Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

543. országos ülés 1900. márczius G-án, kedden. 8? ezzel 4—5 szomszédos vármegyének kereskedelmét, helyi iparát, melyek kitárásra és fellendülésre várnak és ezáltal, ha nem is bírunk odajutni, mert nem látjuk azt a szándékot a többségnél, hogy a kereskedelem és iparnak teljes függetlení-. tése és szabaddá tevése által a nagy betegséget gyógyítsa meg és ezáltal a mélyen tisztelt miniszter úr úgy kük, mint helyi tekintetben óriási sebet fog begyógyítani. Miután én kereskedelmi iparunk felvirágozását feltétlenül ezeknek függetlenségében látom, azért az ő költségét elvi szempontból nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon!) Dedovics György jegyző: gróf Zichy JenőJ Gr. Zichy Jenő: T. ház! Öt napja tart a vita a házban és behatóan megvilágíttatott a költségvetés főbb momentumaiban. Midőn én is hozzá szólok, főleg azért teszem, mert alkalmat kívánok nyújtani a t. miniszter úrnak, hogy egyes más dologra felvilágosítást adjon, és egynémely dologra figyelmét én is felhívhassam. (Halljuk! Halljuk!) Először is örömemet kell kifejezni a a miniszter úr programmja iránt. Valóban sajnálnom kell, hogy már rég nem jött ő erre a helyre, mert azt his em, hogy az eddigi miniszterek működése ezen a téren jobbadán szertelen kapkodás volt, gyakran, sőt leggyakrabban az egyesek jóakaró működése ellen való irigykedéssel fűszerezve. Ma az itteni felszólalásokból két nagy dolgot konstatálhatok, először is azt, hogy Magyarországon általában, és itt ebben a házban mindenki tisztában van aziránt, hogy a földmívelés és ipar ellentétben nem állanak, egyik a másiknak kiegészítője, csak egyik a másikkal fejlődhetik, és mindkettő együtt képezheti azt az alapot, a melyen az ország fejlődőképes kulturállammá változhatik át. (Ügy van! Úgy van!) A miniszter úr programmja kettős irányú. Beszél és beszámol azokról, a miket a rövid idő alatt létesíteni tudott, és beszámol azon tervekről és elvekről a melyeket követni kivan. Én a máris létesített dolgokról szólani nem kívánok. Ez a 24 gyár, melyről említést tesz, ha fejlődőképes lesz, ha teljesen megalakul, maga szebben beszél minden dicséretnél és magasztalásnál. De szólani kívánok és szólanom kell a miniszter úr programmjában elmondott elvekről. A miniszter úr két irányban jelezte azokat, a mennyiben az ipari és a közgazdasági fejlődést együttesen pertraktálva, bizonyos elvek kiépítését tünteti fel. Igenis, Magyarország közgazdaságának közlekedési szempontokból teljes kiegészítését fogja adni az, a mit Magyarországon nem lett volna szabad oly sokáig agyonhallgatni és mellőzni, a csatornázási hálózatnak teljes kiépítése. Ez nem is új terv, ez nem új eszme. Át voltak ettől hatva Mátyás király idejében is. Mátyás király idejében is volt egy terv, a mely össze akarta kötni a Tiszát a Dunával; később lS40-ben báró Vécsey Miklós szatmári főispán karolta föl ezt; azután jött Paleocappa, később azután Beszédes, és szerény magam is 1868-ban — szinte röstellem elmondani, oly régi dolog ez már, (Derültség) — egy ily terv létesítésén fáradoztnm. Ezen terv a kezdeményezésen túl ment, mert én még mielőtt e tervnek itt való megvalósításához fogtam volna, Belgiumba és Hollandiába mentem ki, és ott a helyszínén tanulmányoztam szakemberekkel az ott kiépített csatornázási hálózatot. E tanulmány alapján az ittenni lejtmérési adatok segítségével, a melyeket megtudtam a minisztertől kapni, — Mikó volt az akkori miniszter, — azon véleményt kaptam a hollandiig szakértőktől, hogy nem létezik ország, a melynek talajviszonyai, lejtméreti különbözetei alkalmasabbak volnának a létező nagy folyamok fölhasználásával egy belterjes csatornázási tervezetnek kidolgozására. Én ekkor felszólítottam Hollandiában egyeseket a kísérlet megtételére, ós vállalkoztak is reá egyes bankárok, a kikkel bejövén Magyarországba, egy részletes tervet dolgoztattam ki, a melyet a minisztériumnak be is mutattam. 32 esztendő múlt el azóta, azok az emberek mind elhaltak, de az eszmék sohasem pusztulnak el, és az oly eszme, a mely becsületes és igaz, előbb-utóbb érvényre jut. így vagyunk mi ezen csatornázási tervezettel is. A miniszter úr nagyon helyesen mondotta, hogy ez szükséges, ezt létesíteni kell; hogy szándékában áll e kérdés tanulmányozása, és e terv keresztülvitelét idővel pénzügyi viszonyainkhoz mérten, akár saját erőnkből, akár pedig külfö'di tőke segítségével lehetővé kívánja tenni. Kovács Pál igen tisztelt képviselőtársam azután felszólalván, előadta azon igen helyes argumentumokat, a melyek alapján ez a terv helyes, és megvallósítása szükséges. És ime, akár ezt a röpiratot vegyem elő, — a mely 1868-ban jelent meg, midőn már a terveket bemutattam volt a minisztériumnak, a mint az a kormány elé terjesztett előmunkálatokból kiderül, — ugyanazok az eszmék lebegtek az én szemem előtt is. Ezen csatornázási hálózatról szól ez is, a mely hálózat összeköttetésével egy hydrografikus térkép is készült. Erről van szó e röpiratban is, a melynek egy példányát a múzeumban még meg tudtam találni. Ez felöleli azon egész délmagyarországi védeket, a melyek Budapesttől Temesvárig és az Adriáig terjednek. Egy hajózható csatornaterveztetet Budapesttől Majsáig, onnan elágazva Csongrádban, innen kiépítve Szarvasig egy elágazással Szegedre — mindenütt kettős gát-zsilipekkel, — és onnan le Kuláig a Ferencz-csatornáig; ez utóbbi csatorna pedig az egyedüli