Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

541, országos ülés .1900. márczlns 3-án, szombaton. 27 gedve?! Ezen körülmény én bennem azt a gyanút kelti, hogy ez nem annyira a közmorál érdekében történt, mint hogy egy ellenzéki férfiú megtámadtassák és pellengére állíttassák. (Igás! Úgy van! balfélől.) Ez a mi méltóságunknak, ez a mi állásunknak meg nem felel, hogy akárminö* képviselőt előránthassanak és ily üzletekkel támadjanak. Ez nem is történhetett volna, hogyha a Fest Lajos elnöklete alatt lévő bizottság, kötelességét három év alatt végre-valahára teljesítette volna. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem szórványos esetek ezek, sajnos, a túloldalról egész halmaza az inkompatibilitási eseteknek forog fenn. Itt van az első kötet, csak pénzintézetek és kereskedelmi ezégek, a viczinális a második kötet, lépten-nyomon a túloldalnak oszlopos tagjait találom benne. (Mozgás a jobboldalon.) Münnich Aurélt is ott találom mint elnököt. (Folyton tartó mozgás a jobbóldalon.) Münnich Aurél: Igen, ott van, de az nem inkompatibilitás! Kikérem magamnak! (Zaj.) Buzáth Ferencz: Olyan törvénynek kell lenni, hogy az legyen. Bankárok ne legyenek itten. (Zaj.) Rakovszky István: Akár kikéri, akár nem . . . Münnich Aurél: Az szomorú volna, hogyha az inkompatibilitás volna, ha az ember tisztességesen dolgozik! Rakovszky István: Münnich Aurél t. képviselő úrnak felelek báró Fejérváry Géza úrnak egy szellemes mondásával. Q azt mondta egyszer: neki nem imponál egy utczai felfújt! Nekem egy szepesi felfújt nem! (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Münnich Aurél: No, ez nem volt nagyon szellemes. (Zaj.) Rakovszky István: De, t. képviselőház, nagyon szomorú, hogy ezen inkompatibilitási esetek, vagy nem inkompatibilitási esetek, a melyek jövedelmező jellegökből azáltal egy cseppet sem veszítenek, hogy nem inkompatíbilisak, mindinkább nagyobb körökben terjednek itt a házban. Sajnálattal vettem észre, hogy a legutolsó időben a háznak két érdemes tagja ismét pénzintézeteknél, fényes dotáczióval ellátott állásokat foglalt el. Az egyike, nagyon sajnálom, a háznak a bureaujában ül. Emlékeztetem a t. képviselőházat arra, mikor Berzeviczy Albert ült ott; mikor az inkompatibilitási eseteket előhozták, Berzeviczy Albert egy nem inkompatibilis állásról, a mely azonban jövedelmező volt, lemondott. Jól érezte azt, hogy ilyen időben épen a ház bureaujának úgy kell ott állani, hogy e tekintetben példaképen legyen felhozható. A második eset a háznak egy igen érdemes, fiatal, törekvő tagjára vonatkozik. Nagyon sajnálom, csak e napokban olvastam a nevét, hogy beválasztották egy másik pénzintézetbe igazgató-tanácsosnak. Hova jutunk, t. képviselőház, hogyha fiatal emberek, a kiknek megvan a rátermettségük, megvan a tudásuk, szorgalmuk, szintén minden ok és szükség nélkül az aranyborjú körűi tánczolnak és jövedelmek után szaladnak. (Mozgás a jobboldalon.) Igenis, ez helytelen és gondolják meg, hogyha valaki itt képviselő, kötelessége nemcsak abból áll, hogy az ország ügyeiben egész függetlenül járhasson el és az ország ügyeit egész önzetlenül végezze, hanem az is a kötelessége, hogy kifelé az országban, mint az önzetlen hazafiságnak példája álljon, önzetlen hazafiságot nem képzelhetek magamnak, hogyha ott látok a túloldal egyik-másik tagjánál 33 igazgató-tanácsosi tagságot^ egyik-másiknál viczinális konczessziókat. Ez, t. képviselőtársaim, nincs megengedve, ez egy visszaélés, a melynek oka épen a t. túloldal. De hogyan beszélnek, t. képviselőház, a mi túloldali képviselőinkről ? A minap voltam tanúja egy beszélgetésnek. A kávéházban beszélték, hogy a Ganz-öntődében megürült az elnöki állás és ezt a kredit-bank, illetőleg Kornfeld igazgató szokta osztogatni; azt mondták, —saját fülemmel hallottam — hogy oly nagy a tolongás Kornfeld úr előszobájában, hogy nem is tudja, hogy kivel beszél és hogy kinek ígérje, vagy ne igérje az állást. Fogadást kínálok, t. túloldal, ezt az állást is egy kormánypárti képviselő fogja elnyerni. (Derültség.) T. képviselőház! Ezen állapotok mindenesetre tarthatatlanok, és én ezennel egész tisztelettel kérdem Fest Lajos urat, mért nem fejtett ki itt olyan sietséget, miért nem fejtette ki itt azt a nagy buzgalmat, a melyet kifejtett akkor, mikor az Egan-ügyet tárgyalta itt, és kérdem, hogy három hosszú év letelte után mikor lesz már egyszer szives ezt a bizottságot összehivni, hogy ha meddő munka lesz is, de legalább a ház határozatának teszünk eleget és söpörjük ki egyszer azokat az inkompatibiliseket. Vagy legyenek gseftelők, vagy legyenek honatyák. Elnök: Olay Lajos képviselő úr egy összeférhetlenségi eset bejelentésére kért szót. /Olay Lajos: T. képviselőház! Rakovszky IstváTTTrképviselő úr beszéde igen fontos, nagy horderejű volt, és én teljesen osztom az inkompatibilitási bizottság helyiden eljárására vonatkozó megjegyzéseit. Én azonban az ő beszédéből azt a következtetést vontam le, a mit neki kellett volna levonnia: hogy a ház tekintélye megkívánja, hogy úgy onnan, a kormánypártról,. . . Rakovszky István: Igen, igen! Helyes! Olay Lajos: - . . mint innen az ellenzékről, minden inkompatibilitási eset bejelenttessék. Rakovszky Istvánnak tehát, ha előadta a zab4*