Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

-; 544. országos ülés 1900. márczlns 7-én, szerdán. Kálmán Károly: Az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr sok jószándekú terve és intézkedése által jóleső bizalmat kelthet a nép kebelében uralma iránt. Ily bizalmat keltő s mély elismerésre méltó intézkedése volt mindenekelőtt a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó nemes kezdeményezése, bizonynyal egy szép kiinduló mint a búr vezéré, az Úr nevében! bízzunk, ne csalódjék! De kívánatos lenne, hogy kiterjeszsze hatáskörében azt a fénysugárt lehetőleg minden alárendelt közegére. És kívánatos lenne, hogy nemes kezdeményezését kövesse mind a többi minisztérium is, hogy népünk bizalomra keljen az összkormány iránt. És kívánatosnak tartom mindenekfelett, hogy a vasárnapi munkaszünet külső formája alatt térjen vissza a társadalomban a benső lényeg, hogy szüneteljen az a kegyetlen álliberális munkatízem, a mely míg egy néhány igen gazdag és hatalmas üzér zsebébe hajt minden anyagi hasznot, addig népünk millióit a régi pogány rabszolgaságnál is kegyetlenebb nyomorba sújtja s ezáltal társadalmunkra kelti a teljes anarchiával fenyegető szocziáíizmusnak a rémét, avagy pedig éhbalálra vagy földönfutásra kárhoztatja a főidnek a népét. E helyett valóban kívánatos, hogy térjen vissza a társadalomba az igazi rendszer, az a valóban liberális, humánus keresztény-szocziális felfogás az Úr napjának, az igazi testvériség nagy ünnepének, a szeretet legfőbb törvényének a tisztelete, a mely megóvja a legnagyobbnak is jogát, megadja a legkisebbnek is mindennapi kenyerét és így biztosítja a társadalomnak békés életét. E szempontból a közgazdaság, ipar és kereskedelem érdekében egy pár megjegyzésre bátorkodom szorítkozni. A föld népének, a kis gazdáknak és középbirtokosságnak létérdekéből nem volna szabad megengedni, hogy egyes tőkepénzes gabonaüzérek monopolizálják a magyar föld gabonatermését, kényük-kedvük szerint szabják meg a gabonaárakat, lenyomják aratáskor, felemeljék eladáskor, és vidékenként oszszák fel maguk közt a piaczokat a termelők kifosztására, hogy a földet munkálja más, az adót fizesse más, az adósságot viselje más, ha el is pusztul belé, csak övék legyen a termés haszna, mind az országnak aratása. De ha egy keresztény magyar ember csak a zabját akarná is eladni, az rögtönös felháborodást kelt olyanok részéről, a kiknek az az országban elharapódzott gabonauzsora ellen egyetlenegy tiltó szavuk sincsen, és a három milliónyi választási költség liferálása ellen és az új főrendiházi tagok liferálása ellen, és az ezredéves jogok és erkölcsök elliferálása ellen semmi kifogásunk. Nem szabad megengedni továbbá, hogy Magyarország borát, melyet a filloxera még meghagyott, egyes tőkepénzes üzérek hamisítsák és drága méreggel és méregitallal mételyezzék és rontsák meg szegécy népünknek a testét, meg a lelkét. Nem szabad megengedni az iparosok létérdekét, hogy egyes tőkepénzes nagy üzérek a a szabadipar túlcsapongása által rabszolgaságba juttassák a száz meg százezernyi szegény iparosokat, és csak idő kérdéssé tegyék azoknak még pusztulását, — mint gróf Serényi Béla képviselő úr jelezte, — egy-két évtized múlva végleges eltűnését. És itt elismerés illeti az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat férfias, bátor nyilatkozatáért, hogy e tekintetben nem azt fogja nézni, mi liberális vagy reakcziónárius, hanem azt, hogy mint segíthet a bajon. (Helyeslés balfelől.) Úgy van helyesen, ne féljünk a szavaktól, még ha akcziónak vagy reakcziónak hangzanak is, hisz az élet mozgás, a mozgás pedig akczió és reakczió együttműködése. A természet törvénye az, hogy éjre nap, a télre nyár, a XIX. század hitközönyére a XX. század hitbuzgalma vár, a liberális anyagi sülj edésre egy kis ideális keresztény emelkedés, akczióra reakczió és a pogány liberalizmus bukott rendszerére az igazi keresztény restauráczió következik. Akarják-e vagy sem, ez úgy leszen, ez úgy vagyon. Nem szabad megengedni továbbá a kereskedelem érdekéből is, hogy egyes nagy tőkepénzes üzérek oly kartellek által, mint legutóbb a petróleum-kartell (Úgy van! balfelől.) ugyancsak egy liberális lap feljajdulása szerint is a saját zsebeik tömése végett több millióval súlyosabban adóztassák meg az országot, mint a mennyivel a kormány és országgyűlés a monarchia nagyhatalmi állásának föntartása végett a quótakérdésben azt merték volna megcselekedni. Az ily adóemelés miatt kormányok buktak s tán buknának el, csak őket nem meri érinteni senkisem ?! E szerint tehát azok a csekély számú, de nagytőkéjtí üzérek nagyobb hatalmat gyakorolnak az államban, mint maga az országgyűlés, meg a kormány?! Sőt maga a törvényhozás csak az ő szolgálatukra, dédelgetésökre és biztosításukra való? és arra való, hogy miattuk, az ő népzsaroló üzelmeik miatt a becsülttes kiskereskedők, iparosok és föld népének milliói rabszolgaságba és végpusztulásba veszszenek?! No hát ez nem egyenlőség, nem testvériség és nem szabadság! És ez nem lehet törvény, sem igazság! Az élet törvénye az, hogy élni akaró népünk érdekében az igen tisztelt miniszter úr legyen tovább is férfiasan bátor és erős, és ha előtte s a kormány előtt lebeg valóban az örök igazság, én biztosíthatom, háta mögött lesznek hithű népünknek milliói, a kik sem éh-