Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

550. országos ülés 1900. márezins 14-én, szerdán. 431 ezeket a gyökereket ma még kiirtottnak tekinthessük. Kormányainkat a múltban ezen a téren, nagyon sok mulasztás terheli. Volt minisztereink összedugott kézzel nézték annak idején a filloxera pusztításait. Ha egy terület filloxerás lett, nem történt egyéb, mint hogy elrendelték papiroson, hogy az a terület filíoxerazár alá vétessék, a minek azonban kevesebb lett a gyakorlati értéke, mint a szentelt víznek. Mikor pedig a filloxera azt a földalatti munkát, a pusztítást elvégezte, és látta, hogy nem bántja, nem háborgatja öt senki, kilépett mikroszkopikus alakjából, és megjelent, mint borhamisító zsidó s ez alakjában tönkretette a rekonstruáló gazdát, tönkretette annak az erszényét, tönkretette a fogyasztók egészségét, tönkretette az ország bortermelésének hitelét, becsületét. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ellenérték gyanánt azonban megtömte a saját zsebeit gazul szerzett milliókkal. Mikor aztán az ország feljajdult, és mikor a földmívelésügyi miniszter úr fejére lépett ennek a hydrának, mit láttunk ?! Jött először az általános megdöbbenés, majd a megdöbbenésből a felocsúdás, a felocsúdás után jött a borhamisító szindikátus dühös védekezése. (Ügy van! balfelöl.) És mikor a megnyilatkozó közvélemény ereje ezt mind elseperte a föld színéről, akkor jöttek a kerülő utak; megindították az aknamunkát, a titokban való gyártást, és a hamis bornak kívülről való behozatalát. A törvény úgy rendeli — és nagyon bölcs ez a rendelkezése, — hogy a borhamisítókkal szemben hozott ítéleteket hírlapilag publikálni kell. Sok haszna van ám ennek. Haszna nemcsak az, hogy az ilyen firmákat azután minden jó lélek kerüli borszükségletének beszerzésénél; haszna nemcsak az, hogy ezekből az ítéletekből képet alkothatnak maguknak azon tevékenységről és erélyről, a melyet a borhamisítás üldözése körül a kormány kifejt, hanem van ennek más haszna is. Például az, hogy képet alkothatunk magunknak arról, hogy a bor hamisítás bűne az ország minden zegében-zugában mennyire el van terjedve és miként hatja át egy hálózattal az egész országot. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Bátor leszek az eddig megjelent Ítéleteket, illetőleg a neveket és helyneveket felolvasni, hogy lássuk azokból, hogy miképen van a borhamisítás az országban szerte elterjedve. (Halljuk! Halljuk!) Tudomásom szerint — lehet, hogy egynémely eset figyelmemet elkerülte, — eddig a következőkkel szemben hozattak végérvényes ítéletek ez ügyben (olvassa): Pollatsek József Miskolcz; Wiesenberger Ignácz Miskolcz, Koszelitz Samu Szombathely, Spitzer Samu Szombathely, Berger József Tokaj, Baros (Friedmann) Gábor Budapest, Lipsehitz Náthán Sopron, Lipschitz Antónia Sopron, Piek Izidor Fiume, Neustadt Ignácz Miskolcz, Bürger Márton Krakkó, Hochsinger Sándor Csáktornya, Weiser Berthold Liptószentmiklós, Lengyel Pál Marezali, Békefi Andor Miskolcz, Bárány Albert Budapest, Kramer József Szegzárd, Neustadt Ignácz Miskolcz, Schloss Lajos Szegzárd, Barou Mór Felsőbánya, Weisz Márk Szentendre, Koch Mátyás és társai Szegzárd, Eiehenwald Gyula Csacza, Swabach Viktor és Zsigmond Németboly, ifjú Pataky József Bácstopolya, Weiszberger József Budapest, Weppert György Bácsújfahi, Márk Vilmos Radnót, Engelmann Hermann Kolozsvár, özvegy Oó Vinczéné Felsőzsid, Bollán János Cserszegtorna, Bollán Ferencz, Torma Mihály Felsőzsid. (Élénk felkiáltások balfelöl: Vannak még sokan!) A mint előre bocsátottam, lehet, hogy névjegyzékem fogyatékos, én nekem tudomásom csak ezekről van, de a felolvasott jegyzékbői is láthatjuk, hogy a borhamisítás bűnének a hálózata az egész országot bevonja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lehet, hogy figyelmemet egyik vagy másik név kikerülte, de viszont egy körülmény lekötötte figyelmemet, nevezetesen az, hogy ebben a névjegyzékben alig találkozunk egy-két oly névvel, a kiknek tulajdonosai, hogy Egannal szóljak, Árpáddal jöttek be az országba. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) Ez az eljárás azonban, t. képviselőház, a borhamisítókat nem irtotta ki, csak megtizedelte és odúikba szorította vissza. Épen ennélfogva én azt tartom, hogy e téren, tudniillik a borhamisítás üldözésének a terén, a földmívelésügyi miniszter úr eddigi erélyének nemcsak, hogy csökkennie nem szabad, hanem fokozatosan növekednie kell. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) De be kell látnunk azt is, t. képviselőház, hogy maga az 1893-iki törvény, a mely a műbőr gyártását tiltja, sem kielégítő, annak rendelkezéseit is nézetem szerint szigorítani kell . . . (Rosenberg Gyula a terembe lép.) Förster Ottó: Elkéstél Rosenberg! (Élénk derültség a baloldalon) Szinay Gyula: . . . szigorítani kell a felügyeletet és a hatósági hivatalos eljárást, és szerintem hivatalos vizsgálat tárgyává kell tenni a bormérők és borkereskedők pinczéit. Szigorítani kell magát a büntetést és szigorítani kell az okszerű pinczekezelés czímén megengedett feljavítást, különösen pedig eltiltani a mazsolával való feljavítást és feltétlenül eltiltani az idegen boroknak magyar borokkal való vegyítését. A hamisításért elitéltnek nem szabad soha, semmi körülmények között sem borkereskedési, sem italmérési jogot engedélyezni; szigorú ellenőrzés alá kell helyezni a törkölyborkészítést, és minthogy a műborgyártásról szóló törvény végrehajtásáról rendelkező miniszteri rendelet azt