Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-550
550. országos ülés 1900. márczlns 14-én, szerdán. 225 Dedovics György jegyző: Bauer Antal! Bauer Antal: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Ki figyelemmel kiséri a magyar gazdák sorsát, valóban megdöbbentően szomorú eredményre jut, mert alig fordul elő azon kedvező eset, melynél azt tapasztalná, hogy valamely gazda vagyonát szaporítaná, hanem többnyire csak azt, hogy ez vagy az a földbirtokos, vagy bérlő tönkre ment, birtokát kénytelen volt eladni, vagy bérletén megbukott, és azt hiszem nincs az az igazi magyar hazafi, kit ezen szomorú tapasztalatok vérig ne bántanának, kétségbe ne ejtenének és ki ne elmélkedne azon, hogy mi lehet ezen elszomorító valóság igazi oka és hogyan, miképen, mily intézmények által lehetne ezen segíteni, mert Magyarország, e gyönyörű hazánk, melyet az Isten is mezőgazdasági országnak teremtett, mivé leend, ba a mezőgazdaság nálunk a tönk szélére jut? Mert tisztelet, becsület az iparnak, de csak nem építhetjük be hazánk sok száz meg százezer hold kitűnő termő földjét csupa gyárral, olyannyira, hogy szemünk aranykalászos tengerek helyett, melyek szív és lélekemelő látványt nyújtanak, már csak kormos, füstölgő, eget verdeső gyárkéményt lásson. Szerény felszólalásom folyamán bátor leszek igénytelen nézetemet gazdáink szomorú sorsa felől, a t. képviselőházzal tudatni. Elmélkedéseim természetesen csakis a kisés középbirtokosságról és bérlőkről, vagyis a középosztályhoz tartozó ga< dákról szólaoak, mert a kötött birtok tulajdonosai minden saját érdemük nélkül, oly szerenesés helyzetben vannak, hogy akármily rosszul gazdálkodnak, akár menynyire is lépik túl jövedelmeik határát oktalan pazarlás által, valóban tönkre nem mehetnek, legfeljebb kénytelenek bizonyos számú éven keresztül, míg adósságaikat törlesztik, kevébbé könynyelmüen és gondtalanul költekezni, és így aztán legalább azon embertársaik rendezett életmódjához Bzoknak, mely embertársaik saját munkájuk által szerezték vagyonukat és saját munkájuk gyümölcse után is élnek és ép ez okoknál fogva azt jobban meg is tudják becsülni. Szerény nézetem szerint egyik főoka annak, hogy gazdáink nagy része válságos helyzetbe jut, az, hogy a legtöbb igen is »nagy urat« játszik. Nem fogják fel helyesen a gazda teendőit. nem dolgoznak teljes odaadással, hanem igen soknak az a főgondja, minél nagyobb urat mutathatni, e virtusban, ha csak lehet, szomszédjait túlszárnyalni. (Úgy van! jobbfdöl.) Régente, alacsony adó, olcsó munkaerő és magas gabonaárak mellett a magyar gazda csakis »úr« volt, csakis ez akart lenni és nem hasznos, munkálkodó tagja az államnak, ki azért úr is, ha dolgozik is, de nem az »urhatnámság« életének főczélja. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVII. KÖTET. A régi gazda idejét vadászattal, agarászattal, ivással, kártyázással és szép asszony karjaiban töltötte; tavaszszal, nyírás után. beállított hozzá házi zsidaja, ez megvette a gyapjút, volt most költenivaló pénz az új termésig; aratás után ismét eljött az udvari íináncz-genie, megvette az új termést, erre jó nagy foglalót is adott és régi gazdánk nyugodtan folytathatta kedves időtöltéseit a jövő tavaszig, kivált ha az ősz meghozta a kielégítő szüretet is. Hát ilyformán bizony ma már nem lehet sikeresen gazdálkodni, és ép ezért megy tönkre évente oly sok gazda, mert mosl is csak ily szempontból fogja fel a gazdálkodást. (Ügy van! jobbfelöl.) Nálunk még most is oly özöuvizelőtti fogalmak uralkodnak, hogy az igazi úr csakis a független gazda; inkább nyomorogni néhány száz holdon, csak kifelé urat mutathatni, mint esetleg jövedelmező hivatalt vállalni, vagy iparos, vagy kereskedőnek lenni, mert a ki más foglalkozást tíz, mint gazdálkodni, az már nem igazi úr, a ki kereskedő, vagy iparos, na az meg pláne már semmilyen úr sem; mai nap pedig a jó gazdának okvetetlen ügyes kereskedőnek is kell lennie, tudniillik kell, hogy T kereskedelmi szellemmel birjon, az ilyent pedig, mint igazi urak, gazdáink nagyrésze méltóságuk alattinak tartja, és így nem csoda, ha sok közülük tönkremegy, vagy legalább is nem vergődhetik zöldágra. Igen, az úrhatnámság nagy megrontója a magyar gazdának. Ez olyannyira való, hogy sok uradalomban nálunk csakis azért nem fogadnak még magyar gazdatisztet sem, mert, tisztelet a kivételnek, az gyakran még gazdájánál iq különb urat akar játszani, megkívánja a díszes fogatot, szereti mindenkor a parádét és a mulatságot, míg, példának okáért, a német gazdatiszt többnyire szerényebb igényű, és nm is oly mulatós, Urat mutatni, ahhoz ért minden magyar gazda, de számolni csak igen kevés tud, de ez a kevés nem is megy aztán tönkre. Sok bérlő azért bukik meg, mert nem tudott számolni, és ezáltal túlságos sokat követel azon eredeti összeg után, melylyel bérletét megkezdte. Példának okáért valamely bérlő 50.000 forinttal megy bele egy földbérletbe; a meddig ezen összeg esetleg takarékpénztárban volt elhelyezve, tulajdonosának 4°/o-ot hozott. Most a bérlő úgy számít, hogy továbbra is meghozza az eredeti összeg a 4°/o-ot, továbbá fáradozásai jutalmául szinte 4°/o-ot, és mint forgótőke ismét 4°/o ot, ezenfelül pedig a bérösszeget, úgy, hogy, ez utóbbin kivííl, az 50.000 forinttól megkívánja a tulajdonosa, hogy 3 X 4, azaz: 12°/o-ot hozzon, és e szerinti számadása után osztja be egész életmódját, minek az a következménye, hogy néhány év múlva megbukik, mert hibás 29
