Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

ű^göj S5Ó. országos ülés 1900. márczius 14-én, szerdán. mondja, hogy törkölybort csak házi czélokra, három naposnál nem régibb törkölybői lehet gyártani, ellenben az ipari gyártást eltiltja, ennélfogva feltétlenül meg kell vonni a törkölytől a vasúti szállítást, mert kétségtelen dolog, hogy a vasúton nagy mértékben szállított törköly csakis ipari törkölybor gyártására szolgál. Ugron Gábor: Kivéve, ha borkőgyárakba szállítják! Szinay Gyula: Épen a szigorú ellenőrzésnél fogva szükségesuek tartom, hogy azoknak a termelőknek pinezéi, kikhez a borfeljavításhoz szükséges anyagok, czukor sfb. nagyobb mennyiségben szállíttatnak, szintén azonnali ellenőrzés alá vétessenek, mert a borhamisítót üldözni kell, pellengérre kell állítani akkor is, ha termelő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Veszedelme a mi borgazdaságunknak a nem gyümölcs és borteimékből készült pálinkának, az úgynevezett gyári szesznek élvezete, nagyban való elterjedése. Ezt a méregitalt a korcsmában 30—32 krajczárral mérik. Ennek az ivására sok vidéken már a kis gyermek rá van szoktatva; attól satnyái a nép nemzedékről nemzedékre. Ennek a bajnak orvoslására a földmívelésügyi miniszter úrral kezet kell fognia kulturális, közmorál szempontjából a vallásügyi miniszternek és kezet a hadügyminiszternek, mint a ki nagyon jól tudja, hogy a hadköteles ifjúság satnyúlásának egyik főoka a pálinkaivás. A mi illeti a közvetítő kereskedelemnek, a spekulácziónak káros befolyását borgazdaságunkra és a bor értékesítésére, arra vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy én azt hiszem, hogy ennek a spekulácziónak táltengése, káros hatása, talán seholsem mutatkozik olyan szembetűnően, mint épen a borkereskedésnél. Mert itt a kereskedő már nem is a termelő és fogyasztó, hanem a termelő és kimérő közé furakodik. A bor a termelő kezéből úgy sem közvetlenül a fogyasztó, hanem a kimérő kezébe szokott menni. Tehát már is van három fokozat: termelő, kimérő és fogyasztó. S ime, ezek közé odafurakodik negyediknek a spekuláczió, hogy osztozzék abban a haszonban, mely méltán csak a termelőt és kimérőt illethetné meg. Nem szólok itt világért sem a külföldre szállító kereskedőről, a minek értékét megbecsülöm, nagyra tartom. Ezen a bajon kétségkívül megint csak egyesületi munkássággal lehet segíteni. Erre czéloznának a pinczeegyesületek. Elismerem ezen a téren a földmívelésügyi miniszter kezdeményezését, azonban itt többet kell tenni, mert a kezdeményezés nem akar fellendülni, nem akarja a kellő sikert elérni. De, t. ház, borgazdasági bajainknak legfőbb oka az olasz bor. Általános vámtarifánk szerint, az 1882: XYI. törvényczikk szerint, a külföldi borbehozatali vám 20 arany forint. Az 1892 r VI. törvényczikkbe belopva beczikkelyezett olasz kereskedelmi szerződés, az Olaszországból szárazon vagy tengeren hordókban bejött borra nézve, ezt a vámtételt 3 forint 20 krajczárra szállította le. Miért? Nyilvánvalólag az ausztriai borfogyasztás kedvéért. Ilyen vámtétel mellett a mi becsületes magyar borunk az olasz pancscsal szemben nem konkurrálhat, nem még akkor sem, ha a behozatalhoz kötött feltéieleket tisztán és becsületesen megtartanák is. Ámde ez nem történik. Tudom, hogy e téren is haladás észlelhető a múlttal szemben, mert hisz a múltban elégszer tapasztaltuk, hogy daczára annak, hogy a behozatal csak hordókban volt megengedve, hoztak hajótartályokba beöntve, hoztak tömlőkben, szóval mindenféle módon, tudom azt is, hogy a származási hely ellenőrzése tekintetében is haladtunk, azonban itt különösen a kereskedelmi miniszter úrra vár a feladat, hogy minden előnyt, a melyet a szállításnál különben adni lehetne, az olasz borbehozataltól feltétlenül vonjon meg. De ha valók a szaklapok közleményei, akkor nemcsak hogy ilyen szigort nem észlelünk, hanem ellenkezőleg, kedvezményt; azt irják például a lapok, hogy Engeléknek mintegy 100.000 forintnyi vámhitele van. Hát mi jogon adja meg a miniszter úr az olasz borbehozatalnak a vámhitelt ? Szükséges továbbá, hogy az Olaszországból bejött borok vegyvizsgálása most sokkal szigorúbb legyen, mint volt valaha, mert a mióta ideben meglehetősen üldözik a hamisborgyártást, nem a törkölyt hozzák többé be Olaszországból, hanem ott csinálják meg a hamis bort és azt mint olasz bort hozzák be hazánkba. De a mi a fődolog, akkor, a mikor majd az Olaszországgal való várasaerződésünk lejár, ezt a törvényt többé meghosszabbítani nem szabad. Az olasz kereskedelmi szerződés, a mely 1903. deczember 31-én jár le, megkívánja azt, hogy 12 hónappal előbb felmondassék, Ausztriával való kiegyezési új törvényünk pedig azt rendeli, hogy ha Ausztria-Magyarország élni akar a fölmondás jogával, akkor ez a két ország már a 12 hónapot megelőzőleg hal hónappal, egymással tárgyalni tartozik. Tehát a lejárat előtt másfél esztendővel már a tényleges tárgyalásoknak kell megkezdődniük, minélfogva annak az ideje, hogy ezt a kérdést szellőztessük, hogy ebben a kérdésben Magyarország közvéleménye megnyilatkozzék, már nagyon is itt van. Körber, a legújabb osztrák miniszterelnök a Reichsrath megnyitása alkalmával azt mondotta, hogy a gazdasági szerződések közelgő lejárata alkalmából ő már a magyar kormánynyal tárgyalásokat folytat. Azt mondotta, hogy neki gondja van arra.