Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

548. országos ülés 1900. márezins 6«án, kedden. SS lehetőség, a képesség meg volt, tehát kötelesség volt azt megtennem. Mikor hazatértem ezen utamból, és ezt nem kérkedésből akarom felemlíteni, akkor az egész országról, minden egyes vidékről, minden egyes város viszonyairól, egy rendszeres memorandumot dolgoztam ki naprólnapra, és azt Jágóesy-Péterffy József úrral elkészítettük, kimutattuk, hol a hiba, miképen lehet segíteni, hogy a továbbfejlődésnek az alapja meg legyen adva. Hogy ezt a memmorandamot beadtam, annak már nyolcz esztendeje. Azóta senkisem mondta, hogy rossz-e, vagy jó volt-e. így ment ez éveken át az országban. így volt, mikor a technológiai muzeumot kezdtük csinálni, az öreg Pozner-Károly Lajossal a Beleznaykert felhasználásával, és annyira vittük, hogy a látogatói 50.000-re rúgtak, és ime, ma már áll az ipariskolával összekötött technológiai múzeum is, mely azt hiszem, nemcsak a mi viszonyainknak felel meg, hanem kiállja a versenyt más magas színvonalon álló múzeumokkal is, mint a brüsszeli, és bizonyos tekintetben különb, mint a bécsi. De azért még ez sem teljes és tökéletes, és számtalanszor hangoztattam, felszólalások alkalmával kértem, csináljuk meg a musée des cbantillonst; talán tetszik emlékezni, hogy a t. házat ez ügygyei több alkalommal untattam és fárasztottam. Ma nem szólok erről; de van miniszterünk, ki megért, ki az eszméket, melyeket helyesnek lát, fel tudja karolni, neki fogom elmondani ezeket a dolgokat és nem fogom a pub likumot fárasztani mindenféle száraokkal és adatokkal, melyeket gyarló módon összeállítottam. (Szónok összetépi iratait Derültség.) Bízom a miniszter úrban. De van a miniszter ár beszédében egy momentum, mely igenis lényeges, a mikor ugyanis áttér az iparpolitikára; a szakiskolákról szólva elmondja, hogy igen nehéz fejlett, történelmileg előhaladott és megizmosodott iparral szemben új ipart teremteni és ezzel versenyezni. Ez a sötét pont, uraim, ez az a bizonyos éceuil, az a szikla, melyen az akarat hullámai, az igyekezet legjobb szándékai megtörnek. Megtörnek pedig önhibánkból és mások hibájából. Kettős irányúnak kell, hogy legyen iparpolitikánk : az ipart megteremteni, és lehetőséget adni a kész iparczikkek elárusítására. (Helyeslés.) Először meg kell szerezni a belső piaczot, ha ez megvan, keresni kell a módját annak a kiviteli külső piacz megteremtésének. Tisztában kell lenni aziránt, melyek azok az iparczikkek, a melyeket a külföldre vihetünk és hová vihetjük azokat. Hadd szóljak először a külső piaczról. (Halljuk!) Hagyjuk a sötét pontot legvégül. A külső piaczon láthatjuk, hogy ott épúgy, mint itt, óriási fejlett iparral állunk szemben, a mely ipart oly emberek kezelik, kik határozottan, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVII. KÖTET;. czéltudatosan, ismerve a viszonyokat, és azokkal számolva haladnak előre. A mi kiviteli piaczunk Kelet lehet, de ott azt látjuk, hogy példának okáért Szalonikitől felfelé a rossz belga, a selejtes angol ipar, a mint a vasútat építik, halad felfelé, és veszi el előlünk a teret. Kereskedő utazóik vannak ott is, és egész Oroszországban, és csodálkozva láttam azt tavaly, mikor nem egy utassal találkoztam. Mást nem is igen ismernek ott, mint utazót; engem is annak néztek és Tobolszkbao megkérdezték tőlem, hogy nem vagyok-e én is Handlungsreisender, mert ott mindenki vigéez szokott lenni. Mondom, oly messze is találkoztam bécsi utazókkal. Egy legyezőgyár utazójával találkoztam Tobolszkban, találkoztam vele Kazánban, találkoztam egy magyar kivándorló gyártulajdonossal is, a ki Oroszországban letelepedett és nagy vagyont szerzett. Országnak hívják a czéget, számtalan czikkel kereskedik, mert Oroszországban minden boltban mindent lehet kapni, — mondom, — ennek az ágensei is ott jártak és kereskedtek. Bárhol jártam keleten, pedig gyakran bebarangoltam és figyelemmel voltam erre, sehol a Keleten vagy az északon soha magyar utassal nem találkoztam. Ha tengeren mentünk, soha magyar lobogót, vagy osztrák-magyar kereskedelmi hajó lobogóját nem láttam. Fiumét abszolúte nem ismeri senki, ágenseink nincsenek, konzulaink szeretnek nagy politikát csinálni, osztrák politikát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De azt mondják, hogy 33°/o erejéig, Isten neki, lennénk magyarok is, de behatóan a magyar kereskedéssel nem foglalkoznak. Én egyet tudok, a kit elismeréssel kell, hogy felemlítsek: ez az alexandriai konzul, maglódi Wodianer, a ki nem csak zászlóban és ezímerben mutatta meg, hogy osztrák és magyar konzul, de egyúttal a magyar ipari és más terményeknek is piaczot létesíteni iparkodik. Ez is olyan dolog, hogy valahogyan segíteni kellene és ennek kiegészítője lenne az a »musée de chantillons«, — ezt még egyszer elmondom, noha már egyszer elmondtam a házban, — a melyet Belgiumban Frére Orbán miniszter létesített, a hol fel van tüntetve, a mit gondolom, Ugron Gábor hozott itt fel, az, hogy miféle formákat igényel az a kereskedő Keleten, miféle formában kell a czipőt, tányért, czipősarkot, kendőt stb. forgalomba hozni, mert csak ebben a formában és másban nem talál vevőkre. A mint igen helyesen elmondatott, Muszkaországban a négyszegletes kendőformával a németek kiszorították az angolokat. De nem helyes már az az állítás, hogy a kőszenünket lehetne kivinnünk a fekete tengerre, mert hiszen az összes hajókat és vasutakat ott a petróleum salakjából készült anyaggal fűtik és nem kőszénnel. Kisiparunk nehézségeiről többen szóltak ití. 13