, t. ház, azt hiszem, hogy annak az ideje, hogy az önálló és a közös vámterület kérdéséről részletesebben és behatóbban beszéljünk, majd akkor lesz, ha az illető javaslatok előttünk fekszenek. Előbb ugyan már szintén volt alkalom, de ha a tarifa és az új kereskedelmi szerződések előttünk lesznek, akkor ismét nem lehet kitérni e kérdés elől. Ma azonban, nem volna helyén azokba bővebben belemenni. Egyet mindazonáltal egész röviden a magam részéről el akarok ismerni, és ennyiben az ő álláspontjának igazat akarok adni, és ez az, hogy, ha vesszük azon hasznot, melyet a közös vámterület különösen akár az iparnak, akár a mezőgazdaságnak fejlődése tekintetében nyújt, kétségtelen, hogy az osztrák ipar nagyobb előnyöket élvezett a közös vámterületből, mint a magyar mezőgazdaság. Igen tanulságos ebben a tekintetben egy összeállítás, a mely, miután nem magyar részről történt, hanem az osztrák statisztikai hivatal által adatott ki, azt hiszem, felül áll azon kételyen, mintha magyar szempontból lett volna összeállítva. Mintegy 25 legfontosabb czikkét a közös vámterületnek tünteti fel a bécsi statisztikai hivatalnak utolsó kiáltványa, a mely szól az 1898-iki árúforgalomról. Az első bevezető kötetben, a mely utólagosan jelent meg, körülbelül 25 czikk van feltüntetve, melyből hat főleg osztrák iparczikk, és hat főleg magyar mezőgazdasági czikk. Ha ezeket végignézzük — inert nem akarom számokkal untatni a t. házat, — egészben véve azt fogjuk látni, hogy a míg a magyar nyerstermelő czikkeknél a legtöbb esetben vagy a kiviteli többlet leszállott, vagy egyenesen a kiviteli többletből behozatali többlet lett, addig az osztrák