Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-543
fife 548. országos ülés 1900. iiiárczius 6-án, kedden. csatorna, a mely Magyarországon a koronázás utáni egy törvény értelmében készült, a melynek számát most nem tudom megmondani, de a melyben ki van mondva, hogy a vasúti hálózat kiépítése s a csatornahálózat létesítése terveztetik. Ezen egy csatorna volt az, a mely másfél millió forinton kibővítve ég ma is gyönge viszonyok között exisztál. Ezt kellő víztömeggel ellátva, meghosszabbítva Nagy-Becskerekig, sőt feljebb aBégacsatornáig, folytatva Vukorvárig és a Bosznáig a Száván át esetleg a Boszna és a Narenta felhasználásával Spalatóig. Ez tervbe volt véve tekintettel a főváros fejlődésére is, mert összeköttetésbe lett volna hozva azzal a gyönyörű eszmével, a mely épúgy, mint ez, akkor el lett seperve az általános vasúti láz által, tudniillik a Reiter-íéle tervvel, a mely Budapest városát csatornával akarta körülvenni, a mely magában foglalta azzal egyetemesen egy kikötő építésének tervét is, a melynek együttes jól átgondolt tervszerű megoldásával azt a másik kérdést is rendbe behozni lehetett volna, a melyről ma anynyit beszélnek, tudniillik a vasúti állomásoknak a kérdését. A fővárosnak a teherforgalmit, a mennyiben gyárváros, a külső csatornára kellett volna szorítani és ezáltal lehetséges lett volna. az egész fővárosnak, és a vidéknek a szanálása, egészségessé tétele, ha ez a terv létrejött volna, Bár én nem vagyok technikus, hogy ezt állíthatom, de bizonyos, hogyha azon kanális, a mint az akkor Leger főmérnök tervezte, a ki egy véghetetlenül ügyes ember volt, a ki azóta már persze meghalt, létrejött volna, a mint ő raondá, Szeged veszedelme soha be nem állott volna, hogy ha ez a csatorna kiépült volna. Ez a csatorna nemcsak a hajózás szempontjából, a menynyiben olyan terheket szállítottak volna rajta, a melyek nem birják ki a magas vasúti tarifát, de más szempontból is megfelelt volna a feladatnak. Engedjék meg, hogy felolvassak belőle egy részt (olvassa): »Temesvártól egész Pestig a kereskedelmi forgalom kiszámíthatlan javára nyittatik ; hanem a földinívelés és gyáripar minden érdeke és azonfelül még a telepítés és népesítés és egy roppant most haszontalan földterület értékesíthetése hatalmasan előmozdítíatik, 350 000 hold kiszáríttatván és 940.000 hold öntöztethetvén, miáltal a nemzeti vagyon értéke milliókkal szaporíttatik; e végett, még Kis-Kőrös határában a főcsatornából Bajáig külön leesapolási csatorna is tervben van, mely egyik ágával Bajánál a Sugoviczával jövend összeköttetésbe, különben pedig Bezdán alatt a Ferencz-csatornába vezettetik, hogy miután a Ferencz-csatornában a közlekedés vízhiány miatt a legsürgetőbb évszakban megakadni szokott a kiskörös-bezdáni szárnycsatornában lefolyó víztömeg által ezen baj elháríüassék.« Most Kovács barátomnak óhajtok még egy részletet felolvasni. (olvassa) : »Ha létezik vállalat, mely egy jelentékeny vízesés olcsó ereje által 100 meg 100 malomkövet forgathat és mindennemű gyár és iparvállalatot életbeléptethet: akkor ismét ezen dunatiszai csatorna az, mely által egy 10—11 ölnyi vizesés áll and rendelkezésre oly vidéken, a hol eddig a legősiebb, évezredek óta nem haladott, malmokkal kellett beérni«. Ajánlom az igen tisztelt miniszter úrnak ezen tervezetet figyslmébe. Ha kívánja, rendelkezésére állnak az összes lejtmérések és felmérések, a melyek részemről magától értetődőleg dispoziezióra állíttatnak minden megtérítés nélkül. Voltak annak a konzorcziumnak egyes más tagjai is, a kikkel ezt megkellene beszélni, de minden körűiménvek között ajánlom figyelembe, mert vasúti hálózatunknak kiegészítésére és telepítésre alkalmat nyújtó vállalat. Ezt pedig, mondom, tervbe kellene venni a régi Reitter-féle tervnek felelevenítésével egy budapesti kikötővel, Itt három kikötő és 11 nagy vizmedencze volt kontemplálva a tervezetemben. Akkori társaimat meg is nevezhetem. Gróf Széchenyi Ödön, Aczél Péter, Van Langerhasen Leagerwolf hollandius bankár, Lejét főmérnök, Klapka György, Maygraber ezredes és én magam. Beszédének második részében a t. miniszter úr a kereskedelmi múzeummal is foglalkozik, és általában az egész iparpolitikával. Nagyon helyes az egész irány, a melyben a t. miniszter úr haladni kivan. Hiszen ezt e házban körülbelül 20 év előtt én is mondtam, hogy az ipart törvényekkel előmozdítani, támogatni, segíteni lehet, de az iparos osztályt törvénnyel dekretálni nem lehet. Azt nevelni kell, a melynevelés pedig akkor helyes, hanem felülről lefelé, hanem alapjánál kezdjük. És azért ajánlottam én, nemcsak ajánlottam, hanem nagy részben meg is csináltam. (Élénk éljenzés.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Az első lökést ő adta, ez tény! Gr. Zichy JenÖS És azt hiszem, hogy az elsőfokú ipariskolákat az egész országban igy kell megcsinálni, valamint a tan műhelyeket is (Élénk helyeslés és éljenzés.) Akkor azt mondták erre, hogy a vidékekben nincs ahhoz kedv, nincsen ahhoz senkinek hozzájárulási szándéka. Ankét is tartatott akkor, a melyen azt mondták, hogy próbálja ueg Zichy, menjen ki, csinálja meg. En megpróbáltam. Mellém adtak egy igen derék embert, az is elhalt már, Jágócsy-Péterffy József iparszakfelügyélőt, a kivel 87 éjjel utaztam és 87 városban megcsináltuk az elsőfokú ipariskolát. És ezekben 27.600 gyermek nyert oktatást. (Éljenzés.) Kötelességemet teljesítettem, mert láttam szükségét. Számoltam magammal. A
