Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

M 542. országos ülés 1900. niárczius 5-én, hétfőn. mondotta, hogy az illető szakközegek a kérdést tanulmányozzák. Én azt óhajtanám, hogy ne csak a szakközegek tanulmányozzák ezt a kérdést, hanem tanulmányozza a t. miniszter úr is. (Ügy van! a hátoldalon.) A múlt tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy 30 éven át elég tandíjat fizettünk ezekben a kérdésekben, és ha más országoknak könnyebb a helyzete, mert csak két szerződő fél van és arra kell vigyázni, hogy a másik szerződő fél mit akar: kétszeresen nehéz a mi helyzetünk a kereskedelmi szer2Ődések megkötésénél, mert nekünk még a szerződőtárs Ausztria csalafintaságára, roszhiszemüségére is kell vigyázni. Még egy másik dolgot is hozok fel: a konzulátus kérdését ajánlom a t. miniszter úrnak a figyelmébe. A t. miniszterelnök úrnak feleletéből és költségvetéséből azt látom, hogy a külkereskedelem tekintetében Magyarország érdekei megóvása végett sznktudósítókat küld ki, és ha jól emlékszem 50.000 korona van e czímen a költségvetésbe beállítva. Mire kellenek ezek a szaktudósítók, ha nekünk megvan a drága és milliókkal fentartott konzulátusunk? Azért, mert a konzulátusok egyáltalában nem gondoskodnak Magyarország kereskedelmi érdekeiről; (Úgy van l a szélső baloldalon.) a vámszövetség, illetőleg most már nem is tudom, minek mondjam, az egyoldalú vámtörvény, annak egyik szakasza, megmondja, hogy a magyar kereskedelemügyi miniszter közvetlenül is érintkezik a konzulátusokkal, utasítást adhat azoknak. Erre a kérdésre hívom fel tehát a t. miniszter úr figyelmét, hogy szíveskedjék a konzulátusokkal közvetlenül érintkezésbe lépni és akkor nem történhetik meg rajtunk az a megaláztatás, a mely nemrég történt és a melyre majd később rátérek, hogy egy magyar gőzhajó-társaság: a »Magyar Folyamés Tengerhajózási részvénytársaság* kikötőket akarván magának szerezni Románia partjain, azokat nem kapta meg, és a midőn a konzulátushoz fordult, az azt felelte, hogy a magyarországi érdekek reá nem tartoznak. Ha a kereskedelemügyi tárczát nézem, el kell ismernem, hogy a múlthoz képest bizonyos javulást mutat. Ne vegye a t. miniszter úr ezt dicséretnek, vagy hizelgésnek ; hiszen abban a túlsó oldalról elegendő része lesz ; én csak annyiban ismerem el, hogy egy költségvetési programmot adott, a melyből legalább látjuk, hogy oly miniszterünk van, a ki az ipari és kereskedelmi ezélok iránt érdeklődik; egy öntudatos fő, a ki azonban legjobb gondolatait elhallgatja. Mert legjobb gondolata az volna, t. miniszter úr, ha őszintén megmondaná, hogy önálló vámterület kell. A sorok között megmondja ezt, de őszintén nem mondja ki. Lakatos Miklós: Nem meri kimondani. Bátkay László: Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki a t. miniszter úrnak azért is, hogy költségvetése tárgyalásának elején szólalt fel. Egy rossz gyakorlat honosodik meg iít a házban; némelyik miniszter úr nem tartja méltóságához illőnek, hogy a házat tájékoztassa, pedig a költségvetésből nagyon kevés tájékozódást meríthetünk. A tárgyalásoknak súlypontja átvetődik a pénzügyi bizottságba, a t. háznak nincs egyéb teendője, mint vagy megszavazni, Fejbólintó Bálintokká lenni, vagy ha már nagyon meggyülemiik bennünk az indulat, bizonyos összeférhetetlenségi kérdéseket vetünk fel, és azért vitatkozunk, sőt annyira megyünk, — és itt a t. belügyminiszter úrnak egy szavára akarok visszatérni, a melyet a költségvetése tárgyalásakor mondott, hogy ö fentartja magának azt a jogot, hogy azon képviselő felszólalására válaszoljon, a kiére akar. (Mozgás a szélső haloldalon.) Ezt a t. belügyminiszter úr Pichler Győző képviselőtársam beszédjére mondotta. T. ház, én elismerem a miniszter uraknak ezt a jogát, de ha én vagyok miniszter, úgy nem teszem ezt, ég nem is mondom ki. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mert, t. ház, én abban a nézetben vagyok, hogy ebben a házban az egyenlőség nagy gondolatának kell uralkodnia. (Úgyvan! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minden képviselő egyenlő, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) minden képviselő egy kerületet képvisel; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) itt abban az értelemben, hogy kisebbek, vagy nagyobbak vagyunk, szellemileg, igenis, lehet a felszólalásnak tartalmában, okosságában és igazságában különbség, de annak a jognak, hogy minden képviselő választ várhat felszólalására, érvényesülnie kell, mert fel kell tételeznünk egymásról, hogy, ha kis dolgokban szólalunk is fel, a közérdek szempontjából teszszük azt, (Úgy van! a szélső baloldalén.) és ezt a t. miniszter uraknak honorálniuk kell. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Áttérve a kereskedelmi tárcza költségvetésének bírálatára, a t. előadó úr úgy vezette be ennek tárgyalását, hogy a kereskodelmi tárcza az, a mely az állami bevételeknek egy harmadát szállítja be. Igenis egy harmadát képviseli azoknak, és ha így nézzük a kereskedelmi tárczát az ő felhalmozódott millióival, akkor bizony el kell ismernünk, hogy egy nagy tárcza bírálatával van dolgunk. De hámozzunk egy kissé, t ház; vegyük ki az államvasutak tételeit, a mely nem egyéb, mint monopólium; vegyük ki belőle a postatakarékpénztárt, a mely bizonyos pontig szintén monopólium, és akkor az összes ipari és kereskedelmi czélokra körülbelül 3 millió marad; ide zsugorodik össze a magyar költségvetés az ipar és kereskedelem tekintetében. És ha e tételeket összehasonlítjuk a tárcza múl t évi költségvetésével, akkor rájövünk, hogy habár