Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

í541. orsiágos ülés 1900. märczins 3-än, szombaton. jeszti be a javaslatokat, nem értem, hogy egy ily kényes ügynél miért küldött ki épen azon többségből egy bizottságot, a mely leginkább érdekelve van ezen kérdésben. Ezen feltevésem fényes beigazolást nyert azáltal, hogy a mai napig ezen bizottság nem tett semmit. (Igaz! Úgy van! bálfdől.) Egyetlen tevékenysége abban állt, hogy Fest Lajos urat megválasztották elnöknek szétosztották az inkompatibilitásra vonatkozó külföldi törvényeket, de a mai napig semmit sem tettek. Azóta három év múlt el, ujabb inkompatibilitási eseteket jelentettek be ugyanazon urak ellen, és emlékezünk még azon igen szomorú és lehangoló esetre, midőn gróf Andrássy Tivadar lemondott, mert gróf Tü a István és társainak az inkompatibilitási ügyében nem értett egyet a bizottsággal, és magában a bizottságban a többség nem volt konstatálható. T. ház! Én két ízben szólaltam fel hasztalanul. Első ízben 1898. október 25-én, ötnegyedévvel később, hogy ezen bizottság kiküldetett, és ekkor Fest Lajos úr nekem következőleg felelt: »A pontok fel lettek állítva a bizottság által, a bizottsági tagok közt szét lettek osztva a pontok és most e napokban összehívom a bizottságot, mely ezen pontok alapján fogja az ügyet tárgy alni.« Ez történt 1898. október 25-én. Én még egyszer felszólaltam 1898. deczember 20-án eredménytelenül, mert a mai napig Fest Lajos úr nem sietett, pedig neki rémítő sietős dolga volt Egánnak eljárását bírálat tárgyává tenni e házban. Én nem szólaltam volna fel, ha az utolsó napokban nem fordultak volna elő oly inczidensek, melyek a képviselőház tekintélyével, a képviselői állással össze nem egyeztethetők. A háznak egy tagja meg lett támadva a miatt, hogy ő állítólag nem korrekt módon, a koiniánynyal szerződési viszonyba lépett. Ugron Gábornak az esete ez. Napok óta foglalkoztatja a közvéleményt ezen eset és nem annyira az eset magában okozta ezt a nagy feltűnést, mint inkább azon körülmény, hogy a függetlenségi pártnak hivatalos lapja, az Egyetértés, mely a függetlenségi párt kebeléből kiküldött lapbizottság által van ellenőrizve, a melynek tagja Kossuth Ferencz és Justh Gyula t. barátom is, naprólnapra hasábos czikkekben támadja ezen zabszállítási ügyletet, és ezáltal a közvéleményben azt a hiedelmet idézte elő, hogy a függetlenségi párt helyesli ezen támadást, a melyet a másik függetlenségi párti ember ellen intéztek. Thaly Kálmán: Az nem függetlenségi párti, csak 48-asnak nevezik magukat! (Zaj a szélső baloldalon.) Molnár Jenő: Megmondták választóink, milyen pártiak vagyunk. (Egy láng a szélső baloldalon : Biztosítási pártiak!) Olay Lajos : Zabszállító párt! Rakovszky István: Én nekem nagyon közömbös, vájjon zabszálh'tó párt, vagy biztosítási, vagy fortuna-párt, én csak ezen egy esettel akarok foglalkozni, ha engem türelemmel méltóztatnak meghallgatni. Az egész ügyet mélyen tisztelt Sándor Pál nagykereskedő úr a budapesti iparkamarában hozta szóba, midőn a következőket mondotta: »Különböző kereskedelmi kamarák óvakodtak attól, hogy névszerint nevezzék meg azokat, kik ez üzleteknél szerepeltek, bizonyára azért, mert Magyarországon, sajnos, nevek felemlítése igen kényes vállalkozás; senkisem akar a párbaj kellemetlenségének kitéve lenni. A kik engem ismernek, azok tudják, hogy a közérdek szolgálatában semmitől vissza nem riadok és utánjárásaim alapján szolgálhatok az érdekeltek neveivel*. Ezen passzusnál eszembe jut, hogy Magyarországon talán nem egyedül Záli dicsekszik. (Derültség a baloldalon.) » Tudomásom szerint a nagyszebeni és gyulafehérvári szállításokat Deutsch Adolf és József Márkus kapták meg, még pedig gróf Bethlen Balázs és báró Kemény révén. Az egyik képviselő. A kolozsvári és egy másik szállítást egy Schwarz nevíí ember kapta Barcsay Domokos révén, és Baruch Jeremiás a nagyszebeni és kolozsvári szállítás egy részét Ugron Gábor közvetítésével kapta meg. Ugron Gáborról ezt nem akarom elhinni. Nem tehető fel Ugron Gábor egyszerű és puritán jelleméről, kinek politikai működése, kormánytámadó politikája ismeretes, ki csak legutóbb is Bécsben oly hazafias oppozicziót tanúsított a delegáczióban, hogy ily üzletben része lett volna. Inkább felteszem azt, hogy ő a birtokán termelt gabonarészt eladta a kincstárnak, de felemlítettem, hogy alkalmat nyújtsak a megezáfolásra.« T. ház! Ez valóban megható baráti érzület. Valóban dicséretre méltó felbuzdulása a közérdek érzületének, hogy mélyen tisztelt Sándor Pál úr ezt az iparkamarában interpelláczió formájában hozta szóban. Igen csodálatos, hogy az a mélyen tisztelt iparkamarai tag úr nem ment tovább az ő kíváncsiságában s például azt az ártatlan kérdést nem koczkáztatta Lánczy Leó elnökkel szemben : hogy is voltak azok a telefon-üzletek ? Vagy talán azt hitte az igen tisztelt iparkamarai tag úr, hogy Magyarországon a saját termését, a zabot eladni nem szabad, de más áráczikkek, melyeknek keletje ép oly nagy, mint azelőtt, különösen a mélyen tisztelt nagykereskedő uraknál, de a kínálat csökkent, a báróságok, grófságok, rang- és czímeladások meg vannak en-