Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

541. országos ülés 1900. m&rczius 8-án, szombaton. 41 törvényjavaslatot kellett beterjesztenie, a melyben adóleirásokat hoz javaslatba, mert e vármegyében nem voltak képesek az adót behajtani. Azt mondja az igen tisztelt képviselő úr, és megvallom, a beszédének ez a része az, a melyre leginkább óhajtok válaszolni, illetőleg véleményemet megmondani, elérkezett már az idő Magyarországon arra, hogy itt a viziutakat minden irányban fejlesszük, öntöző csatornákat létesítsünk. Ezeknek közgazdasági hasznát szépen ki is fejtette itt a ház előtt. Ugyanazon nyomon haladt, a mely nyomon haladt az én igen tisztelt barátom, Kossuth Ferencz, a mikor tegnap ezt felhozta, és ne vegye rossz néven, ha azt mondom, hogy csak azokat erősítette, a miket Kossuth Ferencz a pénzügyi bizottságban annak idején nagy szakértelemmel előadni méltóztatott. De mindenesetre nagy szolgálatot méltóztatott tenni azért a t. képviselő úrnak azzal, a mikor úgy belgiumi, mint hollandi tapasztalatait felhozni méltóztatott. Tényleg ezeknek az országoknak úgy kormányától, mint társadalmától tanúihatnánk, miféle kötelességeket kell teljesíteni akkor, ha bárki egy országnak jólétét, kultúráját előmozdítani óhajtja. Csak egyben tévedt igen tisztelt barátom és képviselőtársam, tévedt pedig abban, mikor azt mondta, hogy viszonyaink hasonlatosak ezen országok viszonyaihoz. Remélem, a geológiai viszonyokat akarta érteni. Kovács Pál! Igen, azt! Komjáthy Bélai Akkor lehet, hogy igazsága van; hanem valahogy a politikai viszonyokra ne méltóztassék érteni. (Derültség.) Mert ott okos emberek lehetnek, vannak is, de vannak férfiak is, van ott erő is, a mely azon okos embereknek az eszméit, a törekvését az ország érdekében keresztül tudja vinni Magyarországon okos ember szintén elég van; itt is nagyon sok szép tervet hallunk, miniszterektől is, másoktól is. De mikor a kivitelre kerülne a sor, a mikor az okos elmék által meghatározott irányt akarjuk keresztülvinni, akkor előáll a mindenkori kereskedelmi miniszter és azt mondja, hogy szeretném megcsinálni, látom hasznos volna, tudom hátrányos a halogatás, de nem lehet, mert nincs pénz. Egy egyszerű útvonalra nézve is, ezt tegnap kénytelen volt bejelenteni. Meg van kötve a keze, még a momentán szükséges dolgokról is le kell mondania, mert az anyagi eszközök nem állanak rendelkezésére. Én egy megjegyzést tettem itt tegnap erre a beszédre, nem tudom hallotta-e a miniszter úr. Azt mondtam: ha vannak olyan szükséges alkotások, a melyeknek elodázását az országra károsnak tartja a t. miniszter úr, tessék ráfogni, hogy az stratégiai szempontból üdvös és legyen KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVÍI. KÖTET. róla meggyőződve, hogy a pénz rögtön meglesz és képesek leszünk azon munkálatokat keresztülvinni. (Derültség és tetszés a szélső balon.) A t. képviselő úr beszélt a budapest-esongrádi csatorna kiépítéséről; örömmel üdvözöljük mi is erről az oldalról, mert ennek a pártnak is egyik czélját és törekvését mindig az képezte, hogy vizi utaink mielőbb kiépíttessenek. Megvallom azonban, hogy egy olyan szakembertől, mint a t. képviselő úr, meglepett, hogy egy másik, épen ilyen fontos csatornára, a mely minket Fiúméval kötne össze, kiterjeszkedni nem méltóztatott. Igenis, mi a budapest-csongrádi csatornának a kiépítését már régóta sürgettük, s a mióta a pénzügyi bizottságnak tagja vagyok, mindig fel is hoztam. De természetesen ennek csak akkor lesz értelme, ha ugyanakkor a hajózható folyókat a hajózásra képesekké teszszük. Csakis akkor leszünk képesek azon tömegárúkat, a melyek a vasúti szállítást nem birják ki, piaczra hozni, csak akkor leszünk abban a helyzetben, hogy az erdélyi és felső vidékek termékeit ezeken a folyókon és csatornákon, a melyek annyira megrövidítenék az utakat, ide szállítsuk. Tökéletesen igaza van t. barátomnak, a mikor azt mondja, — gondolom, a fát méltóztatott felhozni, — hogy vannak vidékek, a melyeken négy-öt forintért sem tudja a tulajdonos a fáját értékesíteni, holott Budapesten 20 — 24 forinton, sőt nagyobb összegen is értékesíthetné. Ha tehát ezeket a vizi utakat szállításra képesekké fogjuk tehetni, meg vagyok arról győződve, hogy azoknak a vidékeknek nemcsak a kultúrája lendülne fel, a mi a vagyonosodásaal együtt jár, hanem a kivándorlás is, a mely ma ott oly nagymérvű, megszűnnék s egyszersmiudenkorra lehetetlenné tétetnék. T. barátom egy másik csatornáról is megemlékezett; távol vagyok attól, hogy őt megsértsem, de mégis a hazabeszélésre kellett gondolnom, mikor a zentai vonalat is fel tetszett említeni. Én bízom szakértelmében és kérem őt, sőt elvárom tőle, meg is vagyok győződve, meg fogja ragadni az alkalmat, hogy felvilágosítson minket ennek szükségességéről. Legyen meggyőződve, hogyha annak közgazdasági hasznáról ez a párt meg győződik, a legnagyobb örömmel és készséggel fogjuk azt is támogatni. T. képviselőház! Megvallom, szerettem volna, ha az igen tisztelt képviselő úr, a ki szakmájában annyira otthon van, igyekezett volna egy általános képet adni arról, hogy vizi utainkat és csatornarendszerünket mi képen kellene kiépíteni. Említett ugyan ő egy folyót, a melynek hajózhatóvá tétele nem ütköznék nagy akadályokba, de ez még nem programm. Azért volna szükséges a programúinak szakszerű megálla pítása, mert a mint itt nagyon helyesen történt 9